Úgy bizony! Mint azt bizonyára tudjátok - felteszem nincs olyan ember világon, aki az utóbbi 2 hétben, legalább egyszer ne hallott volna róla - most vasárnap ért véget a Riói olimpia.
Mielőtt nagyon belemerülnék, lehet nem most kéne megírnom ezt a bejegyzést. Annyi minden kavarog bennem a játékok kapcsán, hogy mi minden történt, eredményesség, szervezés, dopping, sportdiplomácia, na meg persze botrányok terén, hogy belesajdul a fejem. Ígérem igyekszem valami logikai elv mentén haladni. - nem lesz egyszerű.
Kezdjük az elején. Első és legfontosabb, hogyan is szerepeltünk MI MAGYAROK? "Zanzásítva" "fantasztikusan". Összességében már az hatalmas dicsőség, ha egy sportoló képviselheti hazáját egy ilyen rangos eseményen. Ha ezt megfejeli azzal, hogy pontszerző helyen, vagy akár dobogóra, ne talán tán annak a legfelső fokán végez, na az, a "non plusz ultra".
Persze nekem is van hiányérzetem! Csapatsportokban, fájóan kevés MAGYARÉRT szoríthattunk, és igen, természetesen nekem is van olyan sportoló akitől többre, vagy egyszerűen más eredményt reméltem, mint amit végül szállított.
Ugyanakkor számos pozitív inger is ért a játékok alatt. A teljesség igénye nélkül - elég csak a kajakosok, vagy például az úszók teljesítményére gondolni - amelyekre még most sem találom a jelzőket. Gyököt vonva a történtekből, az hogy ilyen kicsiny ország mint a MIÉNK, az összesített éremtábla 12. helyén tudott végezni arra enged következtetni, hogy MAGYARORSZÁG még mindig SPORTNAGYHATALOM. - ej, de marha jól esett ezt e mondatot leírnom.
Nyilván egy ekkora esemény mellett nem tudok elmenni személyes érintettség nélkül. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van néhány olyan sportoló akiket, -jobban vagy kevésbé - de személyesen is ismerek. Különösen felemelő volt értük szorítani, vagy éppen beszélni velük a játékok ideje alatt. Tőlük azért sikerült néhány "bennfentes" infót megtudjak a szervezésről.
Legyen elég annyi kedves olvasó, hogy a legutóbbi 5 játékot figyelembe véve az ideire szerettél volna elmenni legkevésbé. NE ellenkezz, csak fogadd el, és ne tegyél fel kérdéseket!
"Hogy miért kellett akkor megkapnia pont Brazíliának?" - nem tudsz olvasni b@zdmeg???? NE tegyél fel kérdéseket, egyszerűen nem vágysz RIÓBA, és kész!
Ebből következik a sportdiplomácia, hiszen nyilván nemcsak a homokos partjaiért esett a NOB választása RIÓRA. Az emberi tényező sajnos kikerülhetetlen bizonyos sportágaknál - akárcsak a helyszín kiválasztásánál - és nem sajnos én sem tudok elmenni szó nélkül azok mellett a nemhogy arcpirító, de pofátlan "elnézések" mellett, amelyek már inkább csalások. Igen ez is részévé vált az olimpiának az élsportnak akárcsak a dopping. - sajnos
Az oroszok voltak az elsők, akik megütötték a bokájukat - vagy akikkel megüttették - és őszintén csodálkoznék, ha néhány év múlva nem derülne ki, pár a 2016-os olimpián érmet szerzett sportolókról, hogy bizony "tiltott szert/szereket" használtak. A doppingról annak morális részéról több bejegyzést is tudnék írni, de így az olimpiai kapcsán legyen elég ennyi.
Félre ne értsetek, imádom a sportot, a versenyt, és annak minden formáját. Ahogyan arról írtam, fentebb, nem létezik, nem létezhet annál nagyobb megtiszteltetés egy sportolónak, hogy a hazáját képviseli a talán legrangosabb nemzetközi megmérettetésen. Szeretek szurkolni a mieinknek, aztán könnyekig hatódva hallgatni a Himnuszt. Odáig vagyok mindenért amit az Olimpia jelképez.
Leszámítva azt amivé vált, pontosabban amivé tettük...
