Öld meg a fiút! – megtettem

Tudom tudom, drámai kezdés de higgyetek nekem, van értelme! – nem, nem követtem el semmiféle életellenes bűncselekményt – a többi meg már elévült, vagy folyamatban van.
Szóval, mint mostanában oly sok minden, ez is a TRÓNOK HARCÁVAL van kapcsolatban. A címben taglalt mondat két karakter közti beszélgetésben hangzik el. A metafora lényege, hogy a párbeszéd idősebb részt vevője azt tanácsolja a fiatalabbnak, hozza meg azt a döntést amely szükséges.

Egy döntést, amely nagyban befolyásolja további életét, és a körülötte lévőkét. Egy döntés amelyről nem tudni, hogy jó vagy rossz, de talán nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy milyen érési folyamatoknak kell végbemennie a férfiemberben ahhoz, hogy alkalomadtán elég erős legyen dönteni. Majd természetesen vállalni annak következményeit, legyen jó vagy rossz. Ezen élethelyzetek hatására lesz/lehet a fiúból, férfi.

Ilyen terjedelmes bevezető után, téjünk a tárgyra. Néhány hónappal ezelőtt én is válaszút elé kerültem. Döntenem kellett, hát döntöttem. Maradok az addigi életemnél, a hivatásomnál, amiről általános iskolás korom óta tudom, hogy azt szeretném csinálni – nevesítsük: a médiában dolgozni – vagy váltok, és egy picit más irányba indulok tovább. Elhagyva a várost, amely gyakorlatilag 14 éves korom óta “második otthonomként” szolgál.
Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt… végül, összegezve a dolgokat a “váltás” mellett tettem le a voksomat, hátrahagyva mindazt amit kis túlzással közel 4 év alatt felépítettem és mindazt amit 14 éve ismerek.
Nem, nem tudom hogy jól, vagy rosszul döntöttem, ezt most még korai lenne megmondani, de bízom benne és hiszem azt, igen. Ahogyan írtam a bevezetőben, nem a döntés milyensége számít, sokkal inkább az, hogy mertem dönteni.

“öld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit”