Beragadt...

Írhatnék sok mindenről...

véget ért az EB, végre ténylegesen szabad volt a szabad hétvége, ahol aztán volt Agárd, kerti sütögetés, EB döntő megint... de NEM

Megszokhattátok már hogy előszeretettel "savazom" a hozzám közel állókat egy-egy historikus elszólásukért, vagy ballépésükért #anyamegnagymutter

Ezúttal azonban velem történt olyan ami azt hiszem megér - ha nem is egy misét - egy bejegyzést. A történeti pontosság kedvéért utazzunk vissza az időben néhány napot július 7-ig. Helyszín - Dunaújvárosi Egytem "C" épület, férfi mosdó...

Miután hősünk - ez vagyok én - elvégezte dolgát megrettenve konstatálta, hogy a WC fülke ajtaja bizony beragadt. Elárasztotta - ezúttal nem a meleghugy, mint néhány perccel korábban - hanem a nyugalom. Visszagondolt ugyanis QUI GONN JIN tanítására, és híres monológjára "... érezz, ne töprengj, hallgass az ösztöneidre..." ha ezt teszem tokostul rúgom ki a fülke ajtaját, és minden bizonnyal magát a fülkét is, hiszen ezek az építmények statikailag nem tartoznak a legmegbízhatóbb kategóriába. Továbbá ezek a fülkék eléggé szűkek, így a magamfajta megtermett férfiember még lendületet sem tud venni, hogy kirúgja az ajtót.
Maradt a "B" verzió! Segítségül hívtam sosem volt NINDZSA tudásomat és másztam. Epikus küzdelem - és egy törött wc papír tartó - árán feljutottam a fülke tetejére, ahol sikeresen kifejeltem az álmennyezetet.
Itt kezd egy picit zavaros lenni a történet, nem tudni, hogy az agyrázkódástól amit az álmennyezet kifejelése okozott, vagy a bennem tomboló-lüktető adrenalin miatt, de levetettem magam a mélybe, és egy szuperhőslandolással már ismét szabad voltam, KIJUTOTTAM BÖRTÖNÖMBŐL.

A felfelé vezető úton annyira nevettem, hogy nem kaptam levegőt, majd miután a kollégákkal megosztottam szabadulásom hőstörténetét, ők is hasonlóképpen tettek, és a szememre vetették, hogy miért nem hívtam inkább őket #szabadítsatokki jeligével, hogy aztán decemberig hallgassam a zrikákat...

UPDATE - az előbb lementem megnézni, és a wc még mindig zárva...