...méghozzá a 150-et!Emberi léptékkel mérve majdhogynem lehetetlen megélni akkora életkort, mint amekkorát TE kedves blogom megéltél! Bizony ez a 150. bejegyzés amivel jelentkezem/jelentkezünk.
Emlékszel még amikor először pattantál ki a fejemből? Az első leírt betűkre, szavakra, mondatokra? Bizonytalan voltam, van-e egyáltalán értelme elkezdenem veled, sokadjára. Hiszen tudod, nem TE vagy az első "BLOG" az életemben, de remélem hogy az utolsó. Ahogy teltek múltak a hetek, bejegyzések jöttek-mentek. Elkezdtünk fejlődni, jöttek a videók, kritikák, vendégposztok, annyi és annyiféle ember bejegyzéseit, gondolatait, érzéseit kaptad - és még hányét fogod - bizonyos szempontból túlnőttél rajtam/engem.
Persze, a kapcsolatunknak nem csak napos oldali voltak. Emlékszel a soha el nem készült bejegyzésekre, amik megragadtak az "ötlet" szintjén? Történt, hogy napokig, sőt hetekig egymásra sem hederítettünk, de aztán valamelyikünk - általában én - engedett és minden ment tovább a maga útján.
Jól esik néha a korábbi bejegyzéseket, olvasni, ezáltal újra megélni, átélni azokat az érzéseket, emlékeket, amiket akkor amikor megalkottam az aktuális posztot. Azt hiszem ez a legnagyobb előnyöd. Mint egy hatalmas raktár, ahová minden jót és rosszat egyaránt bepakolhatok és újrajátszhatom őket, egészen hihetetlen vagy...
Kedves NAPLÓM, isten éltessen nagyon sokáig!
üdv.: AZ APÁD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése