30 év után a Magyar felnőtt férfi labdarúgó válogatott kijutott egy világversenyre. (hatásszünet) Az első dolog ami eszembe jut erről, hogy WOW! Nem gondoltam volna, azt hogy hajas fejjel megélem, hogy a "sajátjaimért" szoríthatok egy nemzetközi tornán. - labdarúgás terén legalábbis.
A második dolog ami felvillan, az az, régen láttam azt, hogy a CSAPAT nem ismert elveszett labdát, kúszott-mászott és párharcot lezáró hármas sípszó után, teljesen jogosan örömködtünk a "haverral" és megérdemeltnek éreztük a kijutást. Úgy gondolom ez férfi munka volt.
Ami azonban elszomorított, hogy nagyon sok "károgó" ilyenkor sem képes elismerni, azt amit a válogatott elért! Mélységesen elszomorít, hogy persze "ennyi pénzből könnyű", illetve a technikai sportokban jeleskedőknek "miért nem jár ez az elismerés" stb... - hozzászólások. Miért nem tudunk örülni annak amit bármely magyar sportoló, elért? Legyen az sportágtól független! Hiszen azt a sikert, Magyarként érte el! Másfelől jogos, hiszen számos olyan sportág van, amelyben jóval kevesebb pénzből, jóval nagyobb sikereket érnek el.
De mindazt láthattuk, a siker, minden sportágban mást jelent! Most ez van, ennek kell!!!!!!! örülni! Az internetet bejárt ünneplésről készült videók pedig...azt hiszem visszaadják, mennyit jelent a labdarúgóknak, és az országnak, ez a siker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése