A vonal másik végén egy férfias, ugyanakkor kellemes hanghoz volt szerencsém. - mint azt most már tudom - hang gazdája későbbi főnököm, "BOLDI" volt. Gyorsan meg is beszéltük, hogy csütörtökön személyesen is találkozunk a SZERKESZTŐSÉGBEN. Úristen mekkora dolog volt ezt kimondani. SZERKESZTŐSÉG és SZERKESZTŐ. Amióta az eszemet tudom - egy rövid vadászpilótaakaroklennimerthússzorláttamaTOPGUNt - kitérőt leszámítva a médiában szerettem volna dolgozni, mint újságíró vagy mint bármi. Átélve azt a pörgést, azt az életérzést ami a filmekből átjött.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el a csütörtöki állásinterjúra. A Dunaújvárosi Főiskola - ma már egyetem - üvegépületébe mentem, amit hallgatóként csak plázának becéztünk. Ajtó csukva, benn fejhallgatókkal a fejükön ültek az emberek.
"Én addig be nem megyek amíg nem hívnak, lehet hogy vissza kéne forduljak, ne legyél már hülye, erre vártál amióta az eszedet tudod "- ilyen gondolatok keringtek a fejemben. Egyszer aztán nyílt az ajtó. A hang gazdája kilépett rajta, kezet fogtunk majd beinvitált. Ezt követően átcsörtettünk a szerkesztőségen, és egyből a főnöki irodába mentünk. Félhomály, hideg csend, őrült tekintet. Rövid nagyjából 20 perces meeting után pedig "BOLDI" felajánlotta az állást...
...a többi pedig történelem. Azóta eltelt három évben szerepeltem országos tv-ben, temérdek interjút készítettem államtitkárokkal, olimpikonokkal. Olyan embereket láthattam, beszélhettem akiket addig csak a televízión keresztül és annyi minden történt velem, van amit fel sem tudok idézni. Persze voltak nehézségek, vannak, és teljesen biztos vagyok abban, hogy lesznek is. Ahogyan eddig is, úgy ezután is meg fogok birkózni az esetleges gondokkal. Ahogyan a mondás is tartja "nem könnyű terhet, hanem erős hátat kell kérni". Munkatársak jöttek-mentek, barátokat, ismerősöket, sőt olykor még nőket is szereztem a munkának köszönhetően.
Pontosabban ez nem is munka, ha úgy tekint rá az emberfia, abba belefásul, és szerintem nem is tudja jól csinálni. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez inkább egyfajta hivatás, ÉLETFORMA, én mindenképpen így tekintek rá... október 1-jétől számítva immáron 3 éve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése