300 - A Birodalom hajnala - avagy a kritikatonák halála

Halihó!
Mivel egy hónap sem telhet el kritika nélkül, ráadásul az előző hónapban a 300 - első részéről szedtem le a keresztvizet, ezért stílszerűen a folytatásnak is meg kell kapnia a magáét. Tehát fel-fel vitézek a csatára!

Szóval a film mindaz a címből is kiderült, folytatását képezi a 2006-ban bemutatott 300 című alkotásnak. - SURPRISE. A történet egyszerre zajlik az első rész előtt, közben és után is. Ez a nézőnek az elsőre baromira nehézkesnek tűnhet... és az is. - de ha még csak ez lenne vele a gond...

"A Birodalom Hajnala" - egy az egyben koppintása az első résznek. Itt is megvan az apa- fia konfliktus most azonban nem a fiú hal meg hanem... wow mekkora csavar... Van még itt a történetbe abszolút nem passzoló szexjelenet, ami inkább 2 állat acsarkodására hajaz mintsem szeretkezésre... És hát a hektoliternyi művér, valamint az abszolút klisés motivációs beszédek sem mentik meg a filmet... és a karakterek izmain semmi más nem domborodik ki a történetbe.
Felhívás az olvasók felé! Miért kell mindent belassítani/felgyorsítani ami egy kicsit is drámai? Az első 15 perc konkrétan így van megoldva, HOLY JESUS ez így baromira vontatott, és monoton...

A fent felsorolt hadseregnyi indok - és épphogy csak belekezdtem - ellenére sem tudom utálni a filmet. A harci koreográfia még mindig laza, a tengeri csaták ötletesek és kreatívak a látvány még mindig lenyűgöző - de másodjára már picit uncsi. Legyünk őszinték ezeknél  - és EVA GREEN melleinél - azért több kell hogy igazi klasszikus filmet kapjunk. Bár a készítőknek nem is ez volt a célja. Aki vevő erre a korképre, és a halál laza 2 órás vérontásra annak ez kihagyhatatlan. Aki viszont ennél többre vágyik az nyugodtan hagyja ki.

Nos Srácok ez volt az én 300 II - kritikám. És egyben az ősz utolsó bejegyzése. Holnaptól már december és karácsony, és megőrülés...

A floorball királya - videó

...biztosan nem én vagyok!
2 hét után ismét videós bejegyzéssel jelentkezem. A címből bizonyára kitaláltátok, hogy az elmúlt héten a FLOORBALL alapjait sajátítottam el. Összességében egy nagyon szórakoztató, és fárasztó sportágat ismerhettem meg. Jó szórakozást az év utolsó előtti hónapjának utolsó videós bejegyzéséhez!

...a disznóvágás margójára...

Pálinkás jó reggelt!

Hangzott a disznóvágás reggelén... de ne szaladjunk ennyire előre. Eljött ez a hétvége is. Mint azt bizonyára kitaláltátok MORVÁÉKNÁL ez a weekend a sertésfeldolgozás - gyönyörű eufemizmus jegyében zajlott. Vodka & Narancs - így hívták a két sertést - földi pályafutása kiteljesedett. Nos hölgyek, urak íme címszavakban a disznóvágás.

5:30, csörögazóra, húzbazdmegdekoránvan, nembajöltözzélfel, nagyonhidegvan, vegyélfelmégkétpulcsit.
Gyeremárki! Igyálvalamit! Éhgyomorrabiztoshogynem! Nemiszolbuzivagy! Jólvaniszokcsakhagyjál! Igyálmégegyet! Holvanaböllér? Mittudoméntehaverod! Iszokegyetazidegre! Megjöttvégre! Essünkneki!

Holadisznó? nemjönki, vigyázzmajdén, Jólvanmeghalt! Húdeélesakés, látomazujjadon, igyunkvalamit, hozdaforraltbort 2...3...levele, Holarémfa? Nemtudom. Iszokegyetazidegre.

Álljunknekiamásiknak! Húbazdmegezmekkora, mindjártbeszarok, igyunkmégvalamit, hozdafröccsöt, ezismeghalt.
Hurkakolbászdisznósajtkövesztett, megdöglöttvégre, ezértigyunk, süssükazsírt, együnkvalamit, töltöttkáposzta, pogácsa, kishurkakiskolbász, deelőtteigyunk.
Húmárnégyóra, gyorsangyerünkcsináljuk, igyunkmégvalamit, jövőrebiztosnemveszekdisznót!

Hát kedves közönség, ez lett volna az én rögtönzött beszámolóm a hétvégéről! A szándékos egybeírások ellenére, remélem azért érthető volt, és jól szórakoztatok!

Videómentes boltkórosság

Halihó!

Első körben bocsánatkéréssel kell kezdenem, hiszen technikai okok miatt ezen a héten sem lesz videós bejegyzés. MEA CULPA.

A legutóbbi bejelentkezésem óta, nem sok érdemleges dolog történt. A hétvégém szabad volt, így jó barátom társaságában ismét nyakunkba vettük a fővárost és shoppingolásra adtuk a fejünket. Nem tudom TI hogy vagytok vele, de amikor valami jó dolgot látok, amit végül sikerül is megvegyek, gyermekien őszintén tudok neki örülni, ergo boldogságot okoz. Erősen kétlem, hogy ez egészséges, de hát istenem, ez van!

A szombati napot bármily meglepő a vasárnap követte. Ez volt az a nap, amikor véleményem szerint sikerült megdönteni, az ágyból végezhető tevékenységek világrekordját. Komolyan, ha lehetett volna ágyban fürdeni, minden bizonnyal azt is ott végzem el.

A hétfő érdemleges része munkával telt, ismét országos televíziónak gyártottunk anyagot, de bár ne kellett volna. Az esetnek ugyanis szomorú apropója volt. Dunaújvárosban halt meg ugyanis Rajz Attila egykori válogatott jégkorongozó...úgy hiszem elérkeztünk a bejegyzés érzelmi mélypontjához. De hogy ne ilyen negatívan zárjuk le a mai fejezetet, megjelent a NICKELBACK együttes új albuma, amiről terveim szerint - most már nem merek ígérni semmit - ismét kritikával fogok illetni. Besz*rtál, igaz CHAD KROEGER?

ONE REPUBLIC koncert és U-19-es EB selejtező

Halihó megint!

Tudom tudom, még adós vagyok nektek egy videós bejegyzéssel, de el kell keserítselek benneteket, ezen a héten felütötte fejét a lustaság, már ami a sportok kipróbálás illeti. Ne aggódjatok, jövő héten már újabb audiovizuális élménnyel lesztek gazdagabbak.

Ami a hét további részét illeti. Nos tiszteletemet tettem a fővárosban, de erről legyen elég ennyi, ugyanis ez ismételten a magánszférám boncolgatását jelenti. Ezt leszámítva a héten részt vehettem egy U-19-es labdarúgó Európa bajnoki selejtezőn, ahol ugyan nem kis hazánk fiai léptek pályára, de elmondhatom, hogy volt rajtam UEFA mellény!

A képért köszönet a kollégának. Na már most a hét egyik fénypontja, hogy megtudtam, a ONE REPUBLIC Magyarországra jön. Ezen felbuzdulva módosítottam a már megírt levelet a JÉZUSKÁNAK, hogy a korábban leadott rendelés mellé, ugyan csapjon már hozzá egy jegyet a 2015. június 7-i koncertre. A viccet félre téve nagyon várom, és szinte biztos, hogy el fogok menni. Most így más egyelőre nem jut eszembe, a héten elvileg még jelentkezem. 

Ja és aki esetleg nem tudná - él ilyen ember a földön - ők a ONE REPUBLIC

Egy remek péntek története

Sziasztok!

Miután magamhoz tértem a karate okozta sokkból, a hét további rész munkával telt/telik. Pénteken viszont szabadnapot kaptam amit Pesten töltöttem. Mint arra bizonyára emlékeztek egy korábbi bejegyzésben már említettem, miszerint egy volt csoporttársamnak és a párjának babája lesz. A pénteki nap jó részét velük töltöttem Ezt a bejegyzést ezért nekik szentelem.

Tehát pénteken reggel felkerekedtem, nyakamba vettem egy doboz MOZART golyót - mert a kismamák kívánósak - valamint egy tündéri kis cipellőt - a tippekért köszönet MÜLLERÉKNEK - és megindultam a főváros felé. Megérkezésem után örömmel konstatáltam, hogy a kismamának óriási - és nagyon cuki - pocakja van. Alig hittem a szememnek, persze ez ezzel jár, de azért jó értelembe véve fura volt így látni az "excsoporttársat".

A nap további része nagyon jó hangulatban sokat beszélgetünk, nosztalgiáztunk. Picit fura is volt 24 évesen az "emlékszel milyen volt" és a "hú mennyit ittunk akkoriban" - itt jegyzem meg, hogy nekem azért még ma is sikerül annyit innom - szóval fura így kezdeni a mondatokat. Összességében nagyon jól telt a pénteki nap. Majd moziban voltam egy számomra nagyon nagyon kedves személlyel a CHRISTOPHER NOLAN legújabb remekművét az INTERSTELLAR című filmet néztük meg. Hát ez volt annak a bizonyos pénteknek a rövid, de annál velősebb története.

Az -ashihara- karate kölyök születése - videó

Halihó ismét!

Az előző heti "blackout" után ismét jelentkezem - no nem mintha az alkalmi szerkesztő írása nem nyerte volna el a TI, illetve az én tetszésemet. A visszajelzések pozitívak voltak, sőt, az egyik legnépszerűbb anyagok közé tartozik az iromány. Ergo a későbbiekben is számíthattok, ilyen és ehhez hasonló "meglepetésekre".

Az elmúlt héten a videó is kimaradt, ezért ezt most pótolnám. A címből bizonyára világos, hogy karatézni tanultam, pontosabban a "ZSÁK" szerepét töltöttem be. Nagy élmény volt egymás lábát rúgdosni... az edzés fénypontja az volt, amikor levezetés gyanánt, a kommunizmusból megmaradt tornaterem padlójának a parkettáját kellett, puszta ököllel ütni...

De nem rabolom tovább az időtöket, beszéljenek a képek.

„Vendégkönyv”

Kedves Olvasók!

Ezen a héten beköszöntött a november és ezzel együtt most kivételesen nem Dávid szórakoztat Titeket egy újabb bejegyzéssel, hanem én… és, hogy ki is vagyok „én”, az maradjon egyelőre titok.

A Blogot olvasva igazán kemény dió volt eldönteni, hogy miről is írjak: olvastam itt már kritikát filmről, zenei albumról és élménybeszámolókból sincs hiány – legyen az nyári vakáció vagy a mindennapok kihívásai –, így úgy gondoltam hagyom, hogy csak áradjon belőlem a szó, mint általában szokott.

Épp az X-Faktor egyik elő adásában kezdtem elmerülni, amikor is az egyik versenyző egy számomra igen kedves dallal hívta fel magára a figyelmet: Whitney Houston, „My Love Is Your Love” című nótája nemcsak fülbemászó, de rendkívül megnyugtató is. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, hogy milyen ereje van egy dalnak: lehet az inspiráló, lelkesítő, kerülhetsz tőle romantikus hangulatba, lehetsz szomorú vagy éppen felhőtlenül vidám, boldog.

Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy reggel piszkosul nem volt kedve felkelni, elindulni a melóba/iskolába, vagy egyszerűen a nap közepén legszívesebben lecsukta volna a laptopját, mert megint beszólt a főnök vagy valaki szimplán megsértette. Ilyenkor sokszor nagyon nehéz „nyelni” egyet vagy venni egy mély levegőt, hiszen ezekben a pillanatokban igenis megsértenek és bizonytalanná tesznek minket. Velem, hogy őszinte legyek – türelmetlen és rémesen büszke ember lévén – ez sokszor megesik.

Ilyenkor számomra egy fegyver van/egy védekező eszköz, az pedig a zene. Mindenhol velem vannak a kedvenc dalaim és az inspiráló zenéim, legyen szó az iPod-ról, vagy a lemezlejátszóról az autóban. Ezekhez a dalokhoz mind tudok egy élményt/emléket kötni, amik inspirálnak, arra késztetnek, hogy ne adjam fel és haladjak/tekintsek mindig előre. Most épp a London Grammar, „Hey Now (J’adore Dior Remix by The Shoes)” című számára vagyok teljesen rákattanva, amit a Dior ház „használt” fel legújabb kampányához. Igazi divatbolondként és nagy Charlize Theron rajongóként ez a dal mindig ad egy plusz „löketet” a napi lendülethez.

Ezen kívül még rengeteg olyan dal van, ami nagy hatássál van rám, és átsegített már egy-egy nehéz helyzeten, ilyen Natasha Bedingfield-től az „Unwritten” vagy a „Strip Me”, de „sorolhatnám reggelig”…

Végezetül pedig Emma Watson ENSZ-ben tartott beszédének a végét ismételgetem magamban már vagy hetek óta:

„And to ask yourself if not me, who? If not now, when?”