Öld meg a fiút! – megtettem

Tudom tudom, drámai kezdés de higgyetek nekem, van értelme! – nem, nem követtem el semmiféle életellenes bűncselekményt – a többi meg már elévült, vagy folyamatban van.
Szóval, mint mostanában oly sok minden, ez is a TRÓNOK HARCÁVAL van kapcsolatban. A címben taglalt mondat két karakter közti beszélgetésben hangzik el. A metafora lényege, hogy a párbeszéd idősebb részt vevője azt tanácsolja a fiatalabbnak, hozza meg azt a döntést amely szükséges.

Egy döntést, amely nagyban befolyásolja további életét, és a körülötte lévőkét. Egy döntés amelyről nem tudni, hogy jó vagy rossz, de talán nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy milyen érési folyamatoknak kell végbemennie a férfiemberben ahhoz, hogy alkalomadtán elég erős legyen dönteni. Majd természetesen vállalni annak következményeit, legyen jó vagy rossz. Ezen élethelyzetek hatására lesz/lehet a fiúból, férfi.

Ilyen terjedelmes bevezető után, téjünk a tárgyra. Néhány hónappal ezelőtt én is válaszút elé kerültem. Döntenem kellett, hát döntöttem. Maradok az addigi életemnél, a hivatásomnál, amiről általános iskolás korom óta tudom, hogy azt szeretném csinálni – nevesítsük: a médiában dolgozni – vagy váltok, és egy picit más irányba indulok tovább. Elhagyva a várost, amely gyakorlatilag 14 éves korom óta “második otthonomként” szolgál.
Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt… végül, összegezve a dolgokat a “váltás” mellett tettem le a voksomat, hátrahagyva mindazt amit kis túlzással közel 4 év alatt felépítettem és mindazt amit 14 éve ismerek.
Nem, nem tudom hogy jól, vagy rosszul döntöttem, ezt most még korai lenne megmondani, de bízom benne és hiszem azt, igen. Ahogyan írtam a bevezetőben, nem a döntés milyensége számít, sokkal inkább az, hogy mertem dönteni.

“öld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit”

Esküvő

Sziasztok!
Ha jól emlékeztek, egy bejegyzéssel ezelőtt írtam nektek egy legénybúcsúról, amelyben megígértem, hogy megéneklem az esküvő históriáját.
Nos, bár az esemény csaknem 1 hónapja történt, azért megér egy misét a történet. Mivel a pár NAGYKANIZSA városában mondta ki a "holtodiglant" ezért már délelőtt elindultunk a helyszínre. Megérkezés után egyből elfoglaltuk a szállást, majd utóbb kiderült, hogy rozmaringot is tudok kötni - ezt ugye a férfiaknak szokás, egy esküvőn.
Kisvártatva elindult a nászmenet a templomi szertartásra - amely egy picit hosszúra sikeredett - majd az immár ifjú pár nélkül tértünk vissza a "BULI" helyszínére. Miután mindenki megtalálta, hol ül, jöttek a sztorik a legénybúcsúról, hogy mennyire rossz volt a más-, és a harmadnap is.
Kisvártatva belibbent az ifjú pár, röpködtek a gratulációk, durrantak a pezsgők, és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás. Esetemben értsd szó szerint a hajnali mulatozást, ugyanis reggel fél 6 ig konkrétan zárásig maradtam, majd utána indultam reggelizni. Előtte azért a kötelező táncokat teljesítettem - tudjátok, anya, rokonság, menyasszony - majd volt közös éneklés a rokonsággal, továbbá egyike voltam annak a 4 daliának, akik széken táncoltatták meg az új asszonyt.
Mindemellett volt még tűzijáték, menyasszonyrablás kétszer is - mint az a hagyományos lagzikban szokás.
Mindent egybevetve, jó móka volt. Peti & Liza, sok boldogságot!

A Három betű - avagy vendégposzt az APASÁGRÓL

Üdv Blog népe. Mielőtt bármit is írnék/mondanék bemutatkoznék;én vagyok a Blog tulajának a Sógora. Tudjátok, mikor írja, hogy „Jönnek haza húgomék”,nos én vagyok az „ék”a szóban.

Firkálásom témája nem is lehet mással kapcsolatos,mint csodálatos kis fiam, Ágoston. Fedőnevén MÁLIK. Bár nem is konkrétan Róla, hanem megváltozott státuszunkról, a szülői mindennapjainkról egész lesarkosítva, az apaságról írok.
Nos, mindenki életében (most férfiakra értve) vannak bizonyos fontos hárombetűs tárgyak/fogalmak, események. A teljesség igénye nélkül néhány példa - Sör,nős,zűr,pia,női,nőé,hím,hős,sex. No,de egy, egy van ami azért igazán megváltoztatja a hétköznapi seggvakarós rutint:

APA

Egészen addig nem tudatosult bennem, míg a szülőszobában meg nem hallottam hangját, éreztem végre a súlyát, láttam ŐT egészben. Innentől át áll az ember „programja”. Mintha valahogy éreznéd, hogy amikor érkezel haza, nem a napi „rutinod” következik, hanem, hogy Vele és érte lehess. Sok megtett km a szobába mire elalszik, első hajfájás átélése, első nyakig felfo..tt gyerkőc kezelése, vagy, hogy csak az anyuka tudjon pihenni, cipeled a válladon amíg csak el nem kezd zsibbadni.

Ezek a pillanatok mind gyönyörűek, és le nem cserélném semmire sem. Hiszen APA vagyok, és a fiam egy szuperhős, remélem nem adja lejjebb, mint pl. Tony Stark,vagy Bruce Wayne. Már csak a szülői szponzorálás miatt sem ;)

Isten Hozott Fiam, Ágoston. Szeretlek.