3 éve a pályán

...átlagos keddi napnak indult. Hamis diákkal, diákmunkásként tengettem napjaimat, amikor megcsörrent a telefon. Ennek már három éve.
A vonal másik végén egy férfias, ugyanakkor kellemes hanghoz volt szerencsém. - mint azt most már tudom - hang gazdája későbbi főnököm, "BOLDI" volt. Gyorsan meg is beszéltük, hogy csütörtökön személyesen is találkozunk a SZERKESZTŐSÉGBEN. Úristen mekkora dolog volt ezt kimondani. SZERKESZTŐSÉG és SZERKESZTŐ. Amióta az eszemet tudom - egy rövid vadászpilótaakaroklennimerthússzorláttamaTOPGUNt - kitérőt leszámítva a médiában szerettem volna dolgozni, mint újságíró vagy mint bármi. Átélve azt a pörgést, azt az életérzést ami a filmekből átjött.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el a csütörtöki állásinterjúra. A Dunaújvárosi Főiskola - ma már egyetem - üvegépületébe mentem, amit hallgatóként csak plázának becéztünk. Ajtó csukva, benn fejhallgatókkal a fejükön ültek az emberek.
"Én addig be nem megyek amíg nem hívnak, lehet hogy vissza kéne forduljak, ne legyél már hülye, erre vártál amióta az eszedet tudod "- ilyen gondolatok keringtek a fejemben. Egyszer aztán nyílt az ajtó. A hang gazdája kilépett rajta, kezet fogtunk majd beinvitált. Ezt követően átcsörtettünk a szerkesztőségen, és egyből a főnöki irodába mentünk. Félhomály, hideg csend, őrült tekintet. Rövid nagyjából 20 perces meeting után pedig "BOLDI" felajánlotta az állást...
...a többi pedig történelem. Azóta eltelt három évben szerepeltem országos tv-ben, temérdek interjút készítettem államtitkárokkal, olimpikonokkal. Olyan embereket láthattam, beszélhettem akiket addig csak a televízión keresztül és annyi minden történt velem, van amit fel sem tudok idézni. Persze voltak nehézségek, vannak, és teljesen biztos vagyok abban, hogy lesznek is. Ahogyan eddig is, úgy ezután is meg fogok birkózni az esetleges gondokkal. Ahogyan a mondás is tartja "nem könnyű terhet, hanem erős hátat kell kérni". Munkatársak jöttek-mentek, barátokat, ismerősöket, sőt olykor még nőket is szereztem a munkának köszönhetően.
Pontosabban ez nem is munka, ha úgy tekint rá az emberfia, abba belefásul, és szerintem nem is tudja jól csinálni. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez inkább egyfajta hivatás, ÉLETFORMA, én mindenképpen így tekintek rá... október 1-jétől számítva immáron 3 éve...

Ismerkedjünk! De hogyan?

Megtörve a csaknem 2 hetes hallgatást, ezúttal egy igencsak aktuális témakört igyekszem körüljárni. Az ismerkedést, illetve annak hogyanját, és mikéntjét!

A haverommal elég régen kinn vagyunk a "húspiacon". Ergo tartós és említésre méltó párkapcsolat nélkül tengetjük -amúgy végtelenül király- mindennapjainkat.
Amikor néha napján összeülünk dumálni az egyik kardinális kérdés a NŐK illetve a velük való interakció. Nyilván a "bugyiból kiéneklős" korszakot már kinőttük, ezért egyre inkább az foglalkoztat minket, hol, mikor, hogyan lehet megismerni olyan NŐKET akik nem csak ágybetétként funkcionálnak.

Az elején szeretném leszögezni, aki bármiféle életbölcsességet, esetleg "tutitippet" vár, nos csalódni fog, ne is olvasson tovább.
Szóval a minap a haverral az egyik ilyen összeülés alkalmával, annyira kilátástalannak láttuk a helyzetet, hogy elhatároztam, kutatni fogok a témában! A kérdés "HOL LEHET MANAPSÁG ISMERKEDNI, PÁRKAPCSOLATI CÉLLAL." A félre értések elkerülése végett, tradícionális tehát férfi-nő felállásra gondoltam. A mintavételi sokaságot a szerkesztőség miliője adta - na meg a haver. 23 és 34 év közti férfiak és nők!
Tehát az eredmények!
Meglepő -nem egy cseppet sem az- de a szerkesztőség női tagjai, nem igazán adtak értékelhető válaszokat, hiszen ők általában a fogadó oldalon vannak, és nem nagyon szoktak elmenni sehova pusztán az "ismerjünk meg valakit" felütéssel. Abban azonban egyetértettek, hogy a diszkó, illetve a mai szórakozó helyek erre teljes mértékben alkalmatlanok.
Nálunk pasiknál már jóval fantáziadúsabb válaszok születtek! A legtöbb voksot az online ismerkedés kapta.- cseppet sem meglepő módon. A KOCSMA. Igen ez is a kapott válaszok közt szerepelt. Sőt a válaszadó konkrét haditervet is felvázolt arra, hogyan és miként lehet megismerkedni egy NŐvel. Mondjuk az alany azon kevesek közé tartozik akinek a megkérdezettek közül párkapcsolatban él. -irány a kocsma. Végül, de nem utolsó sorban a FESZTIVÁL. Igen ez is kapott voksot. Ezen sorok írója is kötött, rövid, de annál tartalmasabb, BEHATÓ ismertséget egy-egy fesztiválon...

Mint azt leszögeztem, konklúzió nincs! Ezzel pusztán próbáltam felmérni a terepet, milyen lehetőségei vannak a hozzám hasonlóan, a piacon ragadt férfiaknak és nőknek az ismerkedésre! A bejegyzés alatt várom a további tippeket! Jelige #alföldiparasztgyerekkeresiengedelmestehenét

ÉLJENAZIFJÚPÁR avagy a 3 napos esküvő...

Igen, ilyen is csak ADONYBAN van...

...Ahogyan azt már korábban említettem a hétvége végre szabad volt, ami az esküvőzés jegyében telt. Férjhez ment ugyanis az (egyik) unokatesóm. Az esemény szombaton volt, de maga a "buli" már pénteken a pakolással elkezdődött. Ebben a folyamatban személyesen ugyan nem voltam érintett, így csak hallomásból, valamint édesapám kusza tekintetéből, és akadozó beszédéből következtettem arra, hogy a sátor összeszerelése alatt, nem csak az alkatrészeket, hanem a torkukat is megolajozták. - annyi baj legyen. (vége az 1. napnak)

A szombat, már ténylegesen a készülődés jegyében telt. Míg a menyasszony élete nagy napjára, addig én az első "vega" lagzimra hangolódtam. Kora délután meg is érkeztem alkalmi kísérőm házához - tudjátok a 15 éves kreol lány - majd onnan baktattunk egészen a menyasszony házához.
A leánykikérőt követően a menet végigment fél ADONYON - de rég láttam már ilyet - majd a polgármesteri hivatalban - anyám leverte a palackozott ásványvizeket - összeadták a párt. Nem sokkal később az egyház is áldását adta a frigyre - na, nem mintha lett volna választása.

A vacsora Dunaújvárosban, a Campus étteremben volt ahova - a vőfély kérésének megfelelően - minden létező közlekedési szabályt megszegve érkezett a konvoj. A buli tényleg jó volt, ezt jól példázza hogy már a vacsora előtt mindenki "FRED ASTAIRRE" itta magát. Amikor pedig a zenekar elkezdte játszani a "NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT" akkor mindenkiben felszakadtak a vélt/valós gátlások, és elindultak a parkettre - igen, én is. Sőt még a 15 éves kreol lányt is megrángattam - nem nem a hajánál fogva.

A vegaként eltöltött vacsorával is minden rendben volt, ezt követően pedig tovább táncoltunk egészen hajnalig. - vége a 2. napnak - Másnap reggel kicsit kiszáradva ámde macskabaj nélkül ébredtem. Délután azonban ismét mentünk a menyasszonyi házhoz, amolyan "morzsapartira" ami inkább hasonlított egy nyári grillpartira, mintsem egy lakodalom utáni rom eltakarításra. - konkrétan egyszemélyes zenekar húzta a talp alá valót, és mindenki újságolta a mellette ülőnek, mekkora buli is volt a tegnap este/másnap hajnal - ezzel el is érkeztünk a 3. nap végéhez. A krónikához hozzátartozik, hogy az első nap azaz pénteken felállított sátor még áll, ergo lehet hogy lesz egy ráadás 4. nap is.

Ez egy igencsak lebutított és zanzásított kivonata volt a történteknek. Ennél jóval több dolog történt, de a sarokpontjait a lagzinak megismerhettétek az írásból... Végezetül pedig álljon itt egy kép a menyasszonyról - aki talán a legszebb akit eddig életemben láttam...

mit is szokás ilyenkor mondani? Hát persze ÉLJENAZIFJÚPÁR - meg a rántott sajt

Busz, busz, buszozunk...

12 év
12 évnyi buszozás kellett ahhoz, hogy virtuális papírra vessem ennek az utazási formának a viszontagságait. Tudom, tudom 12 év hosszú idő, akár meg is szokhattam volna azt a sok tohonya, tesznye, az illatszereket nem - vagy a másik véglet - túlságosan is jól ismerő, köpködő, a zenét hangosan hallgató, két lábon járó szerencsétlenségeket, akik színesítik a reggeleimet. - jól érzitek TÁRSADALOMKRITIKA következik!

A buszon utazó tizenéves "YOLOBOY"oknak, valamint "WHÚÚÚGIRL"öknek több típusát különböztethetjük meg. Van egy elhanyagolható réteg - sajnos - ők "NORMÁLISÉK". Mivel azonban a fent említett rész elenyészően kicsi százalékát képezi az utazóközönségek, így róluk legyen elég ennyi.

"ALFÁK" - nos az alfák a "yoloboyok" vezérei. Védjegyük a térdülepig érő szakadt farmer, derékra, vagy nyakba kötött pulcsi, "pamacsfrizura" és a különböző bandajegyekkel és jelmondatokkal "budaf*ckinpest", "obey me" - ellátott - egyébiránt túlméretezett - sapka + felső. Magatartási formájukra jellemző a hangos beszéd, illetve az indokolatlanul sok hely elfoglalása a buszon. Példának okáért: igen nehezen viselem amikor egy vaságyastól 30 kilós "fiúcska" - a férfi, vagy a fiú megszólítást nem érdemlik meg - belém áll, hogy ugyan ne akarjak már leülni a buszon, Ő ugyanis kényelembe helyezte magát. - no comment.

"A TESÓK" - ahogyan a nevükből sejteni lehet a "tesók" nem igazi vér szerinti rokonok - bár némelyik értelmi szintjéből kiindulva lehet hogy a szüleik tényleg rokonok - ugyanakkor előszeretettel ordítanak egymásnak a busz elejéből annak hátuljába, hogy "BAAAZDMEG TESÓ, HALLOD, GECI" - a nyelvújítók biztrosan örülnek. Ezen kívül előszeretettel újságolják a "tesónak" hogy tegnap milyen csajt "szúrtak" meg. - csak remélni tudom, hogy nem késről volt szó. Emellett a hangos rágózás, éneklés, zenehallgatás - mondjuk a lopott telefonhoz nem adnak fülhallgatót - igazából meg se kottyan. Ehhez még hozzájönnek a vélhetően az egyik "tesa" által pusztán "tesaságból" elkészített "remek" nonfiguratív tetoválások...

"WHÚÚÚGIRL" - a hölgyeket sem kell félteni! A fent említett két kasztban megemlített dolgok gyakorlatilag egy az egyben jellemzőek rájuk is. Szakadt farmer... már ha van. Némelyikük ugyanis előszeretettel szeretne szemmel is jól látható bizonyítékot bemutatni az utazóközönségnek, hogy ő bizony biológiailag is nő. Előszeretettel keresik egymás, vagy az "ALFÁK" társaságát, - hiszen a tesók ott vannak egymásnak. Általában felhúzott lábbal támasztják az előttük ülő háttámláját - ne adja a sors hogy eléjük kerülj - és néha meg is rugdossák azt, jelezvén nem csak a tiéd a busz. A rövidítések használata -szupcsi, köszcsi - már eltörpül amellett, hogy a mellettük ülő, minden egyes kamu sztorijára hangos,vagy még hangosabb "whúúúúú"-val reagálnak

"SZERELMESÉK" - igen vannak párok is! Ők az intimitás legkisebb látszatát sem akarják kelteni, ezért szemrebbenés nélkül egy levegővel képesek - és meg is teszik - végig smárolni az a Adony - Dunaújváros utat, akár úgy is, hogy egymás mögött ülnek. - higgyetek nekem, láttam, és elég ijesztő.

Nos azt hiszem sikerült mindenkit egy életre elrettentenem a buszozástól. Meg különben is mára végeztem, lassan indulok haza... BUSSZAL.

336

2 hét
14 nap
336 óra
20.160 perc

Ez nem egy bonyolult matematikai egyenlet. Ennyi ideje dolgozom folyamatosan - mármint pihenő nap nélkül - és hol van még a vége??? Hazudnék ha azt mondanám, nem fáradok, vagy hogy teljesen ép elmeállapotban vagyok, ugyanakkor perverz módon, élvezem is picit. - a munkatársaim kevésbé.

Ennyit a "sajnáljukDÁVIDOT" rovatba. Jöjjenek az érdemleges történések. Nos ezekből sincs túl sok. Éppen a minap gondolkoztam rajta, mennyire egyhangúak a napjaim. Mármint munka, hazaérek edzem, TRÓNOK HARCA/ FAMILY GUY és alszom is. - na jó most már tényleg hagyjuk az önsajnálatot!!!

... köszi a kérdést amúgy a vegetáriánus lét egészen jó. Az eddig eltelt egy hétben nem vettem észre a HÚS hiányát. Picit fura, nap végén azért mindig elmélázom: "oké, akkor mit ettem ma? biztosan nem szegtem meg a vegaságot?" - eddig szerencsére a válasz mindig nemleges.

Az elkövetkező hét továbbra is a munka jegyében telik, szerencsére a hétvégém szabad lesz. "Szabad"... nos szombaton férjhez megy az egyik unokatesóm, szóval egy fergeteg bulira van kilátás. Ami engem illet "koszorúsfiúként" - ez a fejemben jobban hangzott, na mindegy - is képviselem a családot. Ráadásul egy 15 éves kreol leányzót fogok kísérni...
Hé, hé hé! Ne ítéljetek el! Tudom mire gondoltok, de nem... távolról sem! A leányzó egyébként tényleg szemrevaló, tőlünk délebbre, több tucat kecskét is adnának érte... nem hiszitek? Majd meglátjátok!

Pá