2017. március 19., vasárnap

(csibe)farm, ahol élünk...

Mint ahogyan azt tudjátok, nálunk vidéken, ahol a 6-os út vet árnyékot a településre, ahol a turisztika jelmondata "minden utcában legyen kocsma", ahol a TSZ munkagépek zajára ébredünk, ahol szédülünk az aszfalton, ahol még a labda is kockaformájú, ahol a százhalombattai erőmű tornyai délibábként tűnnek fel a horizonton - egyszóval faluhelyen, még mindig van hagyománya az állattartásnak.
Nincs ez másképp Morváéknál sem. Édesapa a maga 55 éve alatt tartott már galambot, nyulat, csirkét, pulykát, kacsát, libát, sertést - a születésünk előtt szerintem még Mamutot is. Apa ezúttal az utánpótlásnevelésben jeleskedik. Merthogy megnyitotta kapuit a"csibetanya"! Nem, nem elírás. Kérlek szépen ezúttal kis csibéket keltettünk. Eszem megáll, hogy az "öreg" miket ki nem talál. Idén már második alkalommal vette kezdetét a márciusi megőrülés, amelynek lényege, születéstől a levesestálig gondoskodunk a pihés pusztítókról.
Az idei akció hatékonysága, minden előzetes várakozást felülmúlt. A 43 "bevetett" tojásból ugyanis 36 kikelt, ami csaknem 84%-os hatékonyságot jelent. Kis képzavarral évle a kakas igazi "csődör". Mivel anya óvodapedagógus, a hugi pedig babát vár, a családnak nem jelenthet nagy gondot felnevelni, és erős keresztény ugyanakkor liberális nevelést biztosítani a csőrösöknek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése