ÉLET a BÁTYÁMMAL
Sziasztok!
Ezt a vendégposztot teljesen önszántamból írom, tehát nem a BÁTYÁM kért
meg, mint a legutóbb. J
Igazából ez a poszt róla fog szólni, így az elején meg sem mondtam neki,
hogy miről szeretnék írni.
Nos, a bátyám…az ő esetében is igaz a mondás: „A zord külső érző szívet
takar!”
DE kezdjük az elején: mivel ő az
ELSŐSZÜLÖTT, úgy véli, hogy ezáltal NEKI különféle (elő)JOGAI vannak velem, a
kishúgával szemben…nos – mondanom sem kell – ez nincs így. Mint minden testvér, míg kisebbek voltunk rengeteget veszekedtünk,
sőt!!!! verekedünk is (amiből ÉN kerültem ki győztesen, általában APA
segítségével, és mert egy kis vadállat voltam :D ) Aztán „összenőttünk”. Ez kb.
akkor volt, mikor ő volt 17 én meg 14. Onnantól egész jó tesók vagyunk. Bár
drága bátyám előszeretettel köszörüli rajtam a nyelvét – pl. „Apa, miért nem
fogtad anno kézen anyát és mentetek inkább sétálni?” – tudom, hogy szeret (még
ha néha nagyon-nagyon-nagyon jól titkolja is).
A bátyámmal élni olyan, mintha egy narrátorral élnél. ESKÜSZÖM! Mindent
kommentál (éljem a kommunikáció szak!!), mindenre van válasza és persze MINDIG
neki van igaza….mármint SZERINTE.
Elnézést és bocsánatot
kérni…nos, nem sűrűn szokott – akkor sem, ha teljesen tisztában van vele (jó
mélyen), hogy nem neki van igaza…kivételesen – bár becsületére legyen mondva,
azért Apánál többször teszi ezt meg, aki szinte soha nem mondja ki a mondatom
elején említett két „bűvös” szót. Tipikus MORVÁK… Azért a bátyám fejlődőképes.
Ha már negatívumok…az EGO. Ebből a bátyámnak van bőven, ezt
valljuk be. BÁR, szerintem ennek a híres-neves EGO-nak a nagy része csak
látszat…korántsem olyan biztos ő magában, mint ahogy azt ő kifelé mutatja…
Viszont a tesóm egyik legjobb tulajdonsága – szerintem – a kitartás.
Élvezettel fogad meg mindenféléket Szilveszterkor és szerintem a 95%-át be is
tartja ezeknek. (a kávét abbahagyni nem sikerült, bár ez nekem sem menne…J ) Ezt becsülöm benne.
A másik, amit szeretek a tesómban, hogy nagyon, és
tényleg nagyon szereti a családját és nagyon ki tudja ezt mutatni (már ha
akarja, természetesen…). Törődik a családjával (mint, ahogy az elején is írtam:
„érző szív” ) Még Debrecenbe is eljött meglátogatni a kis húgát, vagyis engem, pedig
Debrecen nem a szomszéd „falu”.
Valamint mióta nem lakom otthon – először Debrecen, majd Tapolca…szóval a
szó szoros értelmében már nem élek egy fedél alatt a bátyámmal – mindent
dokumentál nekem. Be kell vallanom hősiesen, hogy ez néha megható. Oké, hogy sok mindenről
lemaradok, ami OTTHON történik, de a bátyám mindig küld egy kis „szeletet.”
Legyen az ANYA kórházi léte, egy otthoni esküvő, vagy épp a kedvenc
unokahugink, Zsófi/Umbertó szülinapi „zsúrja”. Szóval KÖSZ tesóka!
Szóval, most jönne, mindezek után a konzekvencia…vagyis gondolom ezt várjátok!
Hát, legyen!
Mindent egybevetve a bátyám egy JÓ ARC! TÉNYLEG! (sosem hittem, hogy ezt
leírom) És ha megszokod a kellemes kis EGÓ-ját egy pici önimádattal fűszerezve,
a karcos és ironikus humorát, akkor egész jó vele a ÉLET.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése