szeptemberi VENDÉGPOSZT

Megfogyva bár, de törve nem……

Azt hiszem, ez a néhány szó fogalmazza meg a leghatékonyabban a „Szandra légyszi írj a blogomba” helyzetet.

Most tartok a harmadik felvonásnál, vagyis a negyediknél. Életem egyik legmegtisztelőbb felkérését kaptam Dávidtól – na jó, igazából nem -, viszont tényleg jól esett, hogy megkért írjak egy bejegyzést a blogjába. Persze, neki is láttam rögtön. (Igen, a hosszas „huzavona” részt akár át is ugorhatjuk. ) Az eredmény:

Part 1 – komoly téma, nem tetszett - - > lomtár

Part 2 – kevésbé komoly téma, nem tetszett - - > lomtár

Part 3 – túl hosszú - - > lerövidítem

Ezen a ponton csak zárójelben jegyzem meg, a „lerövidítem” kijelentésre, csak ennyi volt a reakciója: „Szaaaaaaandra”

Szóval, nem Dávid bosszantására, de úgy döntöttem a lerövidítés helyett inkább gyorsan írok egy negyedik verziót. Persze, ez sem megy zökkenőmentesen, mert csodálatos és imádott közösségi oldalunk összeomlott, ezért nem tudom továbbítani a „fantasztikus” irományomat. (Ezek szerint ez így a 4. verzió javított változata.). Mindegy is, inkább ne számoljuk……

Kedves Kolléga, lehet ezen a ponton kéne elgondolkodnunk, mégsem vagyok méltó egy bejegyzésre a blogodon?! ;)

Szó, ami szó, sok téma eszembe jutott, mert szabad kezet kaptam, „írj, amiről szeretnél”. Először azt hittem, így könnyű lesz írni, de a bőség zavara beintett. Tudtam volna világmegváltó gondolatokat ecsetelgetni, amit meg is tettem a part1-ben. – „Pfff!!!!” Tudtam volna a „be happy” hangulatról írni, amit meg is tettem a part2-ben. – „Ajj nemár, a csapból is ez folyik….” Tudtam volna Dávidot fényezni – biztosan várta is -, ez becsúszott a part3-ba. – Úgyhogy ezt pedig direkt szabotálni kellett.

Végül úgy döntöttem, mégis kedves leszek Dáviddal és arról írok, amihez szerinte a legjobban értek. Az pedig a sok beszéd a semmiről. Így hát írtam a semmiről. ;)

Az azért mégiscsak nézőpont kérdése, hogy a semmiről hadováltam-e. Gyakorlatilag – igen, ha nem jött volna át -, a fő koncepció a  „hogyan írjak Dávidnak egy – majdnem -  normális posztot” próbálkozása volt.

Kedves Kolléga! :) Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, a türelmet, bizalmat – és nem folytatom nagy szavakkal… ;) – blabla….. Ha majd nagy leszel, öreg és híres, irtó büszke leszek magamra, hogy írhattam a blogodba… J

Sok puszi: a KAJDACSI (most először és utoljára, „degradálva” ;) )