Még otthon történt, hogy nem vettünk matricát a pályára, amit valahol somogy megyében vettünk észre. Miután javítottuk ezt az apróbb hibát, folytattuk utunkat a cél felé. Természetesen megpróbáltatásaink itt nem értek véget. Zágráb után katasztrófa volt a Horvát autópálya, ennek köszönhetően 90 perc alatt mintegy 100 kilométert sikerült megtenni.
Ezt követően -egy eltévedést leszámítva- megérkeztünk CRIKVENICÁBA.
A szállás elfoglalása után -a kellemetlenül szeles idő ellenére- sikerült megmártózni, és fagyit enni a tengerben. Ennek köszönhetően másnap, azaz kedden jóféle horvát taknyot éreztem az orromban. Ez az állapot azonban szerencsére múlandó volt. - hurrá. Első este megtudtam hogy horkolok, erről elvileg hangfelvétel is készült, emiatt a kolléga inkább kiköltözött a szobából. -1:0 ide. Mielőtt azonban kiábrándulnátok belőlem, szólok, hogy a másik hálóban sem jobb a helyzet, a szűkös férőhely miatt igencsak "forróak" az éjszakák... de ahogy azt egyik kedvenc olimpikonom meséli, RIÓBAN sem jobb a helyzet.
Itt tartózkodásunk második napja igazán eseménydúsan telt. Póker scrabble betűkkel, fürdés, éjszakai túra, hanabi kártyajáték - amelynek szabályismertetésére külön bejegyzés kéne. Na meg persze fagyi. Ideérkezésünkkor kitűztem a "minden napra egy fagyi" kihívást. Nos kedveskéim egy kivételtől eltekintve a HORVÁT fagyik nemhogy nem jobbak a magyarnál, de sokkal drágábbak is... lehet hogy át kell álljak a jégkrémekre...
Szerdán váltottunk, már ami az eddig látogatott éttermet illeti, "fő a változatosság" címszóval. Emellett több jeles esemény történt. A hét közepéig kellett ugyanis várni hogy "végre" elduguljon a fülem a tengervíztől. Továbbá ez volt az a nap, amikor az első mosogatás megtörtént az apartmanban! - hé, ne írtéljenek ideje korán, 5 férfiemberről van szó akik ráadásul...
...na de ez már a következő részből derül ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése