Amikor egy tizenéves lány megver - videó

A cím alapján fölösleges bármiféle kommentárt hozzáfűznöm a most következő kis videóhoz... áradjanak az érzelmek...

Vendégposzt 4.2 - már anya vagyok, avagy SzuperAnyu

Halihó!

Mint már mondtam ebben a hónapban, 2 vendégposzt lesz közzétéve a blogban. Az előző egy anyaság előtt álló, míg a mostani egy "regnáló" anyuka irománya! De nem szaporítom a szót, hiszen ez a bejegyzés, kivételesen nem rólam szól...

SzuperAnyu

Az anyaság, mint sport…

Anya vagyok, hivatásos sportoló. DE! Az én fizetésem nem mérhető pénzben, „csak” mosolyban, kacagásban, ölelésben… Hogy miért? Kezdem az elején. Körülbelül egy évvel ezelőtt óriási változás történt az életemben, elindultam az anyává válás rögös útján, növekedésnek indult egy élet.

Az első 16 hétben a sprintelést gyakorolhattam a babócámnak köszönhetően. Engem sem kerültek el a reggeli rosszullétek, sőt volt délutáni és esti is, hogy biztosan edzésben legyek. Aztán úgy a 20. héttől már nem csak nappal, de éjszaka is ennek a remek sportnak hódoltam, mert a kislányom nagyon eleven volt odabent (ez idekint sem változott) és nagyon szeretett ficánkolni, főleg a hólyagomon, de később már a gyomromat is masszírozta a lábikóival. Szintén ebben az időszakban kezdtem el egy kiegészítő sportot a jó kondi érdekében, ez a súlyemelés (cipelés) volt. Szépen, szorgalmasan, fokozatosan emeltem a súly mennyiségét, volt rá még 18 hetem. Az edzéstervben elsősorban a pocakomra koncentrálódott a súlymennyiség, de mivel én eléggé maximalista vagyok, nem elégedtem meg ezzel, még néhány helyre aggattam pár kilót. J

Elérkezett a várva várt este, amikor csúcsot döntöttem magasugrásban; kipattantam az ágyból, mert a kislányom elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a szűkössé vált rezidenciáját elhagyja, megunta a lubickolást, így akkorát rúgott, hogy a magzatvíz elfolyt. A kórházba vezető úton belekóstolhattam a mithfahrerkedésbe is, nem nekem való sport…

 Ezt követte nagyon hosszú 19 óra erőpróba. Nem tudom semmihez hasonlítani, sem sporthoz, sem másmilyen tevékenységhez. Kemény volt, de életem legszebb, semmihez sem fogható katarzis élménye. 2015. január 11-én (16:21) megszületett a kislányom, csupasz volt, maszatos, törékeny…, megfogta az ujjam és engem nézett könnyes szemeivel. Ő volt a jutalmam, csodálatos volt! Anya lettem. Abban a pillanatban megváltozott minden. Soha ilyen boldogságot nem éreztem, ez leírhatatlan…

Következett az, amire nem lehet felkészülni. J Hazajöttünk a kórházból és a kislányom azóta is szorgalmasan dolgozik azon, hogy visszanyerjem edzettségemet. Szóval megint van sprintelés, de természetesen a súlyemelés sem szorult ki a mindennapjaimból, sőt! 3 kg-mal kezdtem, most majdnem 7 kg-nál tartok. Vannak olyan babák akiknek elég a hátát megsimizni és már alszanak is, az enyém nem ilyen, ezért a hosszútávgyaloglást is felvettem a repertoárom közé, súlyemeléssel párosítva (ami a szoba egyik pontjából a másikba való fel-alá sétálgatást jelenti) a biztos altatás érdekében. Aztán a nyűgösebb napokon (front) ez egész napos tevékenység is lehet, ezért már mindent képes vagyok egy kézzel elvégezni.

Az elkövetkezendő években célom, hogy minél több további sportot kipróbáljak a kislányom mellett. A következő a talajtorna és a szertorna lesz (a kúszás-mászás időszakában). :D

WING TSUN - videó

HEY!

Ezen a héten a távol keletre látogattam, már ami a harcművészeteket illeti! Ugyanis akárcsak DAVID CARREDINE - remélem nem úgy végzem mint ő - én is a KUNG FU, pontosabban a WING TSUN ban mutathattam meg, mi az amit nem tudok... de ezt inkább döntsétek el ti... mi az amit nem tudok?

Vendégposzt 4.1 - Bővül a család - avagy Úristen, anya leszek!

Halihó! Az e havi vendégposzt 2 részből fog állni. A témája mint azt bizonyára kitaláljátok a...

de nem szaporítom a szót! Jöjjön a már beígért vendégelőadás

...Az utóbbi hetekben egyre többen bombáznak olyan kérdésekkel, mint például hogy milyen érzés, vannak-e kétségeim vagy félelmeim, és a leggyakoribb a "kisfiú vagy kislány?" Kezdetű érdeklődés. Persze nem is csodálom. Egyre növekvő és gömbölyödő pocakom egyértelműen árulkodik legszebb "titkomról": hamarosan kisbaba érkezik a családba, ráadásul éppen ÉN leszek az, aki majd életet ad neki.

Bár ez immár 4 és fél hónapja tényként van jelen az életemben, még mindig furcsa, hogy ez valóban megtörténik. Velem! Volt idő, amikor egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy én valaha gyereket nevelek majd. Aztán mondhatjuk, hogy "így alakult", vagy nevezhetjük Sorsnak, a lényeg, hogy életem egyik talán legnagyobb, legnehezebb, de remélem, egyben a legszebb feladata előtt állok. Miután - kisebb kiborulásokat követően - sikerült elfogadnom, hogy szinte napról napra változik a testem, a hangulatom pedig 10 másodpercenként, egyszer csak észrevettem, hogy büszke vagyok. A növekvő hasamra, arra, hogy a ruháim nagy részét egy darabig száműznöm kell, sőt, arra is, hogy azt mondom, "köszi, de nem iszom alkoholt", mert ez mind biztosít arról, hogy hatalmasat fordult az életem. És úgy tűnik, a megfelelő irányba. Ezzel azt hiszem, meg is válaszoltam azt, hogy "milyen érzés?".

Az elején persze nem volt ennyire könnyű ezt kimondani. És ezzel eljutunk a következő pontig, a félelmek és kétségek kérdéséig. Foghatom a hormonokra, a fiatalságra, vagy arra, hogy folyton anyu aggódását hallgatom, hogy "jaj, de nehéz gyereket nevelni; jaj, mi lesz, ha nem tudsz szoptatni, vagy ha allergiás lesz a kutyaszőrre?" (tudniillik, van egy négylábú családtag is), a lényeg, hogy bármi miatt is, de néha azért elfog a pánik. 

Kész vagyok én erre? Mindent meg tudok majd adni neki? Vajon olyan anya válik majd belőlem, amilyen lenni szeretnék? Persze, azt mondják, normális, hogy a kismamák ilyeneken gondolkoznak... és, mint – gondolom – mindenki, a végén én is mindig megnyugszom, hogy igen, ennek most kell megtörténnie, így, ilyen körülmények között, és azzal az emberrel az oldalamon, akiből szintén csodálatos szülő válik majd – ebben biztos vagyok. Szóval félelem és Nagybetűs Felnőtt Élet ide vagy oda, azt érzem, hogy ezt sosem bánjuk meg.

És végül: nem, még nem tudom a leendő trónörökös nemét, de már kész szurkolói tábor alakult ki mindkét fronton. A csapat egyik fele biztos benne, hogy lány, a többiek meg fogadni mernének arra, hogy fiú. Nyugi srácok, 1 hét, és kiderül ;) Igaz, kaptunk már piros kis cipőt és kék rugdalózót, de bármi is legyen, az biztos, hogy örömmel viseli majd őket.

Szóval ez történik mostanában a Mi kis világunkban. A barátok lelkesen várakoznak, a rokonok kis ruhákat vásárolgatnak, mi, leendő szülők tervezgetünk és izgatottan figyeljük az Új Életünk fejlődését. Neki pedig nincs más dolga, mint hallgatni a kinti hangokat, és azon gondolkodni, vajon milyen világba érkezik majd...

Nightcrawler avagy JAKE GYILENHALL agymenése - kritika

Elérkeztünk e havi soros kritikánkhoz!
Kisebb nyomásra khm... khm.. közzéteszem egy már korábban elkészített írásomat, amelynek témája, pontosabban az alkotás címe a NIGHTCRAWLER avagy az ÉJJELI FÉREG.

Tehát az alapfelállás. Adott a "főhős" aki Los Angelesben kezd el véres baleseteket felvenni és azokat eladni "hírcsatornáknak". - ne, ne várjatok többet nagyjából ennyi... és hogyha a kedves olvasó azt érzi hogy ez egy picit kevés nos abszolúte igaza van. Ez az alkotás ugyanis a sztori eredetiségét leszámítva karakterközpontú. A film tipikus, lassan mozgó, kevés eseménnyel operáló thriller, ami összességében egy nagyon nyomasztó élményt ad, hasonlít például a Holtodiglan, vagy a Fogságban hoz.

Ha már a karaktereket említettem kezdjük velük. Nincs belőlük sok, de annál jobbak! JAKE GYILENHALL. JAKE GYILENHALL. JAKE... na jó abba hagyom... JAKE GYILENHALL avagy LOU BLOOMvalami brutális! Maga a megalkotott karakter és ahogy azt a fent említett színész életre kelti. 

Adott egy férfi aki minden idejét tanulással tölti. Kezdve a szakmájától egészen az emberekkel való interakciókig. Nem érdeklik az érzelmek, nem is érti őket, mindig a törvény szerint jár el, de ha megszegi azt, vérprofi módon teszi, úgy hogy véletlenül se bukjon le. Egyetlen egyszer zökken ki a "szerepéből" amikor a RENE ROUSSO - biztosan nem így kell írni - karaktere nem teljesítette amit "kért" tőle. Ettől eltekintve, tökéletesen hideg, érzelemmentes és számító. - beteg, morálisan valamint erkölcsileg egyaránt - nyugi visszavettem a kritikusi maszkot.

A film női főszereplőjét a fent említett hölgy alakítja. Nina Romina egy kiöregedőfélben lévő médiamunkás. Nem túl mély karakter, nem is igazából érdekes, de az hogy ez a két ember közt valamiféle morális szennyre épülő szakmai csodálatot is magába foglaló szerelmi szál is megjelenik... hiteles alakítás, ebből kifolyólag pedig hányingerkeltő. Szóval nice job!

Karakterek terén tehát jól állunk! MI a helyzet "amindenmással" Nos "amindenmás" is jó! Pontosabban aki szereti az ilyen és ehhez hasonló filmeket, annak a képi világ, valamint a dialógusok is tetszeni fognak. Viszont aki inkább a pörgősebb szövevényes sztorikat kedveli, nos számukra unalmas lehet, hiszen a dramaturgia meglehetősen lineáris.
Nekem mint médiamunkásnak nagyon jó, de keserű élményt adott, és elgondolkodtatott az alkotás. A vége pedig egészen borzalmasra sikerült, már ami a morális értékrendet, valamint a "lezárást" illeti. Abszolút nem egy mainstream film, sőt a történet eredetisége miatt mindenképpen ajánlom megnézésre... szóval HAJRÁ!

Tradicionális JAPÁN harcművészet, avagy AIKIDO & ÉN - videó

HAlihó!

Ahogyan arról már beszámoltam nektek hazaértem Debrecenből, és ha már így történt egy videós bejegyzéssel indítom a hetet!
Mint az a címből bizonyára kiderült, ezen a héten az AIKIDOban merültem el, és meg kell mondjam élveztem, ugyanis végre egy olyan küzdősport ahol nem próbababaként funkcionálok. Az alapvető fogások, pedig nagyon egyszerűen és könnyen megtanulhatóak, ha megnézitek a videót láthatjátok... még nekem is ment...

Debrecenbe kéne menni... kellett is bizony!

COMEBACK!

COMEBACK a nettsztyeppére új élményekkel, felfrissülten, de még egy picit hajdúsági tájszólással! Mint azt bizonyára tudjátok, pénteken reggel nyakamba vettem ADONYT - mi több egész FEJÉR megyét - és meg sem álltam az ország keleti szegletéig Debrecenig.

De kezdjük az elején... a csaknem 6 órás utazás - busz, metró,vonat, busz - meglepően jól telt. Sőt a kishúgom látványa mellett, a legkellemesebb élményét szolgáltatta a hétvégének. Történt ugyanis, hogy a 11:47-es IC-n, a szerencse, egy ismeretlen néni agymenése, - valamint egy fél órás be nem tervezett egy helyben állás - SZERETLEK MÁV - mellém sodorta ŐT. Akinek személyét fedje jótékony homály.
Szóval "Ő" egy Fővárosi lány/nő/hölgy elvégre velem egyidős, és mivel minden bizonnyal olvassa ezen sorokat a világért sem haragítanám magamra. Ráadásul, mivel jártas a "KRAV MAGA" elnevezésű önvédelmi sportban - én meg nem - különösképp meg kell válogatnom a szavaimat vele kapcsolatban."Ő" nagyon kellemes társaságnak bizonyult a hosszú út alatt, sőt mivel egyszer sem küldött el a fenébe míg beszéltünk, felteszem én sem tehettem rá rossz benyomást. A nevét is elárulta, ami ráadásul nem kamu név, tehát "Ő" egy kifejezetten "JÓFEJ" lány/nő/hölgy, legalábbis "Ő" így írná le magát.

Miután megérkeztem Debrecenbe ellátogattam a húgom munkahelyére, ahol - én lepődtem meg a legjobban - ténylegesen szendvicseket gyártott! Ráadásul közmegelégedésre, bár én nem vettem a bátorságot, hogy megkóstoljam, a CÉZÁR salátájuk isteni, Szóval ha arra jártok, mindenképpen látogassatok el az egyetemnél lévő PANINIBE, ami egy templom aljában van, így áldást is kérhettek a kajára, és jattoljatok rendesen, hiszen mégiscsak a húgom.

Szombaton bejártuk Debrecent, már ami a lábbal megtehető távolságot illeti! Shoppingoltunk, fagyiztunk, mekiztünk...a húgom vett egy nadrágot, amit nem szabad elmondani édesanyánknak, mert ez már a milliomodik a sorban, szóval csak csitt. Ezt követően csendes pihenőt tartottunk, majd este levezetésképp sétáltunk egyet.

Ma pedig kora reggel elindultam haza, hiszen holnap munka! :) ideje visszacsöppenni a Stand UP-ok és próbapadok világába! (HAPPINESS)

u.i.: "Ő"-vel azóta is beszélgetünk!

Irány DEBRECEN!

Így van, holnap meglátogatom kedvenc - na nem mintha lett volna választásom - kishúgomat, SZTYUÁRTOT, Debrecenben.

De lássuk mi történt eddig a héten...nem sok... de tényleg. A húsvét hétfőt jórészt itthon töltöttem, aztán kedd-szerda-csütörtök munkával telt. Bepillantást nyertem a Magyar kosárlabda liga rejtelmeibe, és bár nem volt egy NBA mérkőzés, a hangulatra nem lehetett panasz a PAKS - SZOLNOK találkozón.

Aztán tudtátok hogy a madár az ÁSZ? Legalábbis a papagáj mindenképpen, hiszen túl vagyok életem első páros "STAND UP" - ján. A partnerem pedig nem volt más, mint ZEUSZ a zöld szárnyú arapapagáj. Azt hiszem én jobban be voltam parázva mint ő, lányos zavaromban alig tudtam pár mondatot elnyökögni.

Közben pedig végig azon járt az agyam, vajon megvárja e a fenevad amíg a mondandóm végére érek, vagy ne adj isten 2 levegővétel közt tép ki belőlem egy darabot. Nos örömmel jelenthetem, hogy mind a madár, mind jómagam megúsztuk egy darabban...

És itt vagyunk most, ahogyan a bejegyzés elején említettem, holnap irány DEBRECEN, ahonnan a tervek szerint egy képes, szöveges élménybeszámolóval jelentkezem majd

Hogyan veresd meg magad millió módon - videó

JIU
JIU JITSU

Igen az elmúlt héten ezt is kipróbáltam! Ecsetelhetném, hogyan ment, de a számtalan kék,zöld és lila folt, minden bizonnyal sokat elmond a "teljesítményemről". Bátran állíthatom, ha eddig nem volt "0-s szint" ezentúl lesz. Rajta, nevessetek, élvezzétek, ha már nekem nem ment... :)

6 éves lettem...

Úgy bizony!

2009 április 1-e. Azt hiszem ez afféle második születésnap. Ekkor döntöttem el ugyanis, hogy elköszönök, a 19 éves pufók alteregómon, és változtatok magamon. Ennek immáron 6 éve. Fogyásom történetét már megosztottam veletek, így erre nem is vesztegetném tovább a szót.

Egy különös apropó miatt hoztam újra vissza ezt a sztorit. Lassan lejár a böjt. Mint azt a blog olvasói tudják, idén - mindenféle vallási hitbuzgalomtól mentesen ugyan - de megtartottam a böjtöt. Régóta érdekelt, vajon kibírom e hús nélkül, illetve milyen a "VEGA" életmód. Nos meg kell mondjam nem sokban különbözik a "normálistól".

Pici odafigyelést, és a vasárnapi ebédek alatti nyálcsorgatást leszámítva abszolúte kivitelezhető a dolog. Így holnap bátran ülhetek az asztalhoz, és költhetem el a családdal a "HÚSOS" vacsorát. A szóban forgó 40 nap alatt milliószor kérdezték meg, hogy " hogyan bírom" illetve sokan vágták a fejemhez hogy "nem vagyok normális" - bár ez utóbbi nem új keletű.
Mint azt tudjátok, nem szeretem az átlagos dolgokat, és az hogy a 21. században valaki nem eszik húst és böjtölni kezd, egyik napról a másikra, távolról sem "MAINSTREAM".
Önmagam kihívásának másik oka, ami miatt a videós bejegyzéseket is élvezem, illetve készítem. Szeretem feszegetni, és keresni, saját magam határait, azt hiszem ez elengedhetetlen a jellem fejlődéséhez, minden tekintetben. Ahogy a mondás tartja "jó pap holtig tanul..." Na tessék már megint a vallás, azt hiszem lassan ideje lesz tisztáznom előttetek a HIT & DÁVID kapcsolatát.

Vissza az elejére. Miért is hoztam fel ezt nektek, kezdve a fogyástól, egészen a böjtig? Itt az élő példa! ÉN! Bármi, ismétlem bármi lehetséges, ha az embernek van kellő akaratereje, és ténylegesen meg akarja valósítani a céljait, álmait vágyait, egyszóval ÖNMAGÁT.

Ez volt az én picit bensőségesebb húsvéti bejegyzésem!
Apropó, nemsokára húsvét szóval Kellemes Ünnepeket, meg az ilyenkor szokásos dolgok.

Hogyan NEM véded meg magad...

Sziasztok!

Április 1 bolondok napja, de erről majd a következő bejegyzésben... Most újabb videóval kedveskedem nektek. Ezen a héten az önvédelmi sportokba nyertem bepillantást, egy rövid edzés erejéig.
Azt hiszem bátran állíthatom, hogy ez inkább elrettentésül szolgál, ha az én példámat követitek valószínűleg, minden további nélkül lehentelnek titeket, szóval ha jót akartok, inkább látogassatok el, a HEROES GYM-be és sajátítsátok el rendesen az önvédelem alapjait, vagy röhögjétek magatokat halálra, rajtam...