2017. május 29., hétfő

What a month?!

Hjaj bizony. Lassan véget ér a május!
Mennyi minden történt. Az első két hétvégén esküvőn voltam, és ahogy arról beszámoltam nektek, mindkettő remekül sikerült a maga nemében. A hónap második fele már nem telt ennyire kellemesen, hiszen a fennmaradó hétvégék mindegyikén dolgoztam.
Persze ez nem gátolt meg abban, hogy a rokonokkal felöntsünk a garatra, és másnap "minimálban" nyomjam végig a napot, később kiderült, hogy újabb - a fent említett hozzátartozó - lakodalmára is hivatalos lesz a család.
Aztán elbúcsúztam a kishúgomtól... mármint nem ment sehova, hiszen eddig is Tapolcán volt, csak megkezdődött a visszaszámlálás, hiszen már nem kizárólag az én húgom lesz, hanem elsősorban anyuka, "ágostonmamamája". Ebben a hónapban volt az utolsó olyan alkalom amikor még húgiként találkoztam vele, legközelebb minden bizonnyal egy poronttyal - egy jó húsossal - fogom újra látni... éééés akkor minden bizonnyal a bébi jobban fog érdekelni mint Ő.
Egy másik búcsú is végbement a hónapban, éppen a minap. Ő az aki miatt eredeti "sztreccs" AS ROMA mezt kértem karácsonyra - képzeljétek hogy nézett ki az akkori piffedt testemen - aki miatt leültem a fent említett hugival ROMA meccset nézni - én sportszakmai SZTYUI pedig "mertolyanhelyesaTOTTIhogybelehalok" indokból kifolyólag. Nos a klubhűség mintaképe, aki konkrétan régebb óta tartozik/tartozott az AS ROMA kötelékébe, mint ahány éves vagyok, szögre akasztotta a stoplist. Millió meg egy statisztikát érdekességet lehetne róla írnni, én inkább a számomra legkedvesebb és legnagyszerűbb gólját linkelem be, videó formájában.


...és igen, persze lassan végigviszem a "KARDOK VIHARA" - Trónok harca kötetet, így a nyárra, új olvasmányt kell beszerezzek.
Hogy mit tartogat a június? Green Day koncertet, megannyi mozit, BL döntőket, rengeteg fagyit, na meg persze elvileg ebben a hónapban jön MALIK is.

GOOD LUCK

2017. május 18., csütörtök

Babaahasban

Mármint nem az enyémben, a kockáim nem bírnák ki egy pulykaméretű baba kihordását, illetve ez biológiai okokból sem lehetséges.
Viszont a húgom! Na ő más tészta. Mint azt bizonyára tudjátok a gazdatest már csak bő 1 hónapig lesz gazdatest utána, "a" vagy "an", aztán később "ana, anya" esetleg "mamszi" "mutter" és ahogyan cseperedik a poronty minden bizonnyal lesz "némber" is. Ha a gyerek hasonló intellektussal és szókinccsel lesz megáldva(?) mint a keresztapja akkor még "matriarchális despota" elnevezést is megkapja a kicsi MALIKtól.
Na de! Az apropó amiért rendhagyó módon hét közben jelentkezem, az nem más, mint az múlt héten elkészültek az első hivatalos képek a hamarosan trióvá bővülő családról. Ezek közül most megosztok veletek néhányat, íme:





2017. május 14., vasárnap

Lakodalom BOROTÁN

Azt hiszem úgy kezdem mint a mesében.
"hol volt hol nem volt..." valahol az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyen, középföldén, a százholdas pagonyon de még a halál f@szán is túl, az Alföld kellős közepén, na ott van BOROTA. A hely, ahol ha lovaskocsi jön veled szembe, mindegy milyen "vas" van alattad, elsőbbséget kell adnod. A hely, ami kis túlzással 1 utcából áll, és amelynek térképe 1:1-es arányban van ábrázolva a községházán. A hely ahol lagziban voltam a minap.
Nyilván a fent taglaltakból kitűnik, hogy a lejutás kissé problémás volt, de tömegközlekedéssel végül sikerült elbotorkáljak a szóban forgó településre. Az apropóját a címből kitalálhattátok, esküvőn vettem részt. Drága exmunkatársam elérkezettnek látta az időt arra, hogy beadja a derekát - és minden más egyéb testrészét - így férjhez ment szíve választottjához.
Az esküvő "formális" részét hamar lezavarták, a két ceremónia összesen 1 óráig tartott majd kezdetét vette a "lagzi". Szerencsére jó társaságba kerültem, kezdve a dunaújvárosi ismerős arcoktól az újonnan megismertekig, mindenki értette és szerette a tréfát - és bár a pálinkával való viszonyukon lehetne mit javítani, ahogyan ritmusérzékükön is - lelkesedésükkel kompenzálni tudták a képességbeli hiányosságaikat.
Az este jól telt, az ételek finomak voltak, a menyasszony pedig gyönyörű, és ha az előbb megemlítettem a pálinkát... gyerekek, bizton állíthatom, aki még nem ivott borotai pálinkát, nem ivott még igazán ízletes nedűt, és ajánlom sürgősen pótolja ezt az elmaradást. Ezen sorok írója ugyanis végigitta az összes fajtát - ha jól emlékszem 8-féle - ráadásul volt amelyikből többet is, de mind fenomenálisan finom volt.
Vissza a lagziba. Amennyire meg bírtam állapítani, mindenki jól érezte magát, volt vonatozás, a férfiak a vőlegény ölében ülve itták a pálinkát - igen igen én is - a mulatozás pedig egészen hajnalig tartott.
Másnap, ami szigorúan véve aznap volt 8 órakor - mindössze 3 óra alvás(?) után -  kiszáradt torokkal, fejemben az emlékekkel, lábamban a "BUGIVAL", de vigyorogva ébredtem. A napot azért kerültem, ugyanis annyi koffein és alkohol volt a véremben, hogy féltem előbb utóbb meggyulladok ha napfény éri a testem, de ahogyan azt ez a bejegyzés is bizonyítja, végül sikeresen hazaértem.

Hát srácok mindent egybevéve nagyon jól éreztem magam. Az a hely, ahol olyan pálinkát főznek, mint Borotán, és olyan lányok nőnek ki a földből, mint a menyasszony vagyis most már feleség, EDINA rossz hely nem lehet.

ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR, ÉLJEN BOROTA

2017. május 7., vasárnap

Sűrű

volt az utóbbi néhány nap.
Kezdve azzal, hogy csütörtökön munka után volt alkalmam megnézni a GALAXIS ŐRZŐI második részét. SZVSZ hatalmas film, mindenképp nézzétek meg, ha szeretitek a képregény adaptációkat.
Aztán pénteken a változatosság kedvéért, szintén munka után ballagáson voltam. Az utána esedékes evés ivás pedig egészen este 10-ig elhúzódott.
Másnap pedig esküvő volt - ezen a nyáron az első, de távolról sem az utolsó. Kedves unokatestvérem ment férjhez, és régen voltam ekkora lagziba, már ami a részt vevők számát illeti. De még előtte, jó szokás szerint a húgom hagyományosan elkapta a menyasszonyi csokrot. Komolyan nem értem a többiek egyáltalán minek álltak oda, hiszen szűk 1 év alatt ez már a harmadik ilyen precedens volt. Szó ami szó, igazi "ADONYI" lakodalom volt, aki volt már ilyenben tudja miről beszélek, aki pedig még nem, az imádkozzon, ezért a kegyért. A rendezvényen egyébként újabb meglepő felfedezésre tettem szert - dobpergés - tudok ZORBÁZNI. - vagy legalábbis annyit inni, hogy a "nemtudásommal" ne lógjak ki a többiek közül ebben a táncnemben.
Vasárnap hajnalban - pontosan nem tudom mikor, de a kakasok már fenn voltak - értünk csak haza. Érthető okokból ma egy fűszálat nem voltam hajlandó arrébb tenni.
Most a babáról. Ágoston rettentő aktív mostanában, érzi, hogy kezdi kinőni a gazdatestet. Ebből az apropóból a húgomék részt vettek egy ilyen "babaahasban" fotózáson. Jövő héten elvileg meglesz a teljes galéria, most ízelítőként íme egy fotó