Mint már mondtam ebben a hónapban, 2 vendégposzt lesz közzétéve a blogban. Az előző egy anyaság előtt álló, míg a mostani egy "regnáló" anyuka irománya! De nem szaporítom a szót, hiszen ez a bejegyzés, kivételesen nem rólam szól...
SzuperAnyu
Az anyaság, mint sport…
Az első 16 hétben a sprintelést
gyakorolhattam a babócámnak köszönhetően. Engem sem kerültek el a reggeli
rosszullétek, sőt volt délutáni és esti is, hogy biztosan edzésben legyek.
Aztán úgy a 20. héttől már nem csak nappal, de éjszaka is ennek a remek
sportnak hódoltam, mert a kislányom nagyon eleven volt odabent (ez idekint sem
változott) és nagyon szeretett ficánkolni, főleg a hólyagomon, de később már a
gyomromat is masszírozta a lábikóival. Szintén ebben az időszakban kezdtem el
egy kiegészítő sportot a jó kondi érdekében, ez a súlyemelés (cipelés) volt. Szépen, szorgalmasan, fokozatosan emeltem
a súly mennyiségét, volt rá még 18 hetem. Az edzéstervben elsősorban a
pocakomra koncentrálódott a súlymennyiség, de mivel én eléggé maximalista
vagyok, nem elégedtem meg ezzel, még néhány helyre aggattam pár kilót. J
Elérkezett a várva várt este, amikor csúcsot döntöttem magasugrásban; kipattantam az ágyból,
mert a kislányom elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a szűkössé vált
rezidenciáját elhagyja, megunta a lubickolást, így akkorát rúgott, hogy a
magzatvíz elfolyt. A kórházba vezető úton belekóstolhattam a mithfahrerkedésbe is, nem nekem való
sport…
Ezt követte nagyon hosszú 19 óra erőpróba. Nem
tudom semmihez hasonlítani, sem sporthoz, sem másmilyen tevékenységhez. Kemény
volt, de életem legszebb, semmihez sem fogható katarzis élménye. 2015. január
11-én (16:21) megszületett a kislányom, csupasz volt, maszatos, törékeny…, megfogta
az ujjam és engem nézett könnyes szemeivel. Ő volt a jutalmam, csodálatos volt!
Anya lettem. Abban a pillanatban megváltozott minden. Soha ilyen boldogságot
nem éreztem, ez leírhatatlan…
Következett az, amire nem lehet felkészülni. J Hazajöttünk a
kórházból és a kislányom azóta is szorgalmasan dolgozik azon, hogy
visszanyerjem edzettségemet. Szóval megint van sprintelés, de természetesen a
súlyemelés sem szorult ki a mindennapjaimból, sőt! 3 kg-mal kezdtem, most majdnem
7 kg-nál tartok. Vannak olyan babák akiknek elég a hátát megsimizni és már
alszanak is, az enyém nem ilyen, ezért a hosszútávgyaloglást
is felvettem a repertoárom közé, súlyemeléssel párosítva (ami a szoba egyik
pontjából a másikba való fel-alá sétálgatást jelenti) a biztos altatás
érdekében. Aztán a nyűgösebb napokon (front) ez egész napos tevékenység is
lehet, ezért már mindent képes vagyok egy kézzel elvégezni.
Az elkövetkezendő években célom, hogy minél több további
sportot kipróbáljak a kislányom mellett. A következő a talajtorna és a szertorna
lesz (a kúszás-mászás időszakában). :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése