Ha emlékeztek még, augusztus utolsó illetve szeptember első napjaiban tettem a fogadalmat, miszerint 1 évre lemondok a húsról. Ezt amúgy abszolúte sikerül betartani. Mi több eljutottunk oda, hogy egyáltalán nem hiányzik, sőt, fel se tűnik ha a vasárnap ebéd alkalmával, a köret mellé nem jut más, csak még több köret...
Mivel ez az állapot már a családom körében is elfogadottá vált, így a legkevésbé sem jelent kihívás odafigyelni magamra, varázsát vesztette az egész. Pontosan emiatt döntöttem úgy, lerövidítem az 1 évet, és március elején - ekkor már fél éve, hogy húsmentes leszek - újra magamhoz veszek némi állati eredetű fehérjét.
Ami engem és a hétköznapjaimat illeti, a szokott ütemben telnek. Azzal a különbséggel, hogy az egyik újévi fogadalmam a munka előtti azaz a reggeli edzés volt. Így január idusán elkezdtem beváltani a magamnak tett ígéretet. Kicsit fájdalmas reggelente 5:29-kor kivakarni a csipát a szememből és észlelni, hogy 1 perc múlva csörög a vekker. - igen jól érzitek az első hét nehéz.
Evezzünk más vizekre!
Ha január akkor ÁGNES NÉVNAP. Mivel a családban "mindössze" 3 érintett személy van, így az elmúlt néhány napban őket ünnepeltük. A vasárnapi ebéden a család egyik legifjabb tagja ZSÓFI/UMBERTO is tiszteletét tette, csakhogy kiakassza a cukiságmérőt. Íme egy kis szösszenet hogyan élte meg a névnapozást:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése