Tingli-tangli NBA

Félreértés ne essék nem az NBA színvonalát minősítem, pusztán összemostam két jelentős eseményt. - amúgy SZIASZTOK.

A hétvégén pár régi ismerőssel/baráttal, és néhány ismeretlennel - akik most már ismerősök - beneveztünk egy kispályás labdarúgó tornára. 

Az idejét sem tudom mikor került labda a közelembe, az első néhány mozdulatnál éreztem is a "rozsdát" magamon, valamint úrrá lett rajtam a "hú b@szod mekkora ez a pálya" érzés is, amely az első iramosabb futás után csak fokozódott. A kezdeti pánik és légszomj aztán elmúlt, és a "TINGLI-TANGLI" - ez volt a csapatnevünk - játszi könnyedséggel vette az előtte tornyosuló akadályokat, és jutott tovább a következő körbe...

...ahol aztán rögtön bele is szaladt egy zakóba - a későbbi győztestől - így végül tiszavirág életűre sikeredett a torna. Az eredménytelenség ellenére azonban jó volt ismét mezt húzni és rúgni a bőrt.

A bejegyzés másik témája a minap elrajtoló Amerikai kosárlabda-bajnokság azaz NBA. Korábban már megénekeltem a BLOGON "kobebryant" búcsúmeccsét, illetve a GSW rekorddöntését, ezekből már kiderülhetett számotokra, rajongója vagyok a sportágnak. Fanatizmusom odáig fajult, hogy ebben az idényben az egyik legjobb barátommal tippjátékot is indítottunk. Ennek lényege, hogy mindketten kiválasztottunk 1-1 csapatot a keleti és nyugati divíziókból egyaránt. Ezen gárdák alapszakaszbeli mérkőzéseire fogjuk leadni a tippeket. A nagyobb átláthatóság kedvéért pedig "EXCEL" táblázatban vezetjük a sorsolást, és a pontokat. Mindent gondosan kiterveltünk épp csak a győztesnek járó "valamit" nem sikerült kiötölni. Legrosszabb esetben kérünk egyet a 2016-2017-es szezon bajnokának járó gyűrűkből. 

#THISISWHYWEPLAY

Amikor a hóhért akasztják, avagy vendégposzt RÓLAM

Igen, hacsak egy bejegyzés erejéig is, de visszatért a "vendégposzt" rovat! Elöljáróban annyit, hogy ez egy igencsak különös bejegyzés lesz, íme:

ÉLET a BÁTYÁMMAL

Sziasztok!

Ezt a vendégposztot teljesen önszántamból írom, tehát nem a BÁTYÁM kért meg, mint a legutóbb. J

Igazából ez a poszt róla fog szólni, így az elején meg sem mondtam neki, hogy miről szeretnék írni.

Nos, a bátyám…az ő esetében is igaz a mondás: „A zord külső érző szívet takar!”

DE kezdjük az elején: mivel ő az ELSŐSZÜLÖTT, úgy véli, hogy ezáltal NEKI különféle (elő)JOGAI vannak velem, a kishúgával szemben…nos – mondanom sem kell – ez nincs így. Mint minden testvér, míg kisebbek voltunk rengeteget veszekedtünk, sőt!!!! verekedünk is (amiből ÉN kerültem ki győztesen, általában APA segítségével, és mert egy kis vadállat voltam :D ) Aztán „összenőttünk”. Ez kb. akkor volt, mikor ő volt 17 én meg 14. Onnantól egész jó tesók vagyunk. Bár drága bátyám előszeretettel köszörüli rajtam a nyelvét – pl. „Apa, miért nem fogtad anno kézen anyát és mentetek inkább sétálni?” – tudom, hogy szeret (még ha néha nagyon-nagyon-nagyon jól titkolja is).

A bátyámmal élni olyan, mintha egy narrátorral élnél. ESKÜSZÖM! Mindent kommentál (éljem a kommunikáció szak!!), mindenre van válasza és persze MINDIG neki van igaza….mármint SZERINTE.

Elnézést és bocsánatot kérni…nos, nem sűrűn szokott – akkor sem, ha teljesen tisztában van vele (jó mélyen), hogy nem neki van igaza…kivételesen – bár becsületére legyen mondva, azért Apánál többször teszi ezt meg, aki szinte soha nem mondja ki a mondatom elején említett két „bűvös” szót. Tipikus MORVÁK… Azért a bátyám fejlődőképes.

