2016. május 26., csütörtök

Irigy vagyok a szüleimre...

...KIFEJTEM!

Gondoljatok csak bele! Adott egy nő - a húgi, bármennyire is tiltakozom ellene, lassan de biztosan "NŐVÉ" válik" - aki 24 éves korára önállóvá vált, háztartást vezet, dolgozik, emellett építgeti a karrierjét, ráadásul a minap megszerezte a második diplomáját. Elvégezte ugyanis a DEBRECENI EGYETEM, néprajztudományának mester szakát! Nos hogy ezzel a végzettséggel mit fog kezdeni azt nem tudom, de tény, megsüvegelendő teljesítmény ettől a kis puhostól! - még úgy is, hogy felsőoktatási tanulmányai alatt, nem volt olyan vizsgaidőszak amikor ne kért legalább egy beadandót a bátyjától...

Fura! Ezen sorok írása közben, így hogy róla pötyögök, egyfajta büszkeség tölt el, merthát azért nagyszerű amit ez a -filmművészetileg még mindig alulfejlett, zenei kultúrában járatlan, és néha roppantmód idegesítő - nőszemély véghezvitt - hogy is fogalmazzak - NOT SO BAD. Ezt jelentené büszkének lenni? Négyszemközt természetesen soha nem vallanám be neki - nem vagyunk mi annyira jóban - de azért "jár a keksz"

A másik ok amiért irigy vagyok a szüleimre, nos ÉN MAGAM! Nem elég, hogy ezen sorok írójára, szinte az összes fent leírt dolog szintúgy igaz, mindemellett egy gyönyörű, pofozni való idióta, továbbá remekbe szabott szakállat tud növeszteni - most is épp ezen munkálkodik - ráadásul egy héten belül "jattol" - és néhány kérdést is feltesz majd - a MINISZTERELNÖKNEK! Persze persze ejtsük a politikát, de úgy gondolom pártállástól függetlenül nagy dolog az ember életében és karrierjében egyaránt, hogy az ország első emberével beszélhet - az én értékrendemben mindenképp!

Tehát igenis irigy vagyok a szüleimre, ugyanis nem mindenkinek vannak ilyen "KIRÁLY" gyerekei...remélem LUKE & LEIA azért túltesz, még rajtu(n)k is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése