2016. november 27., vasárnap

én, a MENTOR

Na jó nem kell megijedni, nem kaptam helyet az egyik kereskedelmi csatornán jelenleg is futó tehetségkutató műsor itészei között. - amúgy sziasztok
Persze-persze jól tudom hogy elég sok idő telt el a legutóbbi virtuális "pacsiosztás" óta, ugyanakkor mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nem sok minden történt velem, azon túl amit már úgyis tudtok.
Néhány napja azonban nagy dolog történt. Gyakornokokat kaptunk a TV-ben. Ez alapvetően nem számít nagy kunsztnak, hiszen a Dunaújvárosi Egyetem főépületében van a szerkesztőség. Ezúttal azonban külföldi diákokat kell foglalkoztatni.
Ebből kifolyólag, ők - 2 török srác, valamint 2 kínai lány - csak és kizárólag angolul beszélnek. Így engem ért az a roppantul megtisztelő, ám annál nehezebb feladat, hogy foglalkozzak velük, és valamiféle tudást is átadjak nekik.
Pontosan, úgy van ahogy gondoljátok. Ez a feladat még az anyanyelvemen, sem feltétlen egyszerű, de angolul aztán... a helyzetet tovább rontja, hogy a két kínai lány, MULAN és LINGLING - nyugi nem ez a valódi nevük - rettenetes akcentussal beszélik az angolt. Ezért néha "ACTIVTY" szintre süllyed a gyakorlati óra.
Továbbá, baromira nehéz órákon keresztül angolul vakerálni a televíziós műásorgyártás alapjairól, ráadásul valami tényleges, releváns és alkalmazható tudásanyagot átadni a "légiósoknak".
Pedig a tanárt - azaz engem - nem érheti panasz, konkrét óravázlatot gyártok, hogy miként kéne haladni...

Szóval itt tartunk most!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése