MAROON 5 – V

Itt van az ősz, itt van újra…

Ahogyan ígértem, szeptember első napján egy teljesen újfajta bejegyzéssel jelentkezem, mégpedig egy kritikával. Előre bocsátom, a későbbiekben is szeretnék ilyen tematikájú bejegyzéseket közzétenni, ugyanakkor semmiféle zenei, vagy filmes végzettségem nincsen, pusztán lelkes rajongó vagyok. Vágjunk is bele! 

A címből, bizonyára világossá vált, hogy a néhány napja megjelent MAROON 5 albumot fogom kritizálni. Reszkess ADAM LEVINE! Nos, a szerkesztői alapelveket, teljesen figyelmen kívül hagyva, kezdjük az általános dolgokkal. A MAROON 5 egy amerikai pop rock együttes a kaliforniai Los Angelesből. A banda 1995-ben kezdte működését KARA’S FLOWERS néven – nem értek el számottevő sikereket, bár ezzel a névvel, ez meglepő lett volna. Első albumuk a „SONGS ABOUT JANE” meghozta számukra a világhírt, a lágy soulos, jazzes hangszerelésű számok pedig kiemelték az együttest a mainstream lónyálból. Ezt négy másik album követte, a legutóbbi augusztus 30-án jelent meg, és a roppantul kreatív „V” – címet viseli, mivel ez a banda 5. albuma. 

Oké, szóval elérkeztünk az érdemi részhez. Maga az album AWESOME. Oké-oké felveszem a kritikusi szemüveget. Szóval az OVEREXPOSED – az együttes 4. albuma, már nagyon unalmas volt, mivel túlságosan is elektronikussá vált a hangszerelés, és ADAM LEVINE hangját is túlhasználták, így időközben elveszett az a lágy, POLICE-os már-már üthető ritmusa a számoknak.

A srácok mielőtt stúdióba vonultak, több nyilatkozatukban is ígérték, hogy igyekeznek visszatérni az alapokhoz, és a 2001-es debütáló albumhoz hasonló hangzású lemezt adnak ki… SIKERÜLT! A hangszerelés, ismét lüktető, már-már a 70-es, 80-as éveket idézi. ADAM hangja a megfelelő mértékig van használva, valamint az albumon (remekül/jól) el lett találva a pörgős, a mély és a lassú számok aránya.

Félre értés ne essék ez az album közel sem hibátlan. A tracklist túlságosan kiszámítható, 2 pörgős – 2 lassú, 2 pörgős 2 lassú, csak figyeljétek meg. Illetve az mindenképpen pozitívum, hogy visszatértek az alapokhoz, amiért megszerettük/megszerették őket, de az összes újítást nem kellett volna elfelejteni. Bizonyos számoknál jól használják az utóbbi albumokon megszokott hangzásvilágot, valahol meg mintha teljesen elfelejtették volna, és ugyanazokból a panelekből dolgoznak, mint 13 évvel ezelőtt. I guess a kettőt lehetett volna bátrabban vegyíteni, hogy a régi jó dolgok mellett, az újféle hangzás is megfelelően összhangban legyen a lemezen.

A konklúzió összességében mégiscsak pozitív, hiszen az album nagy részében sikerült visszaadni azt az igazi jazzes funky-s hangzást. A korongban benne van az esszenciális MAROON5 érzés, ahogyan a nyitott tetejű autóddal, álmaid nőjével, szépen lassan eltűntök a lenyugvó nap fényében, miközben a lejátszóból LEAVING CALIFORNIA szól…

-= Végezetül, a teljes albumot, az alábbi linken tudjátok meghallgatni =-