Tudom, tudom jó régen volt, hogy virtuálisan jelentkeztem felétek, de nézzétek el nekem, sűrű volt az utóbbi napok programja,de hogy miért arról több(!) videós bejegyzés formájában is be fogok számolni!
A rendszeres olvasók számára kiderült, hogy a nyár első hónapjában, még nem volt "vendége" a blognak. Nos eljött ez a nap is! Ezúttal felkértem a munkatársamat - akiről egyébként a következő hónapban még lesz szó - aki a "NIL A MINTAPOLGÁR" néven tett szert hírnévre/hírhedtségre tegye tiszteletét köztünk! Következzenek hát az ő magvas gondolatai!
Ha kell címet adni, akkor ennek a címe:
„Batman Vs. Főgonosz, akinek nincs frappáns neve” - Ha nem kell címet adni, akkor értelemszerűen ezt ugorjátok át! J
„Batman Vs. Főgonosz, akinek nincs frappáns neve” - Ha nem kell címet adni, akkor értelemszerűen ezt ugorjátok át! J
Sziasztok, Csókolom, Jó napot kívánok!
Dávid megkért, hogy írjak egy vendégposztot a blogjába. Mivel, tudtam, hogy ő egy olyan ember, aki mindent előre megtervez, ezért simán bevállaltam. Kíváncsian vártam, hogy mit talált ki nekem, hogy miről kell írnom…
Kiderült, hogy semmit. Úgy döntött, írjak bármiről, bármilyen hosszan…
Egyrészt, ez – őt ismerve – eléggé meglepő volt, másrészt, szerintem ez a legnehezebb feladat.
Mint, amikor, mondjuk, be kell állítani a hangerőt, és akkor eléd tolják a mikrofont, ezzel a felkiáltással: „Beszélj!”
Aztán, hiába magyaráztál folyamatosan az elmúlt fél órában, mert amint ezt közlik veled, azonnal elnémulsz. És jön a kérdésed: „Miről?” Valahogy én is így vagyok ezzel. Szeretek írni. Mondhatni, naponta telef*som a fészbúk üzenőfalat a folyamatos agymenéseimmel.
Dávid megkért, hogy írjak egy vendégposztot a blogjába. Mivel, tudtam, hogy ő egy olyan ember, aki mindent előre megtervez, ezért simán bevállaltam. Kíváncsian vártam, hogy mit talált ki nekem, hogy miről kell írnom…
Kiderült, hogy semmit. Úgy döntött, írjak bármiről, bármilyen hosszan…
Egyrészt, ez – őt ismerve – eléggé meglepő volt, másrészt, szerintem ez a legnehezebb feladat.
Mint, amikor, mondjuk, be kell állítani a hangerőt, és akkor eléd tolják a mikrofont, ezzel a felkiáltással: „Beszélj!”
Aztán, hiába magyaráztál folyamatosan az elmúlt fél órában, mert amint ezt közlik veled, azonnal elnémulsz. És jön a kérdésed: „Miről?” Valahogy én is így vagyok ezzel. Szeretek írni. Mondhatni, naponta telef*som a fészbúk üzenőfalat a folyamatos agymenéseimmel.
Viszont, abban a pillanatban, hogy Dávid közölte, hogy írjak,
onnantól kezdve teljesen elszállt minden gondolatom. Fogalmam sem volt, hogy
mit.
A másik kérdés, hogy kiknek? Kik olvassák a blogot?
Bevallom, én sosem olvastam. Viszont, próbálom kitalálni, hogy mégis kik lehetnek a célközönség.
Én úgy képzelem, hogy „tizensok-huszonkevés” éves lányok, akik visítva rajonganak Dávidért, és, őrjöngve dobálják a bugyijukat a monitornak, miközben olvassák a Nagy Bálványuk sorait.
(Ezúton szeretném megkérni Dávid családját, és a barátait – tehát, azt a 6 embert, akik valóban olvassák a blogot -, hogy hagyják meg nekem ezt az illúziót, és ne buktassák le előttem Dávidot!)
Azt a Dávidot, aki mellesleg Batman, meg a többi szuperhős is egyben, meg úgy egy igazi Világmegmentő Fő Izé!
A másik kérdés, hogy kiknek? Kik olvassák a blogot?
Bevallom, én sosem olvastam. Viszont, próbálom kitalálni, hogy mégis kik lehetnek a célközönség.
Én úgy képzelem, hogy „tizensok-huszonkevés” éves lányok, akik visítva rajonganak Dávidért, és, őrjöngve dobálják a bugyijukat a monitornak, miközben olvassák a Nagy Bálványuk sorait.
(Ezúton szeretném megkérni Dávid családját, és a barátait – tehát, azt a 6 embert, akik valóban olvassák a blogot -, hogy hagyják meg nekem ezt az illúziót, és ne buktassák le előttem Dávidot!)
Azt a Dávidot, aki mellesleg Batman, meg a többi szuperhős is egyben, meg úgy egy igazi Világmegmentő Fő Izé!
Viszont, nem tudja az igazságot… Úgyhogy, megkérném az összes olvasót (főleg a visító tiniket), hogy ne is
áruljátok el neki, amit most meg fogtok rólam tudni! (Ja, Dávid anyukájától elnézést kérek, amiért most letegeztem. Sajnos,
tegeződve tudok csak „vendégposztot” írni, de ezt ne tessék tiszteletlenségnek
venni.)
Szóval, ott tartottam, hogy a Szuperhős Dávidunknak ne áruljátok el, ki vagyok én.
Napi szinten elég sok forgatásra ketten megyünk, és eddig sikerült elaltatnom a gyanúját. Nem is sejti az igazságot, szóval, nem szeretném, ha most lebuktatnátok. Szóval, csak nektek árulom el!
Én vagyok a Szuperhősöket Leverő Főgonosz Világmegrontó Főizé!
Ez a hivatalos megnevezésem, de gondolkodom valami frappánsabb, és – főleg rövidebb – szupergonosz névben. Az a baj, hogy már az összes - ami jól hangzik - már foglalt.
Amíg nem találok jó nevet, nem tárom Dávid elé az igazságot. Jaaaa, meg láttam boxolni a hétvégén!
Kemény a fószer, na! Szóval, ha a szupererőmmel nem tudom legyőzni, akkor ökölharc lesz, ott meg biztosan veszítenék!
Dávid folyamatosan előadja, hogy ő mennyire békés figura, meg pacifista, meg tényleg csupa jót állít magáról (gondolom, a visítozó tini rajongói kedvéért), közben meg egy vadállat! De tényleg!
A főnökömet majdnem péppé verte. Aki amúgy neki is főnöke! Már azon agyaltam a ring mellett, hogy bedobjuk a törölközőt, és sírva hazarohanunk, mert Dávid cséphadaróként megindult, és le sem állt a gongig! Szóval, le a kalappal, vadállat boxoló, és tuti olimpiai bajnok lesz belőle!
(Remélem, Dávid, most is rám szólsz, hogy elrugaszkodok a valóságtól.)
Akkor most – miután mindenféle csodásat kamuztam Dávidról – elárulom, hogy a célom a világuralom, és Dávid az egyetlen, aki meg tudna állítani. Ha tudná, ki is vagyok valójában…
Remélem, mire megtudja az igazságot, már késő lesz.
Azt mondják: „tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.” Dávid eléggé közel van hozzám. Rendszeresen ülünk egy autóban, meg sokat állunk egymás mellett forgatásokon, szóval, tényleg közel engedtem. Nem hiszem, hogy barátok lettünk, hisz azért annyira nem vagyunk jóban, szóval, akkor kizárásos alapon az ellenségem lehet csak.
Én is meglepődöm ezen az okfejtésen, de logikusnak hangzik azért ám… ÉS, ha már ellenségem, akkor nekem kell lennem a fő gonosznak. Tulajdonképpen, most azt csináltam, hogy még az elején kijelentettem valamit, amit most visszafelé elmagyaráztam, és a konzekvencia az lett ,amit már az elején közöltem. Nem hiszem, hogy Dávid ilyen vendégposztot remélt tőlem, de most jól megkapta!
És – miután egy ilyen írást beengedett a blogjába - elveszti az összes tini rajongóját, és marad a család, meg a barátok. Így jár, aki Nilt kéri fel vendégposzt írásra.
Ja, igen, be sem mutatkoztam! Nil vagyok! Szevasztok! (Dávid anyukájának pedig „Csókolom”, apukájának meg „Jó napot kívánok!”) Többieknek szevasztok!
Szóval, ott tartottam, hogy a Szuperhős Dávidunknak ne áruljátok el, ki vagyok én.
Napi szinten elég sok forgatásra ketten megyünk, és eddig sikerült elaltatnom a gyanúját. Nem is sejti az igazságot, szóval, nem szeretném, ha most lebuktatnátok. Szóval, csak nektek árulom el!
Én vagyok a Szuperhősöket Leverő Főgonosz Világmegrontó Főizé!
Ez a hivatalos megnevezésem, de gondolkodom valami frappánsabb, és – főleg rövidebb – szupergonosz névben. Az a baj, hogy már az összes - ami jól hangzik - már foglalt.
Amíg nem találok jó nevet, nem tárom Dávid elé az igazságot. Jaaaa, meg láttam boxolni a hétvégén!
Kemény a fószer, na! Szóval, ha a szupererőmmel nem tudom legyőzni, akkor ökölharc lesz, ott meg biztosan veszítenék!
Dávid folyamatosan előadja, hogy ő mennyire békés figura, meg pacifista, meg tényleg csupa jót állít magáról (gondolom, a visítozó tini rajongói kedvéért), közben meg egy vadállat! De tényleg!
A főnökömet majdnem péppé verte. Aki amúgy neki is főnöke! Már azon agyaltam a ring mellett, hogy bedobjuk a törölközőt, és sírva hazarohanunk, mert Dávid cséphadaróként megindult, és le sem állt a gongig! Szóval, le a kalappal, vadállat boxoló, és tuti olimpiai bajnok lesz belőle!
(Remélem, Dávid, most is rám szólsz, hogy elrugaszkodok a valóságtól.)
Akkor most – miután mindenféle csodásat kamuztam Dávidról – elárulom, hogy a célom a világuralom, és Dávid az egyetlen, aki meg tudna állítani. Ha tudná, ki is vagyok valójában…
Remélem, mire megtudja az igazságot, már késő lesz.
Azt mondják: „tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.” Dávid eléggé közel van hozzám. Rendszeresen ülünk egy autóban, meg sokat állunk egymás mellett forgatásokon, szóval, tényleg közel engedtem. Nem hiszem, hogy barátok lettünk, hisz azért annyira nem vagyunk jóban, szóval, akkor kizárásos alapon az ellenségem lehet csak.
Én is meglepődöm ezen az okfejtésen, de logikusnak hangzik azért ám… ÉS, ha már ellenségem, akkor nekem kell lennem a fő gonosznak. Tulajdonképpen, most azt csináltam, hogy még az elején kijelentettem valamit, amit most visszafelé elmagyaráztam, és a konzekvencia az lett ,amit már az elején közöltem. Nem hiszem, hogy Dávid ilyen vendégposztot remélt tőlem, de most jól megkapta!
És – miután egy ilyen írást beengedett a blogjába - elveszti az összes tini rajongóját, és marad a család, meg a barátok. Így jár, aki Nilt kéri fel vendégposzt írásra.
Ja, igen, be sem mutatkoztam! Nil vagyok! Szevasztok! (Dávid anyukájának pedig „Csókolom”, apukájának meg „Jó napot kívánok!”) Többieknek szevasztok!
Viccet félretéve! Azért vállaltam el, hogy írok Dávidnak,
mert megnézte – kínkeservesen – a filmem, amit rendeztem. És, nem volt hajlandó
nekem elárulni a véleményét. Azt mondta, majd megírja a blogjában. Kizárólag ezért vállaltam be, hogy én is írok, mert nagyon érdekel, hogy Dávid
mit szól a filmemhez…
Remélem, már megírta előre, és nem fog rosszakat írni, miután ezt elolvassa. VAGY! Ha rosszakat ír, akkor majd ráfogom, hogy azért, mert én ilyen posztot írtam! (Tényleg egy rafinált főgonosz vagyok!)
A lényeg, hogy, szorítsatok Dávidnak, hogy végül megmentse a világot! Vagy szurkoljatok nekem, hogy végre kitaláljak valami jól hangzó nevet, és leigázhassak mindenkit! (Titeket nem foglak, mert ti szorítottatok!)
Jól van, köszönöm szépen a lehetőséget, a türelmet, és üdvözlök mindenkit!
Nil
Remélem, már megírta előre, és nem fog rosszakat írni, miután ezt elolvassa. VAGY! Ha rosszakat ír, akkor majd ráfogom, hogy azért, mert én ilyen posztot írtam! (Tényleg egy rafinált főgonosz vagyok!)
A lényeg, hogy, szorítsatok Dávidnak, hogy végül megmentse a világot! Vagy szurkoljatok nekem, hogy végre kitaláljak valami jól hangzó nevet, és leigázhassak mindenkit! (Titeket nem foglak, mert ti szorítottatok!)
Jól van, köszönöm szépen a lehetőséget, a türelmet, és üdvözlök mindenkit!
Nil
