"... a szopásnál nincsen jobb..." - mondta a 82 éves nagymamám a fél éves unokahúgom névnapján!
De ne szaladjunk ennyire előre, kifejtem! ZSÓFIA - ő az unokahúg - első neve napját nem tudtuk megünnepelni mert akkortájt beteg volt a lelkem! Így egészen e hétig tolódott... A jeles eseményen természetesen jelen volt a szóban forgó nagymama is - ZSÓFINAK ő már dédi.
A család legpufibb tagja pörgött mint mindig, járt kézről-kézre mindenkinél elvolt, mígnem visszakerült édesanyjához! Fél éves lévén egyből ráérzett a "csöcsre" pontosabban a benne rejlő mennyei mannára, és követelte - jogosan - az őt megillető táplálékot! Miután "CUCU" - az anyuka - eleget tett ezen kötelességének hangzott el nagymamám szájából a címben már leírt mondat miszerint "A sz*pásnál nincsen jobb"
A "nagyi" nyilvánvalóan az anya és gyermeke közti legbensőségesebb kötelékre gondolt, de ezzel egyedül volt a szobában... az "apuka" azt hiszem egy kicsit be is hugyozott a röhögéstől, nekem az orromon folyt ki a pezsgő, az én faterom, pedig akkorát harapott a családi méretű pizzába, hogy az bármilyen evőbajnoknak dicsőségére vált volna...
Szegény nagy mutternek pedig fogalma nem volt arról, mekkora poént is mondott, csak kapkodta a fejét, min nevetnek ennyire a többiek. Majd miután elmagyaráztuk neki a lényeget, egykedvűen csóválta a fejét, és mormogta magában "ti mindig másra gondoltok". Azért van abban valami "báj" amikor a címben leírt mondat a 82 éves nagymamád szájából hangzik el, és ha ő mondja...
Hölgyek urak, várom az érveket, és az ellenérveket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése