már látom HORVÁTORSZÁGOT...

persze egyelőre csak képletesen, de tény, egyre közelebb vagyok hozzá...

...ezen a héten annyi minden meló és elintézésre váró apró és kevésbé apró dolog szakadt a nyakamba, hogy most, ezen sorok írása közben kezdek végre megnyugodni, és uralkodik el rajtam a "b@szki jó lesz ez"! - érzés. 

A múlt hét után azt gondoltam, "oké, túl vagyok a nehezén" erre tessék. A karma/univerzum/élet/ISTEN ismét bebizonyította, hogy kispályás vagyok. - halkan kérdezem, biztosan szükség volt erre? - A napi teendők mellett, több határidős munka és olyan dolog is befutott, amiket mind jó lett volna megcsinálni még a HORVÁT kiruccanás előtt. Nem tehettem mást feltűrtem a nemlétező ingem ujját, és nekiveselkedtem. Így csütörtök tájékán mondhatom "karma/univerzum/élet/ISTEN" bekaphatja. - bocsi mindenség, csak vicceltem. De tény, hogy minden apró-cseprő dolognak a végére értem.

Ez biztosan nagyképűen fog hangzani tőlem - ez engem egy cseppet sem zavar - de ilyen nyár után, úgy gondolom maximálisan megérdemlem ezt a néhány napos horvátországi kiruccanást. Az utolsó munkanapom előtt már ténylegesen látom azt a bizonyos metaforikus fényt az alagút végén, és elhiszem, hogy ép ésszel megélem a jövő hetet. Amikor is megint összeáll a BACCKSTREET BOYS "kompánia" és meg sem állnunk CRIKVENICA csodaszép városáig - legalábbis ezt írja az útikalauz.

Legutóbb, ha jól emlékszem két éve voltam a "páviknál" látogatóba, akkor nem volt éppen kedvező az időjárás, remélem ezúttal másképp lesz. Így belegondolva, mindenképpen érdekes kiruccanás lesz, hiszen a "srácokkal" eddig csupán belföldön, a BALATON bizonyos pontjain múlattuk az időt. Ezúttal azonban nemhogy a Magyar tengert de az országot is elhagyjuk egy rövid időre.

Addig se aggódjatok értem - hahaha - addig még vár rám egy igencsak eseménydúsnak ígérkező hétvége, amelyről terveim szerint a vasárnap esti/hétfő reggeli órákban kaptok beszámolót. Továbbá HORVÁTORSZÁGból is szeretnék jelentkezni a jövő hét közepe tájékán, beszámolva az addig történtekről, megírva a blog történetének első külföldi bejegyzését.

pápá

Vége...

... az általam csak "leghosszabb hétként" aposztrofált időszaknak.

Nem volt egyszerű és mégis! A többiek szerencsére a hét hátralevő részében is segíttek és rendesen bedolgoztak, senkit nem kellett b@szogatni, és a nagy meleg ellenére helyt álltunk/álltak a "fronton". Furcsa volt ezúttal nem pusztán csak a saját, hanem a többiek anyagaiért is felelősnek lenni, hogy minden olajozottan működjön. Rendesen elosztani a munkát mindenki közt, de lehetőleg azt is figyelembe véve, ki, milyen témakörben érzi otthonosan magát.

Ez idő alatt szerénytelenségem is értékes tapasztalatokkal gazdagodott. A felelősség, és a teher mázsáiról fentebb már szóltam. Érdekes, de magamat is sikerült meglepnem. Minden reggel a "mi lesz ma a híradóba" gondolattal keltem, este pedig a "mindent jól csináltam? semmit nem felejtettem el? a holnapi nap hogyan áll?" - kérdéseken merengve hajtottam álomra a fejem. Mindenképpen pozitív hogy ennyire rá tudok "tekeredni"a munkámra is. Ez önismereti téren, a későbbiekre nézve igen hasznos "skill" lehet.

Nyilvánvalóan voltak hibák, és sok mindent lehetett volna másképp/jobban csinálni, de ami a legfontosabb nem vallottunk kudarcot. Mindezt úgy, hogy senkit nem küldtem el a p*csába - vállveregetés. Ráadásul péntek volt az első olyan nap, amikor elfogott a "f@szom, azért vége lehetne ennek a hétnek" érzés.

Összegezve a mögöttem hagyott időszakot, hogy őszinte legyek, ennyi éppen elég volt! Visszatérhetek a szimpla mezei szerkesztő-riporter életemhez. Megtapasztaltam át/túléltem, - a szerkesztőséggel együtt - kipróbálhattam magam "vezetőként" de örülök annak, hogy holnap már BOLDIVAL - ő a"boss" - kiegészülve vágunk neki július utolsó hetének...

...és milyen hét lesz, te jó ég! Sok mindent kell elintézzek az augusztus 1-jei horvátországi nyaralásig, de ha az elmúlt napokat túléltem...

Hosszú hét...

...és még csak szerda van!

Mielőtt a világot lerohanta a POKEMON GO! De már azután, hogy a farmon élő állatok túlélték azt a traumát, miszerint a hétvégén én felügyeltem rájuk, elkezdődött a "leghosszabb hét".
Ahogyan azt már korábban megírtam, ezen a héten én "viszem a boltot"idebenn a szerkesztőségben. Szerencsére a többiek - kevés kivételtől eltekintve - veszik a lapot, és igyekeznek mindenben segíteni.
Tekintve hogy már/még csak(?) szerda van, de -eddig- nem kaptam idegösszeomlást, mi több a híradók is időben elkészültek, ráadásul minden kitételnek meg is felelnek kijelenthető, hogy - ÁCSI, KI NE MOND, HOGY "MINDEN RENDBEN" - szóval igen pszt...

A másik igen jelentőségteljes dolog ami ráadásul immár publikus is. Hogy megjelent egy írásom a helyi lapban - tudjátok ADONYBAN, ahol élek. Továbbá ha nem leszek tróger, és nem mismásolom el a dolgot, akkor ezentúl havi rendszerességgel ott is olvashattok engem. - természetesen a sport rovatban kell keresgélni.

Nem semmi ugye? Tekintve, hogy az elektronikus sajtóban jelent már meg cikkem - emlékeim szerint a teljes szöveget megkaptátok itt is egy bejegyzés formájában. Továbbá TV-nél dolgozom, emellett blogot írok, ráadásul a nyomtatott sajtóban is olvashattok, elmondhatom magamról, hogy a média csaknem összes csatornáján jelent már meg legalább egy olyan anyag amelynek a végén ott virít : "KÉSZÍTETTE/ÍRTA/SZERKESZTETTE - MORVA DÁVID" - pacsit ide!!!

Na de elég az öntömjénezésből, elvégre még csak szerda van...

Stressz & magány...avagy élet és halál ura

de pozitívak vagyunk mostanság... Na jó a cím egy kicsit megtévesztő, bocsi! Távolról sem ilyen rettenetes a helyzet, SŐT!

A címben szerepelő "MAGÁNY" arra vonatkozik, miszerint a szüleim lecuccoltak TAPOLCÁRA, megnézni hogy színleli a munkát és tengeti mindennapjait - az indokolatlanul "túlhájpolt" - húgom STEWIE.
Így a teljes gazdaság a nyakamba szakadt! A "farmon" most én vagyok az úr, a "PARASZTLEADER", élet és halál ura. Reggel én nyitom, etetem, majd zárom be az állatsereget, ami tartalmaz kutyát, csibét, tyúkot, libát, kacsát - és egy mamutot is. Emellett dolgoznom is kell, szóval lehet hogy a tanyán lévő állatokat, léböjtkúrára fogom és szálkásítanak egy picit - én amúgy is a sovány húsokat részesítem előnyben - igaz ez a kutyákra is.

A címben taglalt "STRESSZ" azonban valós, hiszen a jövő héten pontosabban már holnaptól "én viszem a boltot" a FŐNI ugyanis szabadságra megy, így a szerkesztőségben egészen JÚLIUS 25-ig én leszek élet és halál ura...(sátáni kacaj) A kajdacsi kollegina szerintem már tudja amit a többiek még csak sejtenek...
Na jó picit több komolyságot hozva a bejegyzésbe, belegondolva azért egy pici drukk van bennem. Olyan már volt, hogy néhány napra én vagyok a felelőse mindennek ami a szerkesztőségben történik, ezúttal azonban majdnem 10 napról beszélünk.
Nincs pánik gomb, sem mentőöv, ÉN vagyok, pontosabban nekem kell lennem annak a személynek aki mindent tud, és akinek segítenie irányítania kell a többiek munkáját, figyelve mindenre. Mindezt uborka szezonban, a nyár közepén amikor még a fű sem nő...

Ezt így leírva majd újraolvasva elég félelmetes. Vagy inkább motiváló? - még nem döntöttem el, azonban egy kis stresszoldás nem jöhet rosszul

Beragadt...

Írhatnék sok mindenről...

véget ért az EB, végre ténylegesen szabad volt a szabad hétvége, ahol aztán volt Agárd, kerti sütögetés, EB döntő megint... de NEM

Megszokhattátok már hogy előszeretettel "savazom" a hozzám közel állókat egy-egy historikus elszólásukért, vagy ballépésükért #anyamegnagymutter

Ezúttal azonban velem történt olyan ami azt hiszem megér - ha nem is egy misét - egy bejegyzést. A történeti pontosság kedvéért utazzunk vissza az időben néhány napot július 7-ig. Helyszín - Dunaújvárosi Egytem "C" épület, férfi mosdó...

Miután hősünk - ez vagyok én - elvégezte dolgát megrettenve konstatálta, hogy a WC fülke ajtaja bizony beragadt. Elárasztotta - ezúttal nem a meleghugy, mint néhány perccel korábban - hanem a nyugalom. Visszagondolt ugyanis QUI GONN JIN tanítására, és híres monológjára "... érezz, ne töprengj, hallgass az ösztöneidre..." ha ezt teszem tokostul rúgom ki a fülke ajtaját, és minden bizonnyal magát a fülkét is, hiszen ezek az építmények statikailag nem tartoznak a legmegbízhatóbb kategóriába. Továbbá ezek a fülkék eléggé szűkek, így a magamfajta megtermett férfiember még lendületet sem tud venni, hogy kirúgja az ajtót.
Maradt a "B" verzió! Segítségül hívtam sosem volt NINDZSA tudásomat és másztam. Epikus küzdelem - és egy törött wc papír tartó - árán feljutottam a fülke tetejére, ahol sikeresen kifejeltem az álmennyezetet.
Itt kezd egy picit zavaros lenni a történet, nem tudni, hogy az agyrázkódástól amit az álmennyezet kifejelése okozott, vagy a bennem tomboló-lüktető adrenalin miatt, de levetettem magam a mélybe, és egy szuperhőslandolással már ismét szabad voltam, KIJUTOTTAM BÖRTÖNÖMBŐL.

A felfelé vezető úton annyira nevettem, hogy nem kaptam levegőt, majd miután a kollégákkal megosztottam szabadulásom hőstörténetét, ők is hasonlóképpen tettek, és a szememre vetették, hogy miért nem hívtam inkább őket #szabadítsatokki jeligével, hogy aztán decemberig hallgassam a zrikákat...

UPDATE - az előbb lementem megnézni, és a wc még mindig zárva...

Július első napjai

Végre véget ért a júniusi nagy pörgés, és úgy a teljes június! Letudtuk a kötelező köröket, mint esküvő, ballagások, tetoválás, trónok harca stb stb.

Ebből a jellegtelen felsorolásból úgy tűnhet mintha untam volna ezeket az "event"eket, de nem erről van szó. Egyszerűen akkor sem volt szabad hétvégém amikor a munka miatt effektíve szabad volt a hétvégém. Azt hiszem értitek, ha a soron következő (július 9-10) hétvégére az lesz nekem mint eső a kalásznak - wow milyen érzékletesen fogalmaztam -.

De térjünk csak vissza a bejegyzés címében taglalt tárgyhónap első néhány napjához. Pénteken egyfajta házibuli volt, csak szolidan a "srácokkal" akikkel majd CRIKVENICÁBA is megyek nyaralni. Házi hamburgert sütöttünk - na jó főleg a LEÓ...inkább a LEÓ, mi többiek csak ettünk - de az adagokra visszagondolva, nagy energiát vett igénybe a hamburgerek elfogyasztása is. Ezt követően pedig átrugdaltuk a szomszédba az összes fellelhető gumilabdát, miközben megpróbáltunk a házigazda medencéjében kulturált keretek közt szórakozni, majd hajnal 3 környékén takarodót fújtunk.

A másnap sajnos korán kezdődött ugyanis dolgoztam, amely nem nyúlt túl hosszúra, így végre találkoztam a fent már említett LEÓval és kedvesével. A hölgyemény nevét/kilétét fedje egyelőre jótékony homály, egyrészt ugyanis szinte biztosan olvassa a blogot, másfelől nem tudom mennyire örülne annak a ha nevesíteném, így marad az anonimitás. Ez azonban mit sem von le abból, hogy remekül éreztük magunkat, ittunk közterületen (ajjaj) fagyiztunk, és jó volt végre megismertni az egyik legjobb barátom párját.

Szombat este apával, és a haverral kiszurkoltuk a németek elődöntőbe jutását az EB-n, a hét zárásaként pedig mozizni is voltam - nyugi nem felejtettem el a WARCRAFT kritikát.

Azt hiszem ez a bejegyzés így a hónap nyitásként elég tömény volt.

Folyt. köv