2014

Kedves Naplóm!

Mostanában nem tudom miért, nagyon nehezen visz rá a lélek, hogy írjak, holott igazából lenne miről. Elteltek az ünnepek, itt van az év vége! Fura... ilyenkor picit megáll a világ, lelassulunk, van időnk magunkkal, és a szeretteinkkel, és olyan dolgokkal foglalkozni amire a "dolgos hétköznapokban" nem feltétlen.

Összességében, nagyon kellemes, érzelmekben gazdag ez az időszak. És ezen sorok írása közben elérkeztünk az év utolsó napjához. Így visszatekintve, sok minden történt, és mégis olyan gyorsan elment.

Véget ért egy párkapcsolat, volt egy ténylegesen végigdolgozott nyár, elkezdték televarrni a karomat, horvátországi nyaralás... Egy balesetnek köszönhetően először volt gipsz a lábamon, és persze sok sok új ismeretség, élmények, csók, ölelés, pofon... de mégis, mintha valami hiányozna... fene tudja...

Nos ha már év vége, és szilveszter, és fogadalmak. Személy szerint szeretem a kihívásokat, az új ismeretlen dolgokat. Nem titok hogy 2015-re is állítok magammal szemben jó néhány elvárást, és mint eleddig, jövőre is azon leszek, hogy ezeket betartva egy, "hatékonyabb összetételű" MORVA DÁVID nézzen szembe megannyi kihívással (patetikus zene a háttérben) ugyanis ezekből, aligha lesz kevesebb...

...és ki tudja? Jövő ilyenkor, talán nem fog hiányozni semmi 

Minden jó ha a vége...

Sziasztok!
Megtörvén a "nagy hallgatás" időszakát, ismét tartalommal igyekszem megtölteni a nettsztyeppe amúgy kietlen pusztaságát. Első körben feltárom előttetek némaságom okát.
Tisztázzuk, nem puszta trehányság miatt nem kaptatok ezidáig tudósítást életem történéseiről. Az elmúlt héten brutális mennyiséget dolgoztam, buliztam, és munka szempontjából végül lezártam a 2014-es évet.
Emellett megnéztem az "ÖT SEREG CSATÁJÁT" keresztülmentem - vagy ő énrajtam ez még nincs eldöntve - egy érzelmi cunamin, ami végül megkönnyebbülést és pozitív dolgokat hozott magával - Dávid vigyorog - és itt van a karácsony. Mindazonáltal, egy hozzám közeli személy - kinek személyét fedje jótékony homály - azt mondta " ha nincs kedved írni, ne tedd, ez egy hobbi, ha erőlteted nem lesz az igazi" - és végeredményben, be kell lássam igaza van. Oké oké ennyi volt a bevezetés/mentegetőzés

Na már most, a blog olvasói tudják, hogy ez az 50. bejegyzés. Szerettem volna ezt egy picit emlékezetesebb bejegyzéssel megünnepelni, de olyannyira nem volt időm, és kedvem sem ilyeneken agyalni, hogy ez egy picit tolódik.

A karácsony is itt van... nos minden ajándékot sikerült - még ha egy picit "last miunte" stílusban is beszerezni. A mai napon a sütésé volt a főszerep, illetve a hagyományos "nagymama fa állítása" volt még a listán.... pipa & pipa.

Most pedig tejes kávét hörpölök, és várom hogy elinduljon az ünnepi forgatag!

Vendégposzt 2.0

Igencsak meglepődtem, mikor e blog tulajdonosa, aki történetesen a bátyám (igen, most el is árultam, ki vagyok), megkért, hogy írjak egy bejegyzést. A témát rám bízta… ebből kifolyólag jó sok minden eszembe jutott. De talán sikerül egy dologra fókuszálnom, ez pedig a „Döntések és következmények” lesz. (Már most tudom, hogy csapongani fogok, de azért kitűztem magamnak ezt az irányvonalat)

Vágjunk is bele. Nap, mint nap szembetalálkozunk döntéshelyzetekkel, úgy gondolom, minden nap hozunk döntéseket, és ezeknek – tudom, hogy közhely – ÁLTALÁBAN van következménye. Azt is hozzá kell tenni, hogy nyilván nem minden döntés azonos horderejű. Pl. ha eldöntöm, hogy veszek tojást, mert rántottát szeretnék vacsorázni, az nem akkora jelentőségű, és nem olyan jellegű döntés, mint pl. az, ha eldöntöm, hogy felmondok a munkahelyemen.

Én is számtalan döntéshelyzetbe kerültem már és számtalan döntést hoztam már életem során. (ami – valljuk be – nem annyira hosszú… 22 éves vagyok J) Pl. életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem néptáncra járni 8 évesen. Azóta is imádom, élvezem minden percét, ha táncolok, bár már sajnos ritkábban jut rá időm. És, hogy miért ritkábban? Ez összefügg egy másik döntésemmel. A táncegyüttes Adonyban működik, én viszont több, mint 3 éve Debrecenbe költöztem, ugyanis itt járok egyetemre. Bizony… hát ismerjük el, elég messzire sikerült költözni. És mielőtt bárki azt hinné, hogy egyből megszerettem a várost, mert újdonság volt, pörgős, végre kiszabadultam otthonról és minden, hát ők ezt gyorsan felejtsék el… gyűlöltem, börtönnek éreztem, rengeteget sírtam, hiányzott minden és mindenki… pedig ÉN döntöttem így, ÉN választottam. És az elején megijedtem, hogy rosszul döntöttem és meglesz ennek a nagyon csúnya következménye.

Aztán szép lassan kialakult az itteni életem és megszerettem. Ebben persze sokat segítettek a lakótársaim, egyedül nem biztos, hogy ment volna. Később kicsit jobban bejártam a várost, megismertem és nem volt olyan rossz, mint először hittem. Debrecen tipikus vidéki város, nyugodt és egyébként nagyon szép. Főleg karácsonykor. Nézzétek!

Ugorjunk egy kicsit az időben. A 3 éves alapképzés, hipp-hopp, eltelt és azon kaptam magam, hogy „Dóriii, szakdogát kell írnod és államvizsgázol júniusban! Ja, és még a nyelvvizsgád is hátra van!” Izgalmas pár hónap volt, elismerem.

És ezekben a hónapokban toppant az életembe valaki, aki aztán felforgatta és megváltoztatta az egészet! J Igen, jól gondoljátok, egy férfiről van szó. Szerelmes lettem életemben először! Romantikus, mi? J Életem másik legjobb döntése volt, mikor elhatároztam, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint korábban, nem húzom be fülem-farkam, és nem hátrálok meg, ha egy férfi közeledni próbál. Igenis adok esélyt NEKI és MAGAMNAK is! És milyen jól tettem…J Küzdünk a távkapcsolattal (ugyanis a fiatalember Tapolcán él, és nem, nem Miskolc-Tapolcáról van szó), de eddig (le is kopogtam) minden a legnagyobb rendben van.

És elérkeztünk az utolsó olyan döntésemhez, amit még megosztok Veletek. Úgy döntöttem, hogy az alapképzés utáni 2 éves mesterképzést is Debrecenben végzem el. Hiába rágta a fülemet Édesapám, hogy Pestet jelöljem meg elsőnek, mert közelebb van, anyagilag is olcsóbb lenne, tudnék menni minden pénteken táncolni, stb. én elhatároztam, hogy Debrecen és kész. Így is lett, itt kezdtem a szeptembert. De nagyon valószínű, illetve nagyon remélem, hogy a következő szeptembert már Pesten kezdem. És, hogy mi a legfőbb oka annak, hogy az átjelentkezés mellett DÖNTÖTTEM?

Szerintem kitaláljátok… de azért elárulok egy adatot: Debrecen -Tapolca kb. 420 km…

Most ennyi szöveg után gondolom mondanom, kéne valami tanulságos záró szöveget. De nem igazán tudok. Talán csak annyit, hogy mindenkinek meg kell hozni a saját maga döntéseit az összes következményével együtt.

Én az évek során azt tanultam meg, hogy döntéshelyzetek előtt ki lehet kérni mások tanácsát, véleményét, meg lehet hallgatni őket, de a végső döntést nekem kell meghoznom. Azért, hogy az az ÉN DÖNTÉSEM legyen, és ha esetleg rossz döntést hoztam, akkor ne mást okoljak, csak magamat.

a fehér LARRY BIRD születése... VIDEÓ

Michael Jordan, Magic Johnson, Morva Dávid.

Vajon ki a kakukktojás? A viccet félre téve, ezen a héten NBA sztárrá avanzsáltam. Imádom a kosárlabdát, szerintem baromi jó sport, és jó volt végre "élesben" is megcsillogtatni - nem létező - tudásomat. Figyelem a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek

megjött a mikulás....

Oké, még mielőtt mindenki visítva kattint a "leiratkozás" gombra, nem nem fogok elsütni semmiféle télapós, hull a pelyhes kezdetű nótát vagy poént. A címen kívül semmiféle utalás nem lesz arra piros dzsekis borostás "komancsra".Ellenállva a mainstream szokásoknak, és szembemenve mindenféle társadalmi normával, ez a bejegyzés egy szimpla december 6-i okfejtés lesz.

Nos, ilyen bevezető után kezdődjék az érdemi rész. Rendhagyó módon a szerkesztőségből írok nektek. Mára végeztem, és pár perc múlva már az egyik népszerű - legalábbis ezt mondják róla - dunaújvárosi szórakozóhelyen múlatom az időt, pár gimnáziumi osztálytársammal.
Hosszú volt ez a nap, ez a hét és elfáradtam. Azt hiszem jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, és ha nagyon elszabadulnak az indulatok, dobom a csatos bambit és egy alkoholmentes sörre is befizetek.

Amúgy a héten semmi fennforgás nem volt, kösz hogy kérditek. Rohamos iramban közeledik az év vége. Mi tagadás én is keresgetem a konzervanyagokat, hogy a "szünet" alatt se álljunk meg. Kell még egy utolsó nagy hajrá, mielőtt ténylegesen le tudjuk az év érdemi részét. Kellene, de... nem ma.

A "leszarom tablettát" bevettem és ezzel a számmal lelépek a szerkesztőségből, és ki tudja, hazafelé talán a mikulással is összefutok... :)

Megérkezett a december...

... és milyen egy undorító időjárást hozott...

Szóval sziasztok!

Videós bejegyzést ezen a héten nem kaptok, de a jövőhéten egy nagyon népszerű labdajátékban szerzett tapasztalataimat osztom meg veletek egy habkönnyű audiovizuális formában.
Lesz ebben a hónapban még NICKELBACK albumkritika, "bakik" videó, valamint önmagam meginterjúvolása is. Tehát mindenképpen eseménydús hónapnak nézünk elébe, és a karácsonyról, valamint az következő vendégposztról, és várható filmkritiká(k)ról nem is beszéltünk.
Őszintén szólva fura érzések kavarognak bennem, nem tudok mit írni. A magánéletemet még mindig nem osztanám meg veletek, és a munka is a "mi mércénkkel mérve" teljesen rendben halad. Nincs mit tenni vannak ilyen napok is. Viszont újból megnéztem a GALAXIS ÖRZŐI filmet, és volt egy zeneszám ami nagyon nagyon megtetszett, és mivel már régen próbáltam befolyásolni a muzikális ízléseteket, íme...

A héten még biztosan találkozunk addig is

PÁ

300 - A Birodalom hajnala - avagy a kritikatonák halála

Halihó!
Mivel egy hónap sem telhet el kritika nélkül, ráadásul az előző hónapban a 300 - első részéről szedtem le a keresztvizet, ezért stílszerűen a folytatásnak is meg kell kapnia a magáét. Tehát fel-fel vitézek a csatára!

Szóval a film mindaz a címből is kiderült, folytatását képezi a 2006-ban bemutatott 300 című alkotásnak. - SURPRISE. A történet egyszerre zajlik az első rész előtt, közben és után is. Ez a nézőnek az elsőre baromira nehézkesnek tűnhet... és az is. - de ha még csak ez lenne vele a gond...

"A Birodalom Hajnala" - egy az egyben koppintása az első résznek. Itt is megvan az apa- fia konfliktus most azonban nem a fiú hal meg hanem... wow mekkora csavar... Van még itt a történetbe abszolút nem passzoló szexjelenet, ami inkább 2 állat acsarkodására hajaz mintsem szeretkezésre... És hát a hektoliternyi művér, valamint az abszolút klisés motivációs beszédek sem mentik meg a filmet... és a karakterek izmain semmi más nem domborodik ki a történetbe.
Felhívás az olvasók felé! Miért kell mindent belassítani/felgyorsítani ami egy kicsit is drámai? Az első 15 perc konkrétan így van megoldva, HOLY JESUS ez így baromira vontatott, és monoton...

A fent felsorolt hadseregnyi indok - és épphogy csak belekezdtem - ellenére sem tudom utálni a filmet. A harci koreográfia még mindig laza, a tengeri csaták ötletesek és kreatívak a látvány még mindig lenyűgöző - de másodjára már picit uncsi. Legyünk őszinték ezeknél  - és EVA GREEN melleinél - azért több kell hogy igazi klasszikus filmet kapjunk. Bár a készítőknek nem is ez volt a célja. Aki vevő erre a korképre, és a halál laza 2 órás vérontásra annak ez kihagyhatatlan. Aki viszont ennél többre vágyik az nyugodtan hagyja ki.

Nos Srácok ez volt az én 300 II - kritikám. És egyben az ősz utolsó bejegyzése. Holnaptól már december és karácsony, és megőrülés...

A floorball királya - videó

...biztosan nem én vagyok!
2 hét után ismét videós bejegyzéssel jelentkezem. A címből bizonyára kitaláltátok, hogy az elmúlt héten a FLOORBALL alapjait sajátítottam el. Összességében egy nagyon szórakoztató, és fárasztó sportágat ismerhettem meg. Jó szórakozást az év utolsó előtti hónapjának utolsó videós bejegyzéséhez!

...a disznóvágás margójára...

Pálinkás jó reggelt!

Hangzott a disznóvágás reggelén... de ne szaladjunk ennyire előre. Eljött ez a hétvége is. Mint azt bizonyára kitaláltátok MORVÁÉKNÁL ez a weekend a sertésfeldolgozás - gyönyörű eufemizmus jegyében zajlott. Vodka & Narancs - így hívták a két sertést - földi pályafutása kiteljesedett. Nos hölgyek, urak íme címszavakban a disznóvágás.

5:30, csörögazóra, húzbazdmegdekoránvan, nembajöltözzélfel, nagyonhidegvan, vegyélfelmégkétpulcsit.
Gyeremárki! Igyálvalamit! Éhgyomorrabiztoshogynem! Nemiszolbuzivagy! Jólvaniszokcsakhagyjál! Igyálmégegyet! Holvanaböllér? Mittudoméntehaverod! Iszokegyetazidegre! Megjöttvégre! Essünkneki!

Holadisznó? nemjönki, vigyázzmajdén, Jólvanmeghalt! Húdeélesakés, látomazujjadon, igyunkvalamit, hozdaforraltbort 2...3...levele, Holarémfa? Nemtudom. Iszokegyetazidegre.

Álljunknekiamásiknak! Húbazdmegezmekkora, mindjártbeszarok, igyunkmégvalamit, hozdafröccsöt, ezismeghalt.
Hurkakolbászdisznósajtkövesztett, megdöglöttvégre, ezértigyunk, süssükazsírt, együnkvalamit, töltöttkáposzta, pogácsa, kishurkakiskolbász, deelőtteigyunk.
Húmárnégyóra, gyorsangyerünkcsináljuk, igyunkmégvalamit, jövőrebiztosnemveszekdisznót!

Hát kedves közönség, ez lett volna az én rögtönzött beszámolóm a hétvégéről! A szándékos egybeírások ellenére, remélem azért érthető volt, és jól szórakoztatok!

Videómentes boltkórosság

Halihó!

Első körben bocsánatkéréssel kell kezdenem, hiszen technikai okok miatt ezen a héten sem lesz videós bejegyzés. MEA CULPA.

A legutóbbi bejelentkezésem óta, nem sok érdemleges dolog történt. A hétvégém szabad volt, így jó barátom társaságában ismét nyakunkba vettük a fővárost és shoppingolásra adtuk a fejünket. Nem tudom TI hogy vagytok vele, de amikor valami jó dolgot látok, amit végül sikerül is megvegyek, gyermekien őszintén tudok neki örülni, ergo boldogságot okoz. Erősen kétlem, hogy ez egészséges, de hát istenem, ez van!

A szombati napot bármily meglepő a vasárnap követte. Ez volt az a nap, amikor véleményem szerint sikerült megdönteni, az ágyból végezhető tevékenységek világrekordját. Komolyan, ha lehetett volna ágyban fürdeni, minden bizonnyal azt is ott végzem el.

A hétfő érdemleges része munkával telt, ismét országos televíziónak gyártottunk anyagot, de bár ne kellett volna. Az esetnek ugyanis szomorú apropója volt. Dunaújvárosban halt meg ugyanis Rajz Attila egykori válogatott jégkorongozó...úgy hiszem elérkeztünk a bejegyzés érzelmi mélypontjához. De hogy ne ilyen negatívan zárjuk le a mai fejezetet, megjelent a NICKELBACK együttes új albuma, amiről terveim szerint - most már nem merek ígérni semmit - ismét kritikával fogok illetni. Besz*rtál, igaz CHAD KROEGER?

ONE REPUBLIC koncert és U-19-es EB selejtező

Halihó megint!

Tudom tudom, még adós vagyok nektek egy videós bejegyzéssel, de el kell keserítselek benneteket, ezen a héten felütötte fejét a lustaság, már ami a sportok kipróbálás illeti. Ne aggódjatok, jövő héten már újabb audiovizuális élménnyel lesztek gazdagabbak.

Ami a hét további részét illeti. Nos tiszteletemet tettem a fővárosban, de erről legyen elég ennyi, ugyanis ez ismételten a magánszférám boncolgatását jelenti. Ezt leszámítva a héten részt vehettem egy U-19-es labdarúgó Európa bajnoki selejtezőn, ahol ugyan nem kis hazánk fiai léptek pályára, de elmondhatom, hogy volt rajtam UEFA mellény!

A képért köszönet a kollégának. Na már most a hét egyik fénypontja, hogy megtudtam, a ONE REPUBLIC Magyarországra jön. Ezen felbuzdulva módosítottam a már megírt levelet a JÉZUSKÁNAK, hogy a korábban leadott rendelés mellé, ugyan csapjon már hozzá egy jegyet a 2015. június 7-i koncertre. A viccet félre téve nagyon várom, és szinte biztos, hogy el fogok menni. Most így más egyelőre nem jut eszembe, a héten elvileg még jelentkezem. 

Ja és aki esetleg nem tudná - él ilyen ember a földön - ők a ONE REPUBLIC

Egy remek péntek története

Sziasztok!

Miután magamhoz tértem a karate okozta sokkból, a hét további rész munkával telt/telik. Pénteken viszont szabadnapot kaptam amit Pesten töltöttem. Mint arra bizonyára emlékeztek egy korábbi bejegyzésben már említettem, miszerint egy volt csoporttársamnak és a párjának babája lesz. A pénteki nap jó részét velük töltöttem Ezt a bejegyzést ezért nekik szentelem.

Tehát pénteken reggel felkerekedtem, nyakamba vettem egy doboz MOZART golyót - mert a kismamák kívánósak - valamint egy tündéri kis cipellőt - a tippekért köszönet MÜLLERÉKNEK - és megindultam a főváros felé. Megérkezésem után örömmel konstatáltam, hogy a kismamának óriási - és nagyon cuki - pocakja van. Alig hittem a szememnek, persze ez ezzel jár, de azért jó értelembe véve fura volt így látni az "excsoporttársat".

A nap további része nagyon jó hangulatban sokat beszélgetünk, nosztalgiáztunk. Picit fura is volt 24 évesen az "emlékszel milyen volt" és a "hú mennyit ittunk akkoriban" - itt jegyzem meg, hogy nekem azért még ma is sikerül annyit innom - szóval fura így kezdeni a mondatokat. Összességében nagyon jól telt a pénteki nap. Majd moziban voltam egy számomra nagyon nagyon kedves személlyel a CHRISTOPHER NOLAN legújabb remekművét az INTERSTELLAR című filmet néztük meg. Hát ez volt annak a bizonyos pénteknek a rövid, de annál velősebb története.

Az -ashihara- karate kölyök születése - videó

Halihó ismét!

Az előző heti "blackout" után ismét jelentkezem - no nem mintha az alkalmi szerkesztő írása nem nyerte volna el a TI, illetve az én tetszésemet. A visszajelzések pozitívak voltak, sőt, az egyik legnépszerűbb anyagok közé tartozik az iromány. Ergo a későbbiekben is számíthattok, ilyen és ehhez hasonló "meglepetésekre".

Az elmúlt héten a videó is kimaradt, ezért ezt most pótolnám. A címből bizonyára világos, hogy karatézni tanultam, pontosabban a "ZSÁK" szerepét töltöttem be. Nagy élmény volt egymás lábát rúgdosni... az edzés fénypontja az volt, amikor levezetés gyanánt, a kommunizmusból megmaradt tornaterem padlójának a parkettáját kellett, puszta ököllel ütni...

De nem rabolom tovább az időtöket, beszéljenek a képek.

„Vendégkönyv”

Kedves Olvasók!

Ezen a héten beköszöntött a november és ezzel együtt most kivételesen nem Dávid szórakoztat Titeket egy újabb bejegyzéssel, hanem én… és, hogy ki is vagyok „én”, az maradjon egyelőre titok.

A Blogot olvasva igazán kemény dió volt eldönteni, hogy miről is írjak: olvastam itt már kritikát filmről, zenei albumról és élménybeszámolókból sincs hiány – legyen az nyári vakáció vagy a mindennapok kihívásai –, így úgy gondoltam hagyom, hogy csak áradjon belőlem a szó, mint általában szokott.

Épp az X-Faktor egyik elő adásában kezdtem elmerülni, amikor is az egyik versenyző egy számomra igen kedves dallal hívta fel magára a figyelmet: Whitney Houston, „My Love Is Your Love” című nótája nemcsak fülbemászó, de rendkívül megnyugtató is. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, hogy milyen ereje van egy dalnak: lehet az inspiráló, lelkesítő, kerülhetsz tőle romantikus hangulatba, lehetsz szomorú vagy éppen felhőtlenül vidám, boldog.

Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy reggel piszkosul nem volt kedve felkelni, elindulni a melóba/iskolába, vagy egyszerűen a nap közepén legszívesebben lecsukta volna a laptopját, mert megint beszólt a főnök vagy valaki szimplán megsértette. Ilyenkor sokszor nagyon nehéz „nyelni” egyet vagy venni egy mély levegőt, hiszen ezekben a pillanatokban igenis megsértenek és bizonytalanná tesznek minket. Velem, hogy őszinte legyek – türelmetlen és rémesen büszke ember lévén – ez sokszor megesik.

Ilyenkor számomra egy fegyver van/egy védekező eszköz, az pedig a zene. Mindenhol velem vannak a kedvenc dalaim és az inspiráló zenéim, legyen szó az iPod-ról, vagy a lemezlejátszóról az autóban. Ezekhez a dalokhoz mind tudok egy élményt/emléket kötni, amik inspirálnak, arra késztetnek, hogy ne adjam fel és haladjak/tekintsek mindig előre. Most épp a London Grammar, „Hey Now (J’adore Dior Remix by The Shoes)” című számára vagyok teljesen rákattanva, amit a Dior ház „használt” fel legújabb kampányához. Igazi divatbolondként és nagy Charlize Theron rajongóként ez a dal mindig ad egy plusz „löketet” a napi lendülethez.

Ezen kívül még rengeteg olyan dal van, ami nagy hatássál van rám, és átsegített már egy-egy nehéz helyzeten, ilyen Natasha Bedingfield-től az „Unwritten” vagy a „Strip Me”, de „sorolhatnám reggelig”…

Végezetül pedig Emma Watson ENSZ-ben tartott beszédének a végét ismételgetem magamban már vagy hetek óta:

„And to ask yourself if not me, who? If not now, when?”

300

Sziasztok!

Mivel kritikát régen írtam, illetve az utóbbi napokban történtek főként a magánszférámhoz kapcsolódnak amit nem kívánok megosztani veletek - bocsi - így most egy film, nevezetesen a 2007-ben elkészült "300" című mozgókép értékelését olvashatjátok az alábbiakban.

A történet. Az alkotás Frank Miller egy képregényét viszi vászonra. Mint azt mindannyian tudjuk, a sztori ténylegesen valós alapokon nyugszik, és a Kr. e. 480-ban a thermopülai szorosban lezajlott SPÁRTA vs PERZSA csatának állít emléket. De nagyjából ennyi a kapcsolat a valóság és a film között.

A szereplők...nincsenek
Jó oké vannak, de még sincsenek. Kifejtem. A történet igazából, karakterek szempontjából teljesen lényegtelen, hiszen a fő motívumai a hősiesség és a hősi halál. Nem éppen egy karakterközpontú film. 
Az egyik oldal az abszolút jóságot a másik oldal a zsarnoki rosszat testesíti meg. Így nem lehet a szereplőket kellő részletességgel bemutatni. Az megint egy másik dolog, hogy a film ezt meg sem próbálja. Az egy soros, minden akciófilmből agyonismételt tételmondatok, pedig tovább súlyosbítják a helyzetet. 

Maga a film struktúrája. Nos ez is eléggé lineáris és kiszámítható. Gyakorlatilag 2 órás mészárlást láthatunk a vásznon, néha megszakítva egy-egy "miért is küzdünk" otthonbemutatással. A háttérbeli politikai csatározások érdekesek lennének, hogyha nem tudnánk a film végkifejletét, hogy úgyis mindenki meghal. Ergo ezek amolyan fölöslegesen lefutott körök, hogy valahogy meglegyen  2 órás játékidő.

A fentiek ellenére, nem tudom - szerintem nem is lehet - teljes mértékben utálni a filmet. Mert összességében, a harci koreográfiák hihetetlenül jók, és fantáziadúsak. Ezek képesek a karakterbeli hiányosságok ellenére is élvezhetővé tenni a filmet. Az sem elhanyagolható, hogy ebben a részben - a másodikkal ellentétben - jól alkalmazzák a harctéri lassított jeleneteket.
A koreográfiák mellett a fantasztikus vizuális világ. Minden apró részletet CGI-val alkottak meg, ami egészen hihetetlen érzést, és hangulatot tud biztosítani. Szigorúan a film látványát tekintve egyedülálló az alkotás.

Összességében, ha tehetitek, mindenképpen nézzétek meg, de csak eredeti nyelven, felirattal, mert úgy még az unalomig csépelt akcióklisék is magasztosan tudnak hangzani!

-= THIS IS SPARTA =-

Robin Hood születése - videó

Halihó!

Ismét egy videós bejegyzéssel jelentkezem felétek! Ezen a héten az íjászatot próbáltam ki, és meg kell mondjam baromi izgalmas, és jó sport. Még az olyan embernek is, aki először fog a kezébe íjat - lásd a videóba - sikerélményt tud adni. Az én hitvallásom szerint pedig az eredmény, valamint az adott sportág élvezete mellett, ez a legfontosabb, ha valaki testmozgásra adja a fejét.

Nem gondolnátok, de maga az íjászat egy eléggé összetett sportág. Hiszen amellett, hogy csak meg kell feszíteni azt a nyamvadt íjat, figyelni kell a szélre, magára a táblára...alkalmi mentorom Lakatos István úgy jellemezte "olyannak kell lennie ennek az egésznek, mintha magadból lőnél ki egy ideget, mintha az íj és a nyíl a tested része lenne". Nos egy pár lövés alapján ha a testem része nem is lett ez az ősi magyar fegyver, az mindenképp siker, hogy nem tettem kárt senkiben.

így készült a " DÁVID a sellősrác kalandjai" - galéria

Sziasztok!

Mivel amúgy is régen írtam, képgalériát pedig annál is régebben csináltam, álljon itt egy képrengeteg a legutóbbi videós bejegyzés mikéntjéről! A képek alá kétlem hogy bármiféle magyarázat szükségeltetik. Ez a galéria olyan, mint a "nolan-féle" BATMAN - filmek. Csak le kell ülni és élvezni... 3...2...1

A képekért köszönet a FRESCHLI - PERL kettősnek! 

Dávid, a "sellősrác" kalandjai - videó

Halihó!

Nem épp szerencsés kezdés, de azt hiszem illendő bocsánatkéréssel kezdenem. A legutóbb majd egy hete, hogy a netsztyeppe eme kietlen szegletére tévedtem, és posztoltam volna valami érdekeset, vagy érdektelent, kinek, mi...
Szóval hivatalosan is BOCSI, de a hétvégi "válsztósdi" egy picit megkevert emiatt maradt ki a bejegyzés! A kötelező köröket lefutva, új hét, új remények - tehát egy videóval jelentkezem. Ezen a héten a búvárúszást próbálhattam ki, és fantasztikus volt. A kevés idő miatt, tényleg csak egy "nagyongyorstalpalóra" maradt idő, de nagyon sok élménnyel gazdagodtam.
Már magában az, hogy a sportág EURÓPA BAJNOKA tanított, felemelő volt, és a víz alatt meg aztán...leírhatatlan. Ragozhatnám még órákig, a lényeg, hogy remekül szórakoztam, és ha lesz rá, mód és lehetőség, biztosan visszamegyek az uszodába. Az alábbi videón megnézhetitek az újdonsült "sellősrác" első "uszonypróbálgatásait".

Dávid rehabilitációja - II. rész - videó

Sziasztok megint!

Ismét egy videós bejegyzéssel jelentkezik a piszkos úti napló. Mivel még mindig nem vagyok százas - fizikai értelembe véve - így a rehabilitáció részeként a minap JÓGÁZNI voltam. Őszintén szólva, nagyon vicces volt rájönni, hogy mennyire merev és kötött izomzatom, és ízületeim vannak. Ugyanakkor ez is egy olyan mozgásféle amiből több alkalom kéne, hogy az ember ténylegesen megismerje a határait, illetve fejlődhessen. Tartsatok velem, kapcsoljatok ki, és áradjon a buddhizmus.

1 év + októberi fagyizás

Halihó!

Jó régen találkoztunk - persze ez nem a TI hibátok. Kezdem az elején.
Immár egy éve, hogy szerkesztő-riporterként dolgozom. WOW! Belegondolva elég tömény év volt - a szó legnemesebb értelmében - és hihetetlenül gyorsan elmúlt. Rengeteg dolgot tanultam ez idő alatt, de belegondolni is furcsa, hogy mennyi minden van még amit, el kell sajátítani, vagy éppen a megszerzett ismeretanyagot tovább csiszolni. Kár lenne tagadni, hogy minden egyes tanulással, illetve "munkával" töltött percet imádtam/ imádok. A fenti kifejezést azért tettem idézőjelbe, mert hát számomra, olyan ez, mintha nem is munka, hanem egyfajta hobbi lenne. Azzal pedig ugye szívesen foglalkozik az emberfia.

A hétvégém most szabad volt. Szombaton a nagymamám 70. születésnapját ünnepeltük szűk családi körben ami nálunk egy laza 50 főt jelent. Nagyon jó volt végre találkozni a rokonság azon részével is akiket, kis túlzással, esküvőn és temetésen látok. Visszakanyarodva a mostani alkalomhoz, már délután 1 órakor elkezdődött a mulatság, élőzenével, és vállalhatatlan mennyiségű étellel, itallal. Ennek köszönhetően kora estére elég sokan - többek közt ezen sorok írója is - átlendült a holtponton és FRED ASTAIRE-i magasságokba emelkedett. - másnap baromi vicces, és megalázó volt visszanézni a videót.

Elérkeztünk a vasárnaphoz...a hét utolsó napját főként alvással, illetve a szabadban töltöttem, egy kis sétával és fagyizással megspékelve, de erről legyen elég ennyi.

Jut eszembe, régen kaptatok már zenét. Az alábbi számra a minap hívták fel a figyelmem és azóta kb. 46-szor hallgattam meg... nagyon megfogott

Dávid rehabilitációja - I. rész - videó

Hello OKTÓBER!

Így van itt az október! És ha új hónap, új bejegyzés, ráadásul ismét egy audiovizuális egyveleget kaptok. Előre szólok, ez a megnyilvánulás, talán nem olyan vicces, vagy látványos mint a korábbiak, ugyanakkor, nagyon hasznos lehet, azoknak akik hasonló cipőben járnak mint én.

Tanulságos, de ilyenkor jön rá az ember mennyire, alapvető dolognak veszi az egészséget, vagy azt a banális dolgot, hogy megáll egy lábon, tud futni, vagy szaladni. Mint azt már bizonyára kitaláltátok, ezúttal a rehabilitáció folyamatának első lépését, a gyógytornáról készítettem egy rövid videót.

2000, 15,5%, M1

Sziasztok megint!

Hétvége van, és elérkeztünk a "mi a kotta" bejegyzéshez. Ami ezt a hetet illeti, lekerült a gipsz, van helyette merevítő, azt hiszem erre mondják, csömörből gödörbe. Ha nem lett volna világos, a múlt heti, kis "kalandomról" beszélek, aminek következtében részlegesen elszakadt a bokaszalagom. De ezt a témát zárjuk is rövidre, a lényeg, hogy gyógyulófélben vagyok, már a rehabilitációt is elkezdhettem.

Ehhez kapcsolódik a következő heti rendi pont. Az EFI irodában még a gyógytorna megkezdése előtt, egy tokától-bokáig tartó részletes kivizsgáláson vettem, részt, ami szerint... nem is mondok többet, a kép beszédesebb. Látjátok ugye? 15,5% -os testzsír! Térd alá érő ökölpumpák garmadája!

Ami a hét további történéseit illeti, kedden már dolgoztam, és bár picit idegen testként mozogtam a gépezetben - legalábbis belülről így éreztem - sikerült visszaszokni, és ha nem is teljes de legalább 60%-os tagja vagyok a szerkesztőségnek.

Ha figyeltetek, a héten újabb médiatörténeti pillanatnak lehettetek szemtanúi. Most csütörtökön volt az első alkalom, hogy egy országos tv-adónak, úgy gyártottam anyagot, hogy én is narráltam alá. Nem csak forgattam, vagy scriptet írtam hozzá, hanem én is narráltam fel. Értitek ezt? A saját hangomat, hallottam viszont egy országos tv csatornán, hol máshol mint a sporthírekben. Ez valami hihetetlen. Egy magamfajta, Duna menti rock&rollon - és MAROON 5-on - felnőtt, pofozni való gyönyörű idióta gyárthatott anyagot... még most is beleborzongok... Ha előző bekezdésben ökölpumpák garmadájáról beszéltem, akkor ez, ez, ez, na erre egyelőre semmi nem jut eszembe, de még majd gondolkozom, a lényeg, hogy fantasztikus dolog.

