2017. február 26., vasárnap

Sütés & Dávid

50 dkg liszt
50 dkg túró
50 dkg margarin
1 tojás
1 evőkanál só


Nem ez nem az "ideális anya" receptjének egy másik változata, hanem annak a pogácsának a tésztájáé amit a minap sütöttem meg. Elhatároztam ugyanis, hogy idén elmélyítem - elég sekélyes - főzőtudományomat.

Miután édesanyát meggyőztem arról, hogy jobb lesz neki ha elmegy itthonról amíg én főzök/sütök nekiláttam életem egyik legnagyobb kihívásának. A csata a pogácsa és köztem ugyan epikus volt, de végül elkészült az első süteményem. Az eredmény pedig az elmondások alapján "zseniális" lett. Én még azért várnék merészebb kijelentésekkel - hiszen nem telt el 72 óra a pogácsa elfogyasztása, és a most íródó bejegyzés között - de eddig minden kostoló "tünetmentes". Ha és amennyiben ez így marad további vállalásokra adom a fejem, amelyekről természetesen beszámolok majd. 
Ami a hét további történéseit illeti, Ausztria után picit nehéz volt újra felvenni a "rendes" élet ritmusát, de aztán sikerült visszarázódni. Csütörtökön hazaértek a hugiék is. A kismamának szépen alakul a pocakja, de még mindig nem tudom, hogy fog elférni ebben a lányban egy csaknem 5 kilós bébi. A "Trónok Harca" kötettel jól állok, minden bizonnyal még februárban befejezem az első könyvet. A "vega hónapjaim" pedig a végéhez közelednek, ugyanis március 1-től ismét visszaállok a rendes húsevő életre. - a környezetem legnagyobb örömére. A legfőbb dolog viszonylag az, hogy végre minden kétséget kizáróan megérkezet a tavasz. - asszem ;)


2017. február 19., vasárnap

"Wilkommen" - avagy újra itthon


- ezt majdhogynem biztosan rosszul írtam. Na de térjünk vissza, pontosabban kezdjük el a beszámolót. 

Ausztriában voltam. A hét jelentős részét SEMMERINGben - egy roppantul kiicsi, ám annál hangulatosabb településen töltöttem. Keddtől egészen péntekig tengettem ott mindennapjaimat. A kiruccanásnak több célja is volt. Az elmúlt év utolsó, valamint az idei esztendő első hetei, napjai elég nagy össze-visszaságban teltek, amelyek képesek voltak még az én - egyébként roppant stabil lábakon álló - lelkivilágomat is megmozgatni.
Először úgy gondoltam, hogy elvonulok valahová a BALATON mellé néhány napra, oda, ahol tényleg senki nem ismer, és nyaggatni se tud senki. Aztán jött valami, pontosabban valaki, akit itt most "második okként" aposztrofálok, de valójában Ő az első aki miatt éppen Ausztriát, azon belül is Semmeringet választottam. - kacsint - jól gondoljátok NŐ van a dologban...
Beszéljünk magáról a túráról. Az utazás nem volt vészes, fuvarral szűk 5 óra alatt ki lehet érni a sógorokhoz a fent említett településre, és bő 5 óra alatt vissza is lehet jönni onnan - tömegközlekedéssel.

A hotel ahol megszálltam kinntartózkodásom ideje alatt, remek volt - bár azért voltak érdekességek - összességében azt kell mondjam, igazán fergeteges néhány napot töltöttem a labancoknál. - ehhez azért "Ő" is nagyban hozzájárult. A "telelés" főként mozgással - merthogy volt edzőterme a szállodának - szaunával, sétával andalgással valamint olvasással telt - Most miért néztek így RÁM? Na persze azt hittétek teljes 4 napig csak tespedek?

Summa Summarum remek kis kiruccanás volt, és ami azt illeti feltöltődve várom az év hátralevő részét - magam mögött hagyva az elmúlt időszakot. 



2017. február 4., szombat

it's a boy

Fiú lesz!

Ahogyan azt megígértem a februári első bejegyzésben megtudhatjátok milyen nemű lesz a hugi babája. Nos a kicsi "MALIK" hű maradt a kódnevéhez. Június végén egy kis "pöcsössel" gazdagodik az amúgyis népes családfa.
Én mint a csöppség leendő kereszbácsija - új szó, én alkottam a keresztapa és a nagybácsi összevont alakja - rögtön el is kezdtem gyártani az elméleteket mennyi mindent fogok megtanítani a "pöcsösnek" - a "ne szaladgálj késsel a szádban"-tól egészen a "mindig legyen nálad óvszer"-ig. Egy életre szóló kaland lesz, mindkettőnknek. Nem utolsó sorban nekem is hasznos tréning lesz, hiszen a távoli jövőben - ami talán már nincs is annyira távol, ki tudja? - lesznek majd saját porontyaim. Úgy gondolom kifejezetten jó felkészülési alapot biztosít a későbbiekre - nincs mese a pelenkázást tényleg el kell kezdenem.
Végezetül álljon itt kettő kép. Az elsőn a hugi pocakjára firkáltam a "SZTYUI" feliratot, pusztán azért, hogy egyértelmüsítsük a baba nemét. A másodikon pedig az "eredeti" STEWIE GRIFFIN látható, hagyományos öltözetében - első teendőm lesz venni egy ilyen ruhaszettet a kicsinek.