Xmas

 Igen tudom, rég volt már hogy új tartalommal jelentkeztem a blogon, ennek pedig meg is vannak a maga okai. A kihagyásról azonban később! Lényeg ami a lényeg, karácsony van Morváéknál is, ami ráadásul Ágostonka első karácsonya.
Ezen sorok írása közben is a "kölyök" itt  tölti a "téli szünetet". A nagy evések ivások közepette legyen elég ennyi - sőt ahogy hallom a keresztfiam éppen telerakta a "pelut" ez az én BATMANJELEM - indulok is megmentem Őt.

Így telt nálunk a karácsony

Iguess

Ezt a nevet kapta a hamarosan induló másik blogom...

...most hogy egyik ámulatból átestetek a másikba, részletezem. Régóta foglalkoztat a dolog, hogy egy picivel komolyabb hangvételű, mélyebb témákkal foglalkozó "tematizált blogot" indítsak. Nos ennek elérkezett az ideje. A címe pedig ahogyan azt már írtam "IGUESS" azaz "szerintem". Ugyanis nyilván az én gondolataimat véleményemet fogja tükrözni aktuális társadalmi kérdésekkel kapcsolatban.
Amire számítani kell! Kevesebb ugyanakkor jóval mélyebb, és terjedelmesebb írások. Várhatóan 2 heti rendszerességgel fogok jelentkezni valamiféle produktummal. Ami biztos, hogy visszatérnek a kritikai anyagok is, ugyanakkor az én és a családom élete egyáltalán nem fog semmiféle figyelmet kapni azon a platformon. Így aki arra kíváncsi, annak mindenképpen javaslom, maradjon az "úti naplónál".
Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam a következő kérdést. IGEN, megtartom ezt a blogot is, továbbra is jelentkezem majd anyagokkal, egyelőre azonban nem ígérhetek mást.
Az új blog első bejegyzése november elejére várható, egy aktuális bár annál szomorúbb témával kapcsolatosan. Ne aggódjatok amint elkészülök vele, itt ebben a blogban is belinkelem, illetve FACEBOOKON is megosztom veletek.

Szóval tudjátok IGUESS...

A gyereknevelés, nemcsak játék és mese...

...Na nem kell megijedni, a legutóbbi bejegyzés óta nem tettem szert saját porontyra. Sőt attól is távol állok, hogy ÁGOSTON babát nevelni akarjam, arra ott vannak neki a szülei. Nekem a hétvégén az jutott osztályrészül, hogy minden eddiginél több időt tölthettem a "padawannal". - aki egyébként néha meglepő hasonlóságot mutat "DZSABBÁVAL a huttal". Így ezúttal számos olyan fontos ponttal bővült kapcsolatom a majdani "apaság" témakörével amire eddig még csak nem is gondoltam. 

Egyik ilyen volt például, hogy amikor nyöszörgött a gyerek, önkéntelenül is felkeltem átmentem a szomszéd szobába, és megnéztem, "hogy mi a helyzet" kell e neki valami? - egy fénykard esetleg - Illetve fertőtlenítettem Ágoston kanalát, aminek következtében püspöklilára égettem a mutatóujjamat - köszi "kölyök". Szó mi szó, van még mit javítanom a dolgon.

A hétvége legnagyobb durranása - erről ÁGOSTON maga gondoskodott - a pelenkázás volt. Igen tudom, már a 2016-os esztendőre megfogadtam, hogy megtanulok pelenkázni. Nos ez a projekt, egészen idáig csúszott. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy flottul megy a dolog, és teljesen profi vagyok a "tisztába tevés" folyamatát illetően, azonban tény, ráléptem arra az ösvényre, amely sz@ros pelenkákkal és sudokrémmel van kikövezve, és amely végén vár a megdicsőülés avagy a gyerek tiszta feneke.

Az esetről videó is készült, amelyet megosztok veletek. Előre szólok, igen, mivel pelenkázásról van szó, van benne babak@ki, anyázás, na meg én egy picit megtörve, szóval csak óvatosan, mint ahogy én a pelenkával.

hiányos Szeptember

igen tudom.
csaknem egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de... minden ami a "de" előtt van lényegtelen. Tehát nem kell aggódni, élek még, csak egyszerűen, ihlet, kedv, motiváció gyanánt, egyszerűen nem láttam értelmét, hogy koptassam a virtuális tintát.
Sőt! őszintén szólva most sem nagyok sok újdonságról írni. A pici ÁGOSTON már nem is annyira pici, hiszen közelít a mágikus 7 kilós álomhatárhoz - lassan beledagad a chewbacca jelmezbe. Igazi kis tündér, kivéve amikor teleteszi a pelenkát. - igen még mindig nem jutott el arra a szintre a kapcsolatunk hogy tisztába tegyem a kis gombócot, de már nagyon közel állok hozzá, jövő héten amikor hazalátogatnak, talán... nem ígérhetek semmit.
Ami engem illet, nos, ha őszinte szeretnék lenni - és miért ne lennék - nem ez volt életem eddigi legjobb hónapja, sőt az idei év talán legmacerásabb, 30 napját tudhatom magam mögött. igen persze nem illik rébuszokba beszélni, de a lényeg, hogy a felmerülő kérdőjelek, lassan felkiáltóvá, esetenként ponttá váltak, így bizakodva tekintek az év hátralevő részére.

Nyárbúcsú

Bizony, merthogy a költő is megérta “vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak”! Na nem kell megilyedni annyira azért nem hűvösek azok a szelek, de a nyárnak immár naptárilag is vége van. A visszatérő olvasók tudják, ilyenkor szeretem meghányni-vetni a dolgokat, amolyan “summa summarum” módon.
Nos kezdjük a legfontosabbal, véget ért a TRÓNOK HARCA hetedik évada, és úristen micsoda finálé volt?! Ami azonban ennél is fontosabb, én is befejeztem mind az öt könyvet pedig a hatodik a kanyarba sincs. A TV verzió várhatóan csak 2019-ben – ó te jó ég – jön, addig nagyon remélem, hogy folytatódik kedvenc fantasy regényem.
Elérkeztünk a legrövidebb részhez a “dávid nyaralása” fejezethez. Nos ennyi volt ez a bekezdés, merthogy idén is olyan jól sikerült a TIME MANAGEMENT hogy egy hétvégi balatoni leruccanást leszámítva nem voltam sehol – bocs haver. Így kénytelen vagyok a legénybúcsút – amit már megénekeltem – betudni vakációnak.
Aztán lássuk csak mi van még? A munkahely és városváltásról tudtok, a magánélet még mindig tabu, -gondolkozz gondolkozz gondolkozz- persze ÁGOSTON baba születése is nagy dolog volt, már 2 hónapos a lelkem. Lassan elkezd inni, borotválkozni, és nőket vinni az ágyba.
Így visszaolvasva az eddig leírtakat, bár nem tűnik túl tartalmasnak, elég király nyár volt. Szóval, gyere csak szeptember, és ősz, és eső, és szél, és hideg, és köd és…

Öld meg a fiút! – megtettem

Tudom tudom, drámai kezdés de higgyetek nekem, van értelme! – nem, nem követtem el semmiféle életellenes bűncselekményt – a többi meg már elévült, vagy folyamatban van.
Szóval, mint mostanában oly sok minden, ez is a TRÓNOK HARCÁVAL van kapcsolatban. A címben taglalt mondat két karakter közti beszélgetésben hangzik el. A metafora lényege, hogy a párbeszéd idősebb részt vevője azt tanácsolja a fiatalabbnak, hozza meg azt a döntést amely szükséges.

Egy döntést, amely nagyban befolyásolja további életét, és a körülötte lévőkét. Egy döntés amelyről nem tudni, hogy jó vagy rossz, de talán nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy milyen érési folyamatoknak kell végbemennie a férfiemberben ahhoz, hogy alkalomadtán elég erős legyen dönteni. Majd természetesen vállalni annak következményeit, legyen jó vagy rossz. Ezen élethelyzetek hatására lesz/lehet a fiúból, férfi.

Ilyen terjedelmes bevezető után, téjünk a tárgyra. Néhány hónappal ezelőtt én is válaszút elé kerültem. Döntenem kellett, hát döntöttem. Maradok az addigi életemnél, a hivatásomnál, amiről általános iskolás korom óta tudom, hogy azt szeretném csinálni – nevesítsük: a médiában dolgozni – vagy váltok, és egy picit más irányba indulok tovább. Elhagyva a várost, amely gyakorlatilag 14 éves korom óta “második otthonomként” szolgál.
Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt… végül, összegezve a dolgokat a “váltás” mellett tettem le a voksomat, hátrahagyva mindazt amit kis túlzással közel 4 év alatt felépítettem és mindazt amit 14 éve ismerek.
Nem, nem tudom hogy jól, vagy rosszul döntöttem, ezt most még korai lenne megmondani, de bízom benne és hiszem azt, igen. Ahogyan írtam a bevezetőben, nem a döntés milyensége számít, sokkal inkább az, hogy mertem dönteni.

“öld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit”

Esküvő

Sziasztok!
Ha jól emlékeztek, egy bejegyzéssel ezelőtt írtam nektek egy legénybúcsúról, amelyben megígértem, hogy megéneklem az esküvő históriáját.
Nos, bár az esemény csaknem 1 hónapja történt, azért megér egy misét a történet. Mivel a pár NAGYKANIZSA városában mondta ki a "holtodiglant" ezért már délelőtt elindultunk a helyszínre. Megérkezés után egyből elfoglaltuk a szállást, majd utóbb kiderült, hogy rozmaringot is tudok kötni - ezt ugye a férfiaknak szokás, egy esküvőn.
Kisvártatva elindult a nászmenet a templomi szertartásra - amely egy picit hosszúra sikeredett - majd az immár ifjú pár nélkül tértünk vissza a "BULI" helyszínére. Miután mindenki megtalálta, hol ül, jöttek a sztorik a legénybúcsúról, hogy mennyire rossz volt a más-, és a harmadnap is.
Kisvártatva belibbent az ifjú pár, röpködtek a gratulációk, durrantak a pezsgők, és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás. Esetemben értsd szó szerint a hajnali mulatozást, ugyanis reggel fél 6 ig konkrétan zárásig maradtam, majd utána indultam reggelizni. Előtte azért a kötelező táncokat teljesítettem - tudjátok, anya, rokonság, menyasszony - majd volt közös éneklés a rokonsággal, továbbá egyike voltam annak a 4 daliának, akik széken táncoltatták meg az új asszonyt.
Mindemellett volt még tűzijáték, menyasszonyrablás kétszer is - mint az a hagyományos lagzikban szokás.
Mindent egybevetve, jó móka volt. Peti & Liza, sok boldogságot!