Ha már negatívumok…az EGO. Ebből a bátyámnak van bőven, ezt valljuk be. BÁR, szerintem ennek a híres-neves EGO-nak a nagy része csak látszat…korántsem olyan biztos ő magában, mint ahogy azt ő kifelé mutatja…

Viszont a tesóm egyik legjobb tulajdonsága – szerintem – a kitartás. Élvezettel fogad meg mindenféléket Szilveszterkor és szerintem a 95%-át be is tartja ezeknek. (a kávét abbahagyni nem sikerült, bár ez nekem sem menne…J ) Ezt becsülöm benne.

A másik, amit szeretek a tesómban, hogy nagyon, és tényleg nagyon szereti a családját és nagyon ki tudja ezt mutatni (már ha akarja, természetesen…). Törődik a családjával (mint, ahogy az elején is írtam: „érző szív” ) Még Debrecenbe is eljött meglátogatni a kis húgát, vagyis engem, pedig Debrecen nem a szomszéd „falu”.

Valamint mióta nem lakom otthon – először Debrecen, majd Tapolca…szóval a szó szoros értelmében már nem élek egy fedél alatt a bátyámmal – mindent dokumentál nekem. Be kell vallanom hősiesen, hogy ez néha megható. Oké, hogy sok mindenről lemaradok, ami OTTHON történik, de a bátyám mindig küld egy kis „szeletet.” Legyen az ANYA kórházi léte, egy otthoni esküvő, vagy épp a kedvenc unokahugink, Zsófi/Umbertó szülinapi „zsúrja”. Szóval KÖSZ tesóka!

Szóval, most jönne, mindezek után a konzekvencia…vagyis gondolom ezt várjátok! Hát, legyen!

Mindent egybevetve a bátyám egy JÓ ARC! TÉNYLEG! (sosem hittem, hogy ezt leírom) És ha megszokod a kellemes kis EGÓ-ját egy pici önimádattal fűszerezve, a karcos és ironikus humorát, akkor egész jó vele a ÉLET.

Minden összejött

Mármint annyi minden történt!

A múlt héten hazajött anya! Kérdezhetnétek, hogy "hova tűnt?" Nos a teljes történeti hűség kedvéért el kell mondjam JUDIT két hete a dunaújvárosi SZENT PANTALEON KÓRHÁZ vendégszeretetét élvezte. Nem kell túl nagy volumenű dologra gondolni a füléből távolítottak el egy oda nem illő dolgot. 

Lényeg ami a lényeg az elmúlt héten szerdán tért vissza a KINIZSI utcába a lelkem. Ennek megünneplése már hétfőn elkezdődött - amikor ő még a kórházban volt - és várhatóan néhány héten belül be is fejeződik. Tehát anya comeback!

Éppen ezért, illetve ehhez szorosan köthető STEWIE és a SÓGOROM látogatása. Ugyanis mindenképpen szerették volna látni az anyóst/anyát a család legnagyobb örömére. Természetesen nem is ők lettek volna, ha 1 hetes ottlétüket nem szakítják meg egy villányi kiruccanással. Aztán vasárnap visszajöttek és megünnepelték STEW 24. születésnapját. Édesanya természetesen bagatell módon "túlspilázta" a főzést - hiszen ő csak a másodszülött, ennek ellenére/ezzel együtt mindenki jól érezte magát, még "UMBERTO" is tiszteletét tette. Ha már itt tartunk a család legfiatalabb tagjával mostanság egyre többet bandázom együtt - és bár a pelenkázással még mindig nem sikerült megbarátkozzam - jó úton haladok a "ZSÓFI KEDVENC UNOKATESTVÉRE" cím felé.

Ami engem illet, nos a kajdacsi kolleginának köszönhetően 3 héten belül 2 szer sikerült valamiféle meghűlést elkapni, tönkretéve ezzel az "elpusztíthatatlanvagyok" elméletemet. Jelenleg pedig éppen a LINKIN PARKösszes abszolválásával igyekszem szélesíteni amúgy is széles zene spektrumomat.

Háromból egy

az kettő.
Az alapvető matek után térjünk rá a bejegyzés témájára. Október 7-én jelent meg a GREEN DAY, a ONE REPUBLIC és a SUM41 új albuma. "Hamargyorsan", de azért kellő alapossággal végigpörgettem mindhárom korongot, éppen ezért is vetemedtem arra, hogy némi kritikával illessem az előadókat. LET'S GO!

Mivel az előbb alfabetikusan haladtam, ezért most megtekerem kicsit, és kezdjük visszafelé a SUM41 együttes albumával, ami a "13 VOICES" nevet kapta. A banda igencsak hosszú - 5 éves - pihenőt tartott a legutóbbi megjelenés óta... éééééés ez érződik is a korongon. Mármint ugyanazt az elementáris, keményvonalas punk-rock zenét játsszák, ami miatt megszerettem őket. Ami miatt pusztán "amerikai pités zeneként" zenei stílusként aposztrofáltam azt amit ŐK és még sokan mások is pörgettek akkoriban.
Aztán felnőttem - állítólag. Az a fajta nyers punk-rock vonal amit képviselnek, már nincs rám olyan hatással mint akkor. Nyilvánvalóan én változtam, nem pedig az együttes. Ez nem feltétlenül baj. Ugyanakkor tartom magam ahhoz, hogy ha aktívabb lett volna a banda az elmúlt években, talán tudtak volna, "idomulni", pontosabban finomítani az általuk játszott muzsikán. Így megmaradt annak a nyers, de mégis elemi zúzós bandának akiket megismertem... és meguntam. (3-1)

A következő album legyen a ONE REPUBLIC és az OHMYMYMY. Hú, ez lesz a legnehezebb! Ez az album egy szar! De tényleg! Imádom, a végletekig odavoltam/odavagyok az együttes munkásságáért, és az eddig megjelentett korongokon szereplő számok méltán szerepelnek "DÁVID ZENEI BIBLIÁJÁBAN" ez azonban hatalmas mellélövés. - szerintem.
Ryan Tedder - az énekes - hangját olyan mértékig túlhasználják, minden egyes számba belenyomja ezt a "wúúúúú-úúúúúúúú-úúúúúúú" részt, és ez egy idő után komikussá, és élvezhetetlenné teszi az egészet. Főleg annak tükrében borzasztó ez, hogy az egyik olyan zenekar voltak, akiket sokkal inkább a számaik különleges hangzásvilága és hangszerelése miatt kedveltem, nem pedig az énekes hangja miatt.
Na ezt most szépen kidobták a kukába, és nagy elektronikus hangzásba mentek át, ami szintén nem volt jó döntés, ugyanis az eddigi fantáziadús, és különleges hangszerelés monoton "zajjá" változott. Szó se róla vannak remekül eltalált számok a korongon - "CHOKE" a "HEAVEN" és a "LET'S HURT TONIGHT" - de a nagy többsége, nem igazán talált telibe. (3-2)

És akkor jöjjön az alapvető számtani példánkban már emlegetett "1". A "GREEN DAY" ezúttal sem okozott csalódást! A "REVOLUTION RADIO" egy igazán jól megszerkesztett, gondosan összeállított album lett!
Vannak rajta lassabb, lírikus, illetve pörgős, igazi keményvonalas rock számok. A hangszerelést tekintve hozza a már megszokott "GREEN DAYES" vonalat, de mégis felfedezhetőek benne az újítás nyomai. A trió ezúttal is kitett magáért. Ezek után csak remélni tudom, hogy az európai turné részeként kis hazánkba is ellátogat a banda!

Hölgyek, urak ez volt az én zenei rovatom. Ne aggódjatok ebben a hónapban várható vendégposzt, valamint anya is hazajött, szóval lesz még mit olvasni!

1 éves lett UMBERTO

Mi másról is írhatnék? 

Persze itt az ősz, a Kékestetőn már az első hó is leesett. Túl vagyok az ilyenkor szokásos náthán - ezúton is köszönet a KAJDACSI világpolgárnak érte.

A minap dobta fel az egyik legnépszerűbb közösségi portál, mi is történt 1-2-3... szóval sok évvel ezelőtt. "természetesen" belebotlottam a digitális naplóm akkori bejegyzésébe. Október 4-én született meg a család legkisebb tagja. A "kis" szót persze ne vegyétek komolyan. Morva szokás szerint, jól megtermett -több mint 4,5 kilós- igazi kis vadorzó kölyköt hozott a világra "CUCU". Pontosabban inkább lehasadt az "apróságról".

Lényeg ami a lényeg, pontosan a napján, azaz október 4-én tartottuk családi körben UMBERTO/ZSÓFIA első születésnapi buliját. A kis húsos, persze nem értett meg sokat az ŐT körülvevő fennforgásból. A tortába bele-bele túrt, az ajándékoknak meg természetesen örült, de nem nagyon tudta hova tenni az egészet. Leginkább rohangált, és a felnőttek számára érthetetlen babanyelven gügyögött hol halkabban, hol hangosabban. Na meg harapott! A kis CÁPA láthatóan élvezi, hogy már több foga is van, ráadásul előszeretettel használja is őket. Függetlenül attól, hogy étel kerül a kezei közé, vagy éppen az unokabátyja válla... 

De legalább ez is megvolt. UMBERTO hivatalosan is betöltötte az első életévét