Egy barát a távolból - avagy tudod mit tettem idén nyáron?! - SOKADIK VENDÉGPOSZT

Hali! Emlékezek még "MISS GERMANY"-re? Nos ha nem akkor ráb*sztatok mert ezúttal ő írta az e havi "VENDÉGPOSZTOT". Ennyit bevezetésképp, következzenek az ő élményei/gondolatai!

Hello minden bogolvasónak! Egy nagy "danke schön"-el kezdeném a bejegyzésem, kedves ismerősünk Dávid felé, aki hitt abban, hogy előbb-utóbb csak összehozom ezt a kis posztot Sokat gondolkoztam azon, hogy miről írhatnék, ha már kaptam egy lehetőséget, nem egyszerű, de akkor belevágnék.

Dávidot körülbelül 2 éve ismerem, életünkben egyetlen egyszer találkoztunk személyesen. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez egy hosszú barátság kezdete lesz, de a mai napig nagyon jóban vagyunk, sokat beszélgetünk és érdeklődünk, hogy kivel mi újság. Sajnos személyesen nehéz lenne fenntartani a barátságunk, mert egy pár száz km távolság közbe szól. Van ilyen, de nem szabad hagyni, hogy ezért vesszen el egy megértő, támogató, tanácsadó, megnevettető és meghallgató kedves barát, aki ha személyesen nem is tud, de melletted áll és számíthatsz rá.

A legjobb barátnőmtől is elválaszt pár száz km, de pont olyan a barátságunk, mint általános iskolában, amikor elkezdődött, csak sajnos azóta mindkettőnket másfelé sodort az élet, de 13 év alatt mégis mindig, ahogy tudtunk a másik mellett álltunk és támogattuk egymást, és ez így lesz a következő években is. Mindenkinek kívánok ilyen legjobb barátnőt, mint amilyen nekem van. Amúgy neki köszönhetem h megismertem a kis blogírónkat

És a kérdésre válaszolva, h mit tettem idén nyáron, igen Dávid, én idén is elmentem a Balatonboglári Szüreti Fesztiválra, vagyis a bornapokra. Időjárás jelentésnek annyi, hogy bikinire nem volt szükség. Sajnos nem épp strandidőt fogtunk ki, de ez nem vette el senki kedvét. Amúgy ennyi embert egy helyen... Volt, hogy csigaléptekben lehetett haladni, a parkolóhely találáshoz meg kb. csoda kellett. Na de ennyit a negatív részekről. Rengeteg lehetőség volt a szórakozásra, én pl. nagyon élveztem a dodgemet, de persze arra se egyedül ültem fel, az én kis párom mellett éreztem magam teljes biztonságban, mint ahogy mindig, pl. a kocsiban, mert egy régi baleset miatt kissé félni szoktam sajnos.

Na, az XXL, komolyan menő dolog lehet, de ahhoz nem volt elég bátorságom, két barátnőm kipróbálta, hát ők nagyon élvezték, szóval tuti h jó kis adrenalin termelő. Balatonbogláron a Kalandparkban is voltunk bobozni, és volt h semmi fék nem para amúgy, csak elsőre szerintem.

Egyik este Lellén voltunk, az Y elnevezésű szórakozóhelyen, előtte pedig a bárban, ahol vízipipázásra is van lehetőség, a klub egyik különlegessége h felszokták gyújtani a pultot, ami eléggé látványos és ilyenkor kb. mindenki síkit, de pánikra semmi ok, senkinek nem esik baja. Nekünk személyes kedvencünk ez a hely.

Készültem képekkel is, de megjegyezném, h ezek a képek sajnos nem iPhone 6tal készültek. Szombaton volt talán a legtöbb ember, aznap este volt a tűzijáték, illetve a lézer show, mindkettő nekem személy szerint nagyon tetszett.              

Na, szóval én jövőre is oda fogok látogatni, ajánlom, kedves Dávid h már most úgy szervezkedj, hogy ott össze illene futni mint anno két évvel ezelőtt!

SUCCESSFULL LANGUAGE EXAM

YES!

Kiderült az AUGUSZTUS 1-i nyelvvizsga eredménye, és mint azt bizonyára kiderült számotokra, mind az írásbeli, mind a szóbeli rész meglett, így kimondható, hogy SIKERESEN tisztára SUCCESSFULLosan abszolváltam ezt az újabb kihívást!

Igazából nem nagyon fogtam még fel, nem érzem magam többnek tőle, de valahogy mégis olyan földöntúli megnyugvás, hogy azok a bizonyos kövek, amik az elmúlt több mint 20 napban nyomtak, egyszerre "HUSS" legördültek!

Most így túl a nagy örömködésen, nem is tudnék semmi egyebet mondani,mert semmi nem jut az eszembe, egyszerűen csak HAPPINESS!

ŐRÜLT MAX és az ő HARAGJA - kritika

Özönvíztől mentes augusztus 20-át mindenkinek!
Azt hiszem ebben az egy mondatban sikeresen össze is foglaltam az elmúlt néhány nap történését! Át is térhetünk bejegyzésünk érdemi részére a kritikára! Következzen tehát a MAD MAX - FURY ROAD!

A történet szerint a föld ismét apokaliptikus senki földje - sokadszorra. A világot, vagyis az utakat pedig motoros autós bandák uralják ám ekkor megjelenik kedvencünk MAD MAX/ TOM HARDY aki ebben a a filmben egy háttértáncos - lásd lentebb! Pontosan, ugyanis van nekünk egy félkezű IMPERATORUNK aki FURIOSA/ CHARLIZE THERON aki ellopja a showt valamint IMMORTAL JOE "tenyészeit" a szerájból! A történetről legyen elég ennyi!

Hmmm ez a film zseniális! Mármint természetesen vannak hibái, mint például a főellenség/IMMORTAL JOE kidolgozatlansága, a CGI néhol kifejezetten gyenge minősége, valamint az autós üldözés elcsépelt és állandó jelenléte - gyakorlatilag az egész film EGY NAGY HAJSZA, emiatt a film egy picit döcög is a közepén. Na de ennyi és nem több! Úgy értem WOW!

Ez eszméletlen, de most tényleg! A színészek zseniálisan hozzák amit kell! TOM HARDY változatlanul TOM HARDY! - bravó DÁVID ez aztán szakmaiság a köbön! Úgy értem az egész embrnek nagyjából 1 oldalnyi szövege van, de minden apró dörmögése, hümmögése a helyén van! CHARLIZE THERON és az általa alakított FURIOSA pedig, lenyűgöző! Úgy értem, végre egy női hős, aki kellően erős, és kompetens, és nem csak úgy lóg a levegőben! Abszolút érthető motivációval van felruházva, ráadásul meg tudja védeni magát - fizikálisan is - emellett megmarad nőnek! látod ezt Sigourney Weaver? Emellett még van nekünk egy NICOLAS HOULT/NUX is aki a film legérdekesebb mellékszálával rendelkezik!

Na jó és mi van a részletekkel? Én meg erre azt mondom, nem mi van hanem TESSÉK?! A zene kellően epikus, és ijesztő, ugyanakkor kellemesen komolyzenei! A szett dizájn kifogástalan! Mármint azt jó ha tudjátok, minden nyaktörő mutatvány ellenére a díszleteket tényleg megépítették! Nézzétek meg a gitáros járművet, vagy a "hadivas" elnevezésű járgányt, de a többi négykerekű is egészen ötletes, és még én is szívesen elvinném őket egy körre! - aki ismer tudja, hogy ez nagy szó! Nem CGI-val oldották meg, ami nagyon dicséretes, és tényleg "élt" ad a történéseknek. Ugyanakkor emiatt a ritkán használt számítógépes megoldások viszont bizonyos részeken nagyon problémásak! Az operatőri munka kiváló, az éjszakai jelenetek pedig egészen elképesztő képi világot adnak!

Az autós üldözések, és az akció kellően grandiózus és jól megkoreografált - még ha nekem egy picit túl sok is belőle - viszont a történet miatt mégis személyes tud maradni a film! A képi világ pedig tökéletesen visszaadja a "jövő" brutalitását és nyers mibenlétét.

LADIES & GENTLEMAN! Ha nem lett volna egyértelmű, tessék azonnal elmenni és megnézni! Tudom, hogy már nem adják a moziba, de ha kell tüntessetek érte, mert ezt a filmet látni kell! Az elmúlt évek egyik legvegytisztább és legélvezetesebb akciófilmje! Igen eredeti hanggal, úgy jön át igazán ennek a benzingőzös őrületnek minden egyes AQUACOLÁJA! Szóval irány a VALHALLA!

Ingyen ölelés - videó

Az elmúlt napokban valami egészen különleges dologra lehetett figyelmes DUNAÚJVÁROS lakossága! Egy borostás, ám felettébb jóképű fiatal rótta az utcákat - a tikkasztó hőség ellenére - hosszú ujjú ingben "INGYEN ÖLELÉS" feliratos lappal a kezében!

Nos hogy mi állt a misszió hátterében, az alábbi videóból kiderül!

SQUASHRA fel! - avagy a fallabda rejtelmei

AHOY!

Visszatérvén a balatoni nyaralásból megosztom veletek a régi/új kipróbált sportomat, amit már leforgattunk, és jóval korábban elkészült, viszont még nem volt alkalmam megmutatni nektek, így hát nincs más hátra mint előre!

A címből már biztosan kitaláltátok, hogy a ezúttal a squash-t leánykori nevén fallabda volt az újabb sportág amit kipróbáltam! Az elkészült anyagot az alábbiakban megtekinthetitek.

Home SWEET home!

IGEN!

Többek örömére, és talán még többek bánatára, de épségben és egészségben visszaértem a nyaralásból! Nem nyeltek el a habok, sőt sellők sem ragadtak el! A legnagyobb kalandom illetve kihívásom - az indulás napján kívül - az volt, hogy minden nap időben érjek a boltba, hogy megvegyem a friss NEMZETI SPORTOT, hogy azért mégse maradjak le a sportvilágot érintő legfontosabb változásokról!

A nyaralás olyan volt amit vártam! A srácok még mindig jó fejek, a futball tudásuk/nem tudások sem változott, a SOLO kártyajáték még mindig szórakoztató a BALATON pedig még mindig a Riviéra. De tényleg! Ilyenkor mindig picit "viszédületes" leszek. - aki nem ismeri ezt a kifejezést, az sürgősen tegyen ellene. Visszagondolok, milyenek voltak az első nyaralások, és hogy mennyi minden változott a középiskolás évek óta, amikor még az AMERIKAI PITE sorozat és a VAN VILDER-től megrészegített ifjonti hév miatt úgy gondoltam enyém a világ! Badarság tudom, de mégis, ezeken a nyaralásokon azt érzem, mint akkor. 

Amennyire emlékszem - és amennyire az előző vendégposzt szerzője LEÓ is emlékszik ez volt a jubileumi 10. alkalom... és wow! Így belegondolva, 10 év alatt sok minden, sőt rengeteg dolog megváltozott, de ők vagyis MI megmaradtunk így együtt. Ez pedig nekem baromira tetszik! Hogy kellően nagy szavakat használjak KIÁLLTUK AZ IDŐ PRÓBÁJÁT - eddig mindenképpen. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben is megmarad ez a szép hagyomány, és ha - ne adj isten - nem is minden évben, de még számtalanszor el fogunk tudni menni nyaralni, így EGYÜTT!

Nyelv vizsga után, nyaralás előtt...

Így van!

Túl vagyok a középfokú angolon - remélem sikeresen vettem az akadályt - és holnap hajnalban indulok ZAMÁRDIBA! Ha az előző vendégposztot olvastátok - és miért ne tettétek volna? - akkor tudhatjátok, mennyire fontos ez a kis rituálé a társaság minden tagjának!

Ezen sorok írása közben a többiek már lenn vannak, nekem egyelőre még csak a "cuccom" van összekészítve a holnap hajnali 4:45-ös induláshoz. Az előzetes tervek alapján már jómagam is múlatnám az időt a többiekkel, de sajnos az utolsó pillanatban a munka közbeszólt, így maradt a holnap hajnali indulás. Sebaj!

Nem igazán tudom jelenleg mit írhatnék még! Annyi biztos, hogy vasárnap érkezem haza, akkor igyekszem valamiféle beszámolóval jelentkezni. Ebből adódik hogy a héten  - a vasárnapot leszámítva - már nem igazán találkozunk, így virtuálisan. Se videós bejegyzés se semmi... de ne csüggedjetek! SZÁJBERPACSI + NAGYÖLELÉS

Egy évforduló margójára - avagy egy picit megkésett vendégposzt

Dávid - vagy ahogyan mi, gimis cimborái hívjuk Japán - júniusban kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem írni egy vendég posztot.  Akkor felelőtlenül igennel válaszoltam, ennek issza most minden blogot követő ember a levét. Júniusban nem szakítottam időt arra, hogy foglalkozzak ezzel a felkéréssel, így abban maradtunk, hogy ez a hónap lesz az, amikor megpróbálok valamit kipréselni magamból.

Be kell, valljam töredelmesen, saját kútfőből nem ment a téma kiválasztása. Dávid vetette fel, hogy írhatnék a közös balatoni nyaralásokról, az ott szerzett élményekről, mivel az idei lesz a 10. évfordulója ennek a pompás nyári, múltidéző időtöltésnek. Sosem gondoltam volna, hogy bármilyen szempontból hagyományőrzőként tekinthetek magamra, most mégis ezzel kell szembenéznem. Hiszen várom már az indulás napját. Így volt ez az első alkalommal, és valószínűleg így lesz utoljára is, kerüljön erre sor idén, vagy 40 év múlva.

Valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség uralkodik el rajtam az indulást megelőző estén. Többször előfordult már az is, hogy aludni sem tudtam. Hajnalban már tébláboltam, bepakoltam a táskákat, remegve vártam az indulás pillanatát. Az teljesen mindegy volt, hogy honnan közelítettem meg Zamárdit. Lehetett a kiindulópont Dunaújváros, Sopron vagy a főváros, a lényeg csupán az volt, hogy néhány óra utazást követően meglátom azt a kertkaput, ami szimbolizál valamit a számomra. Talán a felejthetetlen középiskolás éveket, vagy konkrétabban azokat a barátságokat, amik ez idő alatt köttettek. Nem tudom pontosan. Nem is fontos konkrétan skatulyába tenni. Az érzés mindig ugyan az. Először nagy mosoly a szájon, aztán valamiféle felszabadultság és hála érzet, amiért lehetőség adatik újból és újból együtt lenni.

Amikor 2006-ban másodízben voltunk nyaralni, és az első évhez képest már többen képviseltettük magunkat a még kialakulóban lévő csapatból, akkor az a gondolat ragadott magával, mintha mi magunk lennénk az Amerikai Pite című film szereplői. Ez tetszett. Nagyon is. Valamiért azt éreztem, hogy összetartozunk. Nem azért, mert a gimnázium szelleme egy osztályba „sorsolt” minket, hanem azért, mert ezt választottuk. Mindenki szabad akaratából. Valószínűleg a motiváció mindenkiben más volt, de ott voltunk. Túl nehéz úgy fogalmazni, hogy vissza tudjam adni szavakkal azt, amit a nyaralás szimbolizál számomra. Most is, amikor már nem töltjük együtt a hétköznapjainkat, és ritkábban találkozunk, amikor lemegyünk a Balatonra, akkor az első perctől olyan, mintha még mindig 15-16 évesek lennénk. Mintha semmi sem változott volna. Nincsenek kínos csendek, nincsen puhatolózás. Lehet, hogy a régi, vicces és kínos élethelyzetek kerülnek egyből szóba, ennek ellenére teljesen helyénvalónak tűnik minden, az apró szurkálódásoktól a legendáriumokig. A bakancsos macskától kezdve a tankolón át (Uram bocsásd meg) akció Jézusig. Közös élményeink manapság elvétve akadnak, de azok, amiket együtt szereztünk, akkor is, ha az a durva leégésről vagy egy kellemetlen ágytörésről szól, azok akkor is a mieink. Nem veheti el senki sem. Még ha akarná sem. 

Ez a szép az egészben. Lehet, hogy valami egy egyszerű biciklizésnek indul, és egy életre szóló kaland lesz belőle akkor is, ha éppen csak legurulunk egy különösebben még meredeknek sem mondható lejtőn, ahol a lejutást az este sötétjében lakmározó denevérek nehezítik meg.  Nem arról van szó, hogy ezt ne lehetne felülmúlni. Bizonyára lehet, ám nincsen rá szükség, mert az a pillanat a maga nemében tökéletes. Ahogyan az is, amikor Siófok belvárosában Kool & the Gang és 2 Live Crew számokat vegyesen hallgatva csak furikáztunk a kombi Volkswagennel az éjszakában. Ilyen pillanatképből van még több tucat. A hasfalat görcsbe rántó nevetéstől addig, amikor ketten magunkra maradtunk az egyik cimborával és éppen az egyik osztálytársunkat próbáltuk elgyászolni a magunk módján. 

Cikáznak a gondolatok, néhol vidámságot érzek, másutt keserűséget. Úgy szeretnék olykor visszamenni, és ott állni a tó vizében két hozzám hasonlóan jó képességű társammal, amikor az égbolt ránk szakadni látszik, és fizikailag fáj kint állni a tűként szurkáló esőben. Megállítani a képet a versenyszellemtől kellemesen átitatott vízi foci-röpi-pankráció küzdelem alatt, ahol egyetlen egy pillanat nem telik el a másik cukkolása és a saját csapatunk fényezése nélkül.

Volt olyan év, amikor úgy érkeztem haza a nyaralásból, hogy volt már jobb is, vagy most nem éreztem olyan jól magam, mert erőltetettnek éltem meg egy-két pillanatot. Elképzelhető, hogy így volt, az is, hogy nem. Néhány év távlatából viszont azok az évek is ugyan olyan legendásnak tűnnek, mint a többi. Azt hiszem, azért van ez így, mert ilyennek akarom látni. Ezt várom tőle minden évben, és ha nem is minden alakul a számításaim szerint, akkor is kötelességemnek gondolom fenn tartani azt a látszatot, hogy ennél többet és jobbat nem lehetett volna kihozni az egészből. 

Néha bűntudatom volt, mert úgy éreztem azért maradok ki bizonyos dolgokból, mert az a komfort zónámon kívül esik. Fogadalmakat tettem magamnak arra vonatkozóan, hogy jövőre majd másképpen lesz. Rugalmasabb leszek. Engedek a csábításnak. Jobban elengedem magam. Aztán egy év múlva ugyan ott tartottam, mint azt megelőzően. Mostanra úgy érzem el tudtam fogadni azt, hogy ilyen vagyok. 

A szépsége az egésznek nem más, mint az; ezt a többiek már valószínűleg hosszú évekkel ezelőtt megtették. Mindentől függetlenül, vagy mindennek ellenére. Ezért élem meg úgy, hogy összetartozunk. Ez nem napi szintű üzenetváltásokban és telefonhívásokban nyilvánul meg, hanem abban, amikor felmerül a kérdés; menjünk-e nyaralni, vagy sem, akkor a válasz 10 éve az, hogy igen.