Vendégposzt 2.1

Halihó ismét!

A blog "vendégposzt" rovata ismét jelentkezik, ezúttal a "PAJTIM" szórakoztat titeket, és a lovaglás rejtelmeibe avatja az olvasókat! ÍME

Az én egyetlen Pajtim felkért egy rövidke bejegyzésre. A téma magától jött, lovaglás…

Akik nem ismerik ezt a sportot azzal szokták kezdeni, hogy ez nem is sport… Erre csak annyit szoktam mondani, hogy csak egy edzésre kell eljönni és onnantól világosság válik mi is ez…
Nem csak egy extrém, életveszélyes sport, hanem egy életforma, hiszen ha versenyszerűen űzi az ember, akkor szüksége van egy saját lóra. Menni kell mindennap edzésre, nincs hétvége, a lovak nem ismerik a vasárnapot, hiszen az életmódjuk miatt szükségük van a mindennapi mozgásra. Természetesen ezt is lehet másként csinálni és sokan elfelejtik ezt, hogy nem csak egy labda, amit az ember csak letesz a sarokba.

Hatalmas felelősség, de emellett olyan élményeket és érzéseket ad, amiket semmi más. Megtanít a fegyelemre, felelősségtudatra, rendszert ad az ember életébe, mint minden sport. 

Együtt dolgozni egy nagyjából 600 kg-os állattal, akinek saját akarata van és egy közös célért küzdeni. Táncolni egy olyan lénnyel, akivel nem közös a nyelvetek és mégis ettől gyönyörű. Kimenni egy gyönyörű napsütéses tavaszon az erdőbe bóklászni miközben a madarak csicseregnek, őzek és rókák szaladnak át előtted vagy éppen egy nagy havazás után egy hófehér mesébe csöppeni és vágtázni át a fák között és süvít a szél és egyszerre dobban a szívetek. Aki nem élte át az nem tudhatja milyen.

Természetesen lehet hobbiszerűen is űzni ezt a fantasztikus sportot, saját ló nélkül. Kiváló kikapcsolódás, el lehet egy kis időre felejteni a hétköznapi gondokat, kicsit kikerülni a mókuskerékből. 

Nem utolsó szempontból az egészségre is kiváló hatással van, hiszen minden testrészünket átmozgatja és a friss levegőn eltöltött időt a mai világban nagyon meg kell becsülni.

Ha bárki kedvet kapott hozzá Dávid tudja, hogy merre találtok.