Elkészült a karom, véget ért a Trónok Harca

...legalábbis a hatodik évad, és atyaúristen mekkora rész volt!? De először a karom...

2014-ben kezdődött, akkor döntöttem el, hogy - a rendszeres blogolás mellett - televarratom a bal karomat, amelyen amúgy is díszelgett egy felirat... Ez a csaknem két éves utazás véget ért. Mintegy 3 tubus bephanten, némi vérveszteség és fájdalom - na meg semmi sincs ingyen - végre elkészült, és baromi jól néz ki a "feedbackek" alapján, de ami a legfontosabb nekem is tetszik.

Ami a tartalmat illeti, nos minden egyes résznek megvan a maga jelentése, olyan dátumokat, szimbólumokat tettem magamra, amelyek igen nagy jelentőséggel bírnak számomra, és amelyek fontosak is.

A másik jelentős esemény az elmúlt napokban - mivel keményvonalas "GAME OF THRONES" rajongó vagyok - véget ért a sorozat 6. évada. Gyermeki lelkesedéssel tudtam örülni annak, hogy végre látom a sorozat végét, azt hogy a cselekmény halad valamerre. Láthatóan a készítők is beleuntak a "WESTEROSI BARÁTOK KÖZT" a SZOMSZÉDOKAT megszégyenítő unalmas és néha semmitmondó epizódjaiba, "tököt növesztettek" végre elindultak előre!
Nem sűrűn csináltam ilyet, de az évadzárót gyors egymásután kétszer is megnéztem. lelkesedésem odáig fajult hogy én - aki a tv-műsort is két nekifutásra olvassa el - elhatároztam elolvasom a regényeket is, hogy teljesebb képet kapjak a világról.

Nos ennyi voltam a hónapra! A WARCRAFT kritika így átcsúszik a következő hónapra, de ne aggódjatok nincs elfelejtve.

Addig is, NYÁRRA FEL!

Kellemest a hasznossal

AHOY!

Vannak dolgok amik nem változnak, ilyen az EB láz! A legutóbbi bejelentkezésem óta, nos ha lehet még tovább nőtt az országban tomboló "HAJRÁMAGYAROK" mozgalom. Ez nagyban köszönhető a portugálok elleni 3-3-as döntetlennek is, amelyet volt szerencsém a munkatársaimmal közösen - és még több száz, sőt talán 1000 dunaújvárosival a település főterén - megtekinteni. Félelmetes hangulat volt, és csak ismételni tudom magam - fergeteges látni és érezni, ahogy az embereket összehozza a sport!

UPDATE - 5 nap alatt kétszer berekedni az ordítástól, azt hiszem teljesítmény. Bravó DÁVID, jár a keksz...

A hét teljes egésze gyakorlatilag munkával telt - igen a vasárnap is - így baromira örültem amikor MOTYA vagy a bájos KAJDACSI kollegina fejéből - ezt nem tudom pontosan - kipattant az ötlet miszerint a vasárnap azon részét amelyet nem munkával töltünk, töltsük inkább a BEACH-en. Nekem sem kellett több, a hét utolsó napján korábban mentem be - "khm" a hónap dolgozója - hogy mielőbb mehessünk a partra.

Lelkesedésem szerencsére a többiekre is átragadt, és az ügyeletes telefonnal a zsebemben, naptejjel a kezemben megindultunk, és AGÁRDIG meg sem álltunk. Ott aztán volt minden, a teljesség igénye nélkül - aroma, jégkása, lángos, fagylalt, kellemeshőmérsékletűvíz, szandrabazdmeggyerebeavízbe, nemmegyekhagyjál, énazárnyékbannapozom - na ezen mondjuk kiakadtunk a kollégával - égetanap, látomahátadonbazdki, irányavíz, kéneazanaptej, minekéncsakbarnulok, húbazdmegdemelegvan, najólvanmostmárinduljunk.

Így visszagondolva egész termékeny nap volt, hiszen a munka mellett a kikapcsolódásra is volt idő. Most pedig tűkön ülve várom az estét, hiszen ahogyan már Franciahonban is tudják "... az éjjel soha nem érhet véget..."

Béke vagy TE, SPORT?

Igen, most a múlt héten lezongorázott két ballagásról kéne hogy beszámoljak, de erre egyelőre képtelen vagyok rá!

EB lázban ég az ország... és ez TELJESEN JÓL VAN ÍGY!!! - a magamfajta tejfeles szájú 26 éves még nem szurkolhatott a sajátjainak világversenyen az egyik - ha nem a legnépszerűbb - csapatsportban, egészen mostanáig.

Az elején természetesen szkeptikus voltam, aztán amikor kiharcoltuk a pórselejtezőn való részvételt, csettintettem. Amikor kiejtettük a végtelenül pökhendi lékhorgász NORVÉG csapatot, olyasféle elégtétel árasztott el, hogy abba a mai napig beleborzongok. Aztán következett a sorsolás... AUSZTRIA - IZLAND - MAGYARORSZÁG - PORTUGÁLIA - nem lehetetlen a továbbjutás - gondoltam magamban.

A sógorok elleni győzelem pedig csatasorba állított mindenkit! Az is meccset néz és szurkol, akit eddig lehetetlen lett volna rávenni arra, hogy akár a kezdőrúgást megtekintsen. Nemtől, kortól, politikai, vallási hovatartozástól függetlenül a közös cél - esetünkben hogy egy emberként üvölthessük hogy "OTT VAN B@ZDMEG" - nagyon jól összehozza az embereket.
Néhány mondat erejéig mégis megemlítem a ballagásokat! Mindkét rendezvény - szokás szerint - a HIMNUSSZAL kezdődött. Amikor véget ért a tömegből jó néhányan elkiabálták magukat "HAJRÁ MAGYAROK!" - természetesen a jelen lévők többsége hangos nevetésel, vagy egy szimpla vigyorral nyugtázta a történteket. Azt hiszem ez is jól példázza mennyire sokat jelent az embereknek, hogy szoríthatnak a "mieinkért". Kell ennél több?

A címben citált kérdésre, pedig a választ ugyan nem tudom, annyi azonban bizonyos,bármi is legyen ennek a tornának a vége, azt gondolom mi MAGYAROK elégedettek lehetünk a csapattal - bár egy 94. percben elveszített EB döntő azért fájna.

Eseménydús napok után

Úgy bizony!

Kezdődött mindez pénteken! Megérkezett húgom és kedves párja, majd a már hagyománnyá vált "iszunk e valamit, hogy újra együtt a család?" - játék sokadik epizódját játszottuk, amely egészen este 11-ig tartott, és végül sztorizássá és meccshallgatássá nemesült!

...apropó...

Elkezdődött ugye, az EURÓPA BAJNOKSÁG ezzel együtt pedig a "családok csatája" is amelyről az előző bejegyzésben már szóltam. egyelőre nem állunk jól - ezt az URALKODÓ/anya előszeretettel dörgöli az orrunk alá - de bízzunk benne ez a továbbiakban változni fog!
A péntek este krónikájához tartozik, hogy 1-1 re vettük a meccset. A 88. percben anya sztoikus nyugalommal fekszik le az ágyba, és a következő mondat hagyja el a száját "áh jól van meglesz a 4 pontunk" - ugye tudjátok mi történt a 89. percben? 2-1 a házigazdáknak... az a röhögés, és szitkozódás ami akkor a Kinizsiben felhangzott... APA szemei vérben forogtak, és szerintem először a csaknem 30 éves kapcsolatuk alatt még csak nem is kívánt "jóéjt" anyának, aki szerintem aznap este PALVIN BARBIVAL karöltve sem tudta volna megerőszakolni a fatert, az annyira dühös volt RÁ. - Laci & Sztyui & jómagam persze szakadtunk a röhögéstől

Másnap nem kezdődött valami jól, ugyanis a kölcsönmobilom is megadta magát - a biztonság kedvéért az is LG volt, a hétvége tanulsága - nevegyetekeLGtelefont - ezt leszámítva pedig készültünk az esküvőre!
Egy gyermekkori barátnőmnek ugyanis bekötötték a fejét, asszony lett a lányból stb,stb...Gyönyörű szép menyasszony volt, és jó volt olyanokkal találkozni akiket hosszú évek óta nem láttam. Maga a ceremónia és az azt követő banzáj is remek volt! A képet árnyalja, hogy a fent említett "régen látott ismerősök" sőt maga a menyasszony is többször nekem szegezte a "mikor nősülsz meg végre" kérdést. Nos ahogyan nekik is elmondtam, most leírom ide is a nyomatékosítás végett, "NEM SZABAD ELSIETNI A DOLGOT".

A vasárnap a regenerálódás jegyében telt, tegnap pedig végre új telefont vettem, és megnézhettem a WARCRAFT filmet, szóval videós kritika a láthatáron! KEDDEN pedig amikor mindenki a magyaroknak szorít a sógorok ellenében, Dávidnak külön angolja lesz...44 év után világeseményen, és az első meccs helyett angolozom... úristen, ki a legnagyobb barom?

Miniszterelnöki vizit után - EB előtt

Pontosan...

...Most egy kicsit ugrálnék az időben ugyanis ehhez az eseményhez vissza kell lapozzak egészen május 31-ig!
Ahogy azt korábban már beharangoztam Dunaújvárosban járt a MINISZTERELNÖK és azt a lehetőséget kaptam hogy egy kérdés erejéig "megvilláminterjúztassam". A kérdés természetesen a sportra vonatkozott - most őszintén, mást vártatok? - de tekintsünk el magától a kérdéstől és az erre adott választól, nem ez volt ugyanis a lényeg.

Maga az esemény körítése - tudjátok kigyúrt "járó-kelők" mindenhol, pásztázó tekintetek, miniatűr fülhallgatók, az ellenőrzések, tűzszerészek na meg a TEK - mind mind olyan dolog amikről hall az ember, meg látja a TV-ben és a filmekben, de mindez olyan távolinak és lehetetlennek tűnik, mígnem ott áll veled szemben SHREK I, SHREK II, méregetnek, mennyire vagy "gyanús elem".
Ennél kellemetlenebb talán már csak az interjú volt! Szakmai szempontból jelen pillanatban ezt tekintem ugyan pályám csúcsának, de amúgy...Nem vagyok az az izgulós fajta, amikor azonban olyan iramban ver a szíved, hogy látod azt dobogni a testeden belül... esküszöm jobban izgultam mint mikor először voltam nővel...
De csak sikerült! Az már hogy nem működött a mikrofon amibe beszélnem kellett már másodlagos, a lényeg, hogy MEGCSINÁLTAM

A bejegyzés másik fele...

KEZDŐDIK AZ EURÓPA BAJNOKSÁG! - say whaaaaat? - nos persze tudom mostanság a csapból is ez folyik, ami azért érthető, hiszen labdarúgóink végre felültudtak emelkedni a rájuk nehezedő nemzeti nyomáson - na meg a vaskos milliókon amit zsebre vágnak - és 44 év után kijutottak egy világeseményre.

Ennek apropóján megosztanék egy családok közti tippjátékot, amelyet szüleim és még páran űznek! A lényeg, hogy az EB teljes ideje alatt előre megsaccolják a győztes kilétét, valamint mérkőzések végeredményét - értelemszerűen egyelőre csak a csoportmeccsekre tudtak tippelni - és aki a legpontosabban tippel az nyer - meglepő nem igaz?

Mindenesetre jó közösségkovácsoló ereje van a játéknak, és egymás froclizása is jól tud esni. Így ha a meccsek unalmasak akkor is jó szórakozást ígér az Európa bajnokság

"A sz*pásnál nincsen jobb"

... nem, nem olvastátok félre!

"... a szopásnál nincsen jobb..." - mondta a 82 éves nagymamám a fél éves unokahúgom névnapján!

De ne szaladjunk ennyire előre, kifejtem! ZSÓFIA - ő az unokahúg - első neve napját nem tudtuk megünnepelni mert akkortájt beteg volt a lelkem! Így egészen e hétig tolódott... A jeles eseményen természetesen jelen volt a szóban forgó nagymama is - ZSÓFINAK ő már dédi.

A család legpufibb tagja pörgött mint mindig, járt kézről-kézre mindenkinél elvolt, mígnem visszakerült édesanyjához! Fél éves lévén egyből ráérzett a "csöcsre" pontosabban a benne rejlő mennyei mannára, és követelte - jogosan - az őt megillető táplálékot! Miután "CUCU" - az anyuka - eleget tett ezen kötelességének hangzott el nagymamám szájából a címben már leírt mondat miszerint "A sz*pásnál nincsen jobb"

A "nagyi" nyilvánvalóan az anya és gyermeke közti legbensőségesebb kötelékre gondolt, de ezzel egyedül volt a szobában... az "apuka" azt hiszem egy kicsit be is hugyozott a röhögéstől, nekem az orromon folyt ki a pezsgő, az én faterom, pedig akkorát harapott a családi méretű pizzába, hogy az bármilyen evőbajnoknak dicsőségére vált volna...
Szegény nagy mutternek pedig fogalma nem volt arról, mekkora poént is mondott, csak kapkodta a fejét, min nevetnek ennyire a többiek. Majd miután elmagyaráztuk neki a lényeget, egykedvűen csóválta a fejét, és mormogta magában "ti mindig másra gondoltok". Azért van abban valami "báj" amikor a címben leírt mondat a 82 éves nagymamád szájából hangzik el, és ha ő mondja...

Ez a történet tette fel a koronát az elmúlt hét történéseire, amiről azt hiszem egy másik bejegyzésben számolok be, addig ne felejtsétek "A sz*pásnál nincsen jobb"...

Hölgyek urak, várom az érveket, és az ellenérveket!