én, a MENTOR

Na jó nem kell megijedni, nem kaptam helyet az egyik kereskedelmi csatornán jelenleg is futó tehetségkutató műsor itészei között. - amúgy sziasztok
Persze-persze jól tudom hogy elég sok idő telt el a legutóbbi virtuális "pacsiosztás" óta, ugyanakkor mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nem sok minden történt velem, azon túl amit már úgyis tudtok.
Néhány napja azonban nagy dolog történt. Gyakornokokat kaptunk a TV-ben. Ez alapvetően nem számít nagy kunsztnak, hiszen a Dunaújvárosi Egyetem főépületében van a szerkesztőség. Ezúttal azonban külföldi diákokat kell foglalkoztatni.
Ebből kifolyólag, ők - 2 török srác, valamint 2 kínai lány - csak és kizárólag angolul beszélnek. Így engem ért az a roppantul megtisztelő, ám annál nehezebb feladat, hogy foglalkozzak velük, és valamiféle tudást is átadjak nekik.
Pontosan, úgy van ahogy gondoljátok. Ez a feladat még az anyanyelvemen, sem feltétlen egyszerű, de angolul aztán... a helyzetet tovább rontja, hogy a két kínai lány, MULAN és LINGLING - nyugi nem ez a valódi nevük - rettenetes akcentussal beszélik az angolt. Ezért néha "ACTIVTY" szintre süllyed a gyakorlati óra.
Továbbá, baromira nehéz órákon keresztül angolul vakerálni a televíziós műásorgyártás alapjairól, ráadásul valami tényleges, releváns és alkalmazható tudásanyagot átadni a "légiósoknak".
Pedig a tanárt - azaz engem - nem érheti panasz, konkrét óravázlatot gyártok, hogy miként kéne haladni...

Szóval itt tartunk most!

boldog születésnapot "KISPAD"

Így hívják a sportmagazinomat! - bizony az enyém!

A műsor fennállásának történetében a november 15-i adás volt a 150. epizód. Eme jeles alkalomból készült egy "baki" videó amely egy rakás vicces, még viccesebb, és néhol zavarba ejtően mulatságos jelenetet tartalmaz. - ezt egyébként a bejegyzés alján meg is tekinthetitek.

Szóval szülinap! Hatalmas dolog, hogy 150 adáson keresztül, lassan 3 éve én vagyok, lehetek az aki tartalommal tölti meg, pontosabban akinek tartalommal kell megtöltenie a műsoridőt. Emlékszem az első adásra, késett. A második szintén. Aztán a harmadik is. Majd a hétfői időpontból keddre került át a "KISPAD". Ezzel pedig a késéseknek vége lett.

Aztán a műsor bővült. Nem csak a heti sportesemények bővített változata került adásba. Jöttek a stúdióbeszélgetések, utánpótlással foglalkozó blokkok. Aztán persze ott volt a "SZERKESZTŐ KIPRÓBÁLJA" rész. Számomra az volt a legkedvesebb. Nem csak azért, mert kellő exhibicionizmusom van az ilyesmihez, hanem mert egy nagy rakás élményt adott - és törött csontokat - és további betekintést a sportágak világába.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Ami a magazin RÁM gyakorolt hatásáról szól. Az biztos, hogy érettebbé, felelősségteljesebbé tett. Azzal, hogy 2014 januárjában"tessék itt van fél óra, lelked rajta hogy mivel, de töltsd ki" megkaptam ezt a plusz munkát, nyilvánvalóan egy extra felelősség került RÁM. A mellékelt ábra azonban azt mutatja egész jól sikerült megbirkózni a feladattal, hiszen 150 adást már megélt a műsor. Természetesen nem ment könnyen, ezt az alábbi vidó is bizonyítja.

Ha egy üzlet beindul...

... akkor beindul. Korábban folyamatosan havi rendszerességgel tudtam nektek valaki más által írt posztot bemutatni. Aztán ez - csakúgy, mint a videós szekció - elsatnyult picit. 

A novemberi hónap azonban zsinórban már a második, amikor nem kellett senkit sem felkérnem az írásra, hanem az illető önként és dalolva jelentkezett, hogy írt/ írna valamit. Bizonyára kitaláltátok, ezúttal sem volt ez másként, és "CK" írását kapjátok változtatások nélkül. Voilá:

Sziasztok! 

Nem hiszem, sokan ismernétek engem, de nem is baj. Én vagyok a háttérben maradó kis titkos irányító. Na, jó, nem, semmit nem irányítok, hisz még a saját életemmel is bajban vagyok. Amit Dávid se könnyít meg nekem. Ez az egész két évvel ezelőtt nyáron kezdődött, amikor egy barátnőm házára vigyáztam és unatkoztam. S persze az unatkozó elme szörnyű dolgokra képes, így fel is regisztráltam egy társkereső oldalra, de szigorúan unalom űzés céljából! Nagyban böngésztem eme sötét világ rejtelmeit, amikor egymásra találtunk Dáviddal. Kisütött a Nap, a madarak csicseregtek és máris kisimultabb lett az arcom. El se hittem, hogy egy dunaújvárosi sráccal hozott össze a platform, míg én Sopronban voltam, úgy, hogy egy évig a betonvárosba jártam középsuliba, de akkor nem volt szerencsém összefutni se vele, se egy hozzá hasonló emberrel. Sokáig csak az interneten keresztül kommunikáltunk, de ennyi nem volt elég, így számot cseréltünk és volt, hogy órákon keresztül telefonáltunk. Majd elérkezett a pillanat…A hivatalos "nem-randi".

Ahogy az lenni szokás, finomat ettünk, jót viccelődtünk a Bazilika előtt, majd kifeküdtünk a Lánchíd előtti szoborhoz beszélgetni, az időjárás is csak nekünk kedvezett. Esküszöm, mindenkinek ilyen "nem-randit" kívánok! Kellemes volt, fesztelen és csak még többet akartam belőle. Ahogy az lenni szokott, Hamupipőkének időre kellett hazamenni, így egy cipőmet (a telefonszámomat) hátra hagyva már ott se voltam. Ami nagy bunkóság volt részemről, de Dávid tanúbizonyságot tett róla, hogy ő maga a Tetkós Herceg. A kapcsolatunk megmaradt baráti szinten, de nem azért mert átesett volna a barát zónába, egyszerűen lehetetlen lett volna a távolság miatt ezt megoldani. Hisz Dávid Dunaújvárosban dolgozik nap, mint nap megállíthatatlanul én pedig Miskolcon lógatom a lábam és határozatlanul szemlélem a jövőmet. Ez a kettő pedig összeegyeztethetetlen. Így maradt a telefonon való dumcsizás, míg én a női problémáiról hallgatom, és, hogy mennyire nincs ideje találkozni eggyel se (ami remélhetőleg a napokban gyökeresen megváltozik), addig ő… hallgathatja a szánalmas problémáimat. Nem is igazán tudom, hogy bírja, bár tény, hogy gyakran olyan érzésem van, mintha nem is figyelne rám, de hát ilyenek a férfiak, nem igaz? Nem várhatjuk el, hogy olyan dolgokat próbáljanak feldolgozni, amire képtelenek, bár Dávid derekasan próbál helyt állni. 

Be kell vallanom őszintén, erre a bejegyzésre még múlt évben kértek fel, de egyszerűen nem tudtam, hogyan írhatnék le röviden egy ilyen jó kis napot. Remélem azért át tudtam adni a lényegét és tetszett nektek.

C

U.i.: Sok szerencsét az ifjú arához!

"nem vagyok olyan, mint anyám" - TAPOLCA jelenti

"nem vagyok olyan, mint anyám" - mondta a húgom sajátos picit gúnyos hangnemében, a szája széléből vigyorogva. Na jó! Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjatok a történetről, el kell áruljam, a részleteket is.

A hétvégét a húgomnál, és a "sógornál" töltöttem TAPOLCÁN. Már az odajutás sem volt egyszerű. Dunaújvárosból eljutni Veszprémbe, viszonylag könnyen ment. Ott azonban a fél 3 kor induló járat sofőrje úgy gondolta, bőven elég az, ha 14:45-kor ténfereg be. Mivel péntekről beszélünk, cirka 50 ember várt a buszra, ami így már fél órás késésben volt, mire az elhagyta Veszprémet. Ha mindez pedig nem lett volna elég, a jármű megadta magáét, és befejezte földi pályafutását... Így ötvened magammal a puszta közepén vártuk a halálos ítéletet - valamint a mentő járatot.

Miután ezen viszontagságok után eljutottam a húgomék fellépésére, majd végre Tapolcára, elfogyasztottuk a város legfinomabb pizzáját, ami tényleg jó volt, ezt láthatjátok az első képen, vagyis annak a helyét.

Másnap - azaz szombaton - körbejártuk a várost, megnéztük a jelentősebb nevezetességeket. Ha jól emlékszem ekkor, vagyis az ebéd készítése közben hagyta el a húgom száját a címben leírt mondat. Nos így néhány nap távlatából meg kell mondjam, PONTOSAN OLYAN VAGY, MINT ANYA. Már ami a háztartás vezetését illeti. Elég pusztán a főzésre, vagy a ruhák hajtogatására gondolni. Őszintén szólva, kicsit fura is volt, ugyanazokat az erőviszonyokat látni, amit egyébként otthon is, azzal különbséggel, hogy ezúttal teli szájjal vigyorogtam a helyzeten. - na meg persze néhányszor együtt érzően veregettem meg a "sógor vállát". A szombati délutánon pedig - némi "xboxozás" után - meglátogattuk a szigligeti várat.

A vasárnap viszonylagos nyugalomban, (xbox) főzéssel, (xbox) készülődéssel, (xbox) na meg persze egy kevés "xboxozással" telt. Ebéd után megállapíthattam, tényleg OLYAN VAGY MINT ANYÁD. Már ami a főzést illeti. értendő ez a minőségre és a mennyiségre egyaránt. Egy rövid ejtőzést (xbox) kitérőt követően pedig, Veszprémből indultam haza.

Nos, így telt az első novemberi szabad hétvége...

 

Hosszú hétvége

HEllo!

Október utolsó illetve november első napjaiban mindenki a HALLOWEEN - HALOTTAK NAPJA - MINDENSZENTEK - kérdéskörön pörög. Éppen ezért szembe menve mindenféle társadalmilag elvárt irányvonallal, ÉN egy betűt nem fogok írni erről. - akit érdekel az okfejtésem erről a témáról, olvassa el a tavalyi bejegyzést.

Mi is történt az elmúlt napokban? A hosszú hétvége számomra nem volt olyan hosszú, részben ugyanis munkával telt, de szerencsére a passzív pihenésre /értsd: semmit nem voltam hajlandó csinálni, még blogolni sem/ is jutott idő.

Emellett persze "családozás" is volt, hiszen a húgomék -elhagyva a TAPOLCAI betondzsungel poszt-apokaliptikus rengetegét meglátogattak minket, hogy aztán egyesület erővel megidézzük a bolygó kapitányát meglátogassuk UMBERTÓT - és vad kompániáját. Ha bárki esetleg arra számított volna, hogy 1 éves korára levetkőzi azt a vállalhatatlan mennyiségű babahájat - ami egyébként végtelenül imádni valóvá teszi a kis jövevényt - nos tévedett. Ha olyan lábakon állna a MAGYAR gazdaság, mint UMBERTO... nos azt hiszem nem lenne probléma...Lényeg ami a lényeg, jól megünnepeltük az anyukáját "CUCUT" majd otthon, immár szűkebb családi körben folytattuk az italozást.

Történt mindez szombaton. Vasárnap kilátogattunk a temetőbe, majd ismét családoztunk. A hétfői nap ismét munkával telt, hogy aztán kedden a fülem botját se mozdítsam! Elérkeztünk a szerdához.

Többen kérdeztétek tőlem személyesen, mi van a vegetáriánus életmóddal. Nos az "őrület" még mindig tart, abszolút nem hiányzik számomra a hús, mi több, egészen hozzászoktam a dologhoz. Emellett kinéztem magamnak az ukulelét amin elkezdek majd tanulni, játszani, továbbá elméleti leckéket vettem a "pálinkafőzés" témakörében is. Kitalálhattátok, újabb két fogadalmam teljesítéséhez kerültem közelebb! - a babapelenkázással azonban nem sikerült megbarátkozzam..

PS: az NBA tippjáték zökkenőmentesen elindult. Sőt, 5 pontos előnyt is sikerült kiépítenem virtuális ellenfelemmel szemben.