27

Nem ez nem egy elb@szott TAYLOR SWIFT album. Mint azt bizonyára tudjátok - persze hogy tudjátok, hiszen egy csomóan meggratuláltatok ezen jeles alkalomból - a héten töltöttem be 27. életévemet.
Bizony, rohan az idő, újabb lépéssel vagyok közelebb a 30-hoz. Amíg 25 évesen még el lehetett bagatelizálni a dolgot, "félúton vagyok" címszó alatt, addig így friss és ropogós huszonhetesként deresedő halántékkal ki kell jelentsem "20-as éveim végét járom". Megrémít ez engem? - egy cseppet sem. Jól érzem magam a bőrömben, élvezem amit csinálok, és amíg ez így van teljesen mindegy hogy azt 22, vagy éppen 35 évesen teszem. - ez volna a bejegyzés "napi tanulság" része.
Az öntömjénezés kissé émelyítő, ám korántsem orrfacsaró mocsarából kievickélve, beszéljünk egy kicsit RÓLAM, pontosabban arról, mi is történt velem az elmúlt egy hétben. Be kell valljam nincs új a nap alatt, hacsak az nem, hogy teljesen sikerült beállítanom magam és a szervezetem a reggeli edzésre.
A hugi közismertebb nevén a gazdatest pocakja szépen kerekedik, és a jövő heti nagy ünneplésre várhatóan kiderül, milyen nemű lesz a kicsi MALIK. - amit a februári első bejegyzésből TI is megtudhattok.

Hamarosan vége...

...már ami a vegetáriánus életvitelt illeti.
Ha emlékeztek még, augusztus utolsó illetve szeptember első napjaiban tettem a fogadalmat, miszerint 1 évre lemondok a húsról. Ezt amúgy abszolúte sikerül betartani. Mi több eljutottunk oda, hogy egyáltalán nem hiányzik, sőt, fel se tűnik ha a vasárnap ebéd alkalmával, a köret mellé nem jut más, csak még több köret...
Mivel ez az állapot már a családom körében is elfogadottá vált, így a legkevésbé sem jelent kihívás odafigyelni magamra, varázsát vesztette az egész. Pontosan emiatt döntöttem úgy, lerövidítem az 1 évet, és március elején - ekkor már fél éve, hogy húsmentes leszek - újra magamhoz veszek némi állati eredetű fehérjét.
Ami engem és a hétköznapjaimat illeti, a szokott ütemben telnek. Azzal a különbséggel, hogy az egyik újévi fogadalmam a munka előtti azaz a reggeli edzés volt. Így január idusán elkezdtem beváltani a magamnak tett ígéretet. Kicsit fájdalmas reggelente 5:29-kor kivakarni a csipát a szememből és észlelni, hogy 1 perc múlva csörög a vekker. - igen jól érzitek az első hét nehéz.
Evezzünk más vizekre!
Ha január akkor ÁGNES NÉVNAP. Mivel a családban "mindössze" 3 érintett személy van, így az elmúlt néhány napban őket ünnepeltük. A vasárnapi ebéden a család egyik legifjabb tagja ZSÓFI/UMBERTO is tiszteletét tette, csakhogy kiakassza a cukiságmérőt. Íme egy kis szösszenet hogyan élte meg a névnapozást:

:)

Fagyos Januárt nektek! - remélem minden kívánságom így teljesül a jövőben!

Kezdjük egy bejelentéssel! Mint az számotokra is feltűnt, egy hete jelentkeztem legutóbb. Úgy döntöttem, a blog - vagyis én - egy kicsit visszavesz a tempóból, és egyfajta rendszert erőltetve erre az egészre, hétvégente fogok írni. Ha csak nem történik valami kihagyhatatlan és azonnali említést érdemlő dolog a környezetemben vagy velem. Jogosan teszitek fel a kérdést, mint az a csökött FLUIMUCILOS gyerek "de miért?". Nos miután lekevertetek magatok egy ordas nagy fülest elmondom. #CSATT
A legutóbb említettem a decemberi nagy katyvaszt, amikor nem volt kedvem, időm esetleg témám amiről blogolhattam volna. Emiatt pedig sz@rul éreztem magam. Az volt bennem, hogy cserben hagytalak titeket - ezt a kis makroközösséget - akik holtra vártan figyelik, és frissítik a napló felületét. Ez pedig egy cseppet sem jó.
Másfelől pedig annyi minden van amiben fejleszteni szeretném magam, amikre időt kell szenteljek, hogy muszáj volt valamiféle szisztéma szerint alakítanom az életemnek ezt a szegmensét is. Így jutottam a "minden hétvégén egy bejegyzés" rendezési elvre. Van rá esély, hogy a jövőben visszatérnek a vendégposztok a kritikák, sőt a videós bejegyzések lehetőségét sem vetem el, de ígérni egyelőre nem tudok, és nem is szeretnék semmit.
Egy ilyen hosszúra nyúlt bevezetés után lássuk, mi történt velem az elmúlt héten. Dolgoztam. Na jó dolgoztam, edzettem, magánéletet éltem - tudom egészen hihetetlen még számomra is, de így van - és nagyjából ennyi. A hétvégén hazalátogatott a gazdatest is. Bizonyos szögből, már egész szépen "anyásodik" - kerekedik a pocak, de a baba nemét még mindíg homály fedi. A jövő hónap elején - egyébként akkor jönnek majd legközelebb - már biztosat tudunk.
Az elmúlt napok krónikájához hozzá tartozik, hogy nemcsak kedvenc NFL csapatom a NEW YORK GIANTS "fázott meg" a hideg északi wisconsinban - #SZEMÉTPACKERS - hanem én is, de aggodalomra semmi ok. Akárcsak az "óriások" én is túléltem a hideget, és újult erővel várom a következő hetet...

Hello

Igen, gondoltam köszönök, hogy amúgy még élek. Tudom régen adtam bármiféle netbejegyzést csak hát a december...

Pedig annyi tervem volt! Kritkát írni az egyébként zseniális STAR WARS filmről, összegezni a 2016-os legfontosabb történéseit, kiparodizálni a "HAVER" egyébként rettenetesen szar évét - csoda hogy még él, már ha ezt még lehet annak nevezni. Végül de nem utolsó sorban pedig SZILBESZTERI bejegyzéssel is készültem, de ahogy az lenni szokott, az UNIVERZUM azt mondta ÁLJ!
Történtek olyan dolgok - némelyik rossz, másik jobb - amik miatt a legkevésbé sem volt kedvem - időm meg végképp  írni. Így maradt ez a mostani bejegyzés, ami a 2017-es év első megnyilvánulása.
Lássuk mi történt velem az elmúlt, csaknem egy hónap alatt. - persze a publikus részeket tárom elétek. Az új STAR WARS filről már beszéltem tényleg káprázatos volt.
Aztán jött a karácsony, vele együk húgomék. Egy IRON MAN pólóval gazdagodott amúgy is veretes szuperhős relikvia gyűjteményem. Na meg persze megkaptam BORIT, az ukulelét. Eddigi zenész pályafutásomat röviden és tömören össze tudom foglalni. Dec. 24-én megkaptam, 25-én délelőtt a szüleim ki akartak b@szni otthonról. - vége

Az ünnepek között jószerivel dolgoztam, de a pihenésre is jutott idő. A szilvesztert szűk családi/baráti körben töltöttem, majd január 1-jén munkába álltam, azóta pedig dolgozom. Azt hiszem a "BOLDOG ÚJ ÉVET" szlogennel elkéstem, szóval az elköszönést egy szimpla "HALI"-val oldom meg