És végül de nem utolsó sorban a BLOG látogatottsága meghaladta a 2000-res számot, ami megint csak WOW! Jó érzés valami olyat alkotni - főleg az én szakmámban - ami valamilyen reakciót kivált az emberekből, mi több érdekli is őket/titeket. Szóval köszönöm, mindenkinek aki csak egyszer is olvasott, vagy megnézte ahogy éppen bénázom. Nagyon nagyon sokat jelent ez nekem. De ha későbbiekben, ha valamilyen észrevételetek, meglátásotok, kritikátok - bizony ám ilyet is szívesen fogadok - van a bloggal kapcsolatban, rajta! Ne habozzátok ezt jelezni, akár e-mail, facebook comment/üzenet, formájában.

-=Én ennyi lettem volna mára. Októberben találkozunk!=-

Dávid & Sport - amerikai futball - videó

Halihó!

Nos ahogyan azt ígértem, itt van az újabb videós bejegyzés. A legutóbbi bejegyzésekben már szó volt róla, hogy az elmúlt héten az Amerikai Futball-al volt egy igen fájdalmas, de összességében, szórakoztató találkozásom. Az elkészült anyagot az alábbi videón megtekinthetitek.

Befejezésképp annyit, hogy a héten mindenféleképpen tervezek még jelentkezni, egy "mi a szitu" bejegyzéssel. Virtuális HIGH5

Képes, videós különkiadás

Halihó!

Igen, köszönöm a kérdést, jobban vagyok. Nos, ha hét eleje/közepe/vége, szóval mikor, hogy esik, megszokhattátok, hogy kaptok egy videót. Most azonban amíg a teljes audiovizuális egyveleg fel nem kerül a blogba, nos meg kell elégedjetek pár szösszenettel a múlt heti emlékezetes AMERIKAI FOCI edzésről.

Az alábbi kép, még az edzés elején készült, ahol teljes harci díszben, a legyőzhetetlenség dicsőségében fürödve ellenfélre várok

Az alábbi videón már megérkezett az ellen, de ezért a lefordulásért, nem egy játékost iktattak már be az NFL HALL OF FAME-be. Én sem tehetek mást, mint várom a jelölést.

Nos, az alábbi videón, pedig villámkarrierem végét láthatjátok, amit eltörnek, mint óvodás a vizes kekszet...

Nos, hölgyek urak, ez afféle beharangozó volt, a heti "DÁVID & SPORT" fejezetnek, remélem kedvcsinálónak megfelelt.

"... lehet, hogy valahol elszakadt..."

Halihó megint itt!

Egy picit sokat kellett várni a soron következő bejegyzésre, mentségemre legyen mondva nyomós oka van, de haladjunk szépen sorban!

Nos megkaptátok a hét közepén láthattátok a DÁVID tollasozik videót. Ezt követően az élet meglehetősen csendes mederben csordogált, már ami a szerkesztőséget és a magánéletem "publikus" részét illet.

A hétvégére azonban felpörögtek az események. Pénteken a próbapad következő részéhez forgattunk anyagot, és őszintén szólva ez volt az első alkalom, amikor a munkafolyamat megkezdése előtt egy "minimális" - na persze - félsz volt bennem, a sérülésveszély miatt.
Ahogy az lenni szokott ilyenkor, persze, hogy megtörtént a baj. Az utolsó jelenetsor forgatása közben, apró baleset történt, aminek következtében a bal bokámban, részlegesen ugyan, de elszakadt egy szalag.

Ezt péntek este még nem gondoltam súlyosnak, de a buszon hazafelé, már éreztem, hogy dagad bele a lábam a cipőbe. Az éjszaka borzalmas volt, kb. 3 órát sikerült aludni, így szombaton első utam édesapával karöltve, a sürgősségire vezetett, ahol megállapították a fent említett sérülést. Ezt követően gipszet, mankót, valamint véralvadásgátlót kaptam, amit minden nap - rossz narkós módjára - be kell adjak magamnak. Mondanom sem kell a fürdés, és a wc-re járás elég kényelmetlen, ráadásul az, hogy én aki 5 percig képtelen nyugton megülni a seggén, - elméletileg ágyhoz van kötve... borzasztó.

Az ágyhoz kötés ellenére, szombaton azért megnéztem a szüreti felvonulást, és fagyizni is elmentem. Illetve még valami történt, de az annyira fergeteges volt, hogy a blog kereteibe nem férne bele ennek kifejtése, így ezt megtartanám magamnak. :) A mankózás egyre jobban megy, de őszintén remélem, hogy minél előbb elhagyhatom ezt a segédeszközt.

Hát srácok, bizton állíthatom, hogy inkább egy NŐ pontosabban az iránta érzett szerelem, "kössön gúzsba" minket férfiakat - de szép szenvedő szerkezet -  ne pedig a "pihentető gipsz"... és bár jelenleg ez utóbbi állapotot élem át, talán már a NŐ sincs messze.

Bevezetés a "tollas" rejtelmeibe - videó

Remélem tetszett, és alaposan kinevettétek magatokat az előző bejegyzésen. Ahogyan azt megszokhattátok, nem múlhat el hét videós bejegyzés nélkül. Nos megérkezett!

Az elmúlt héten borzasztó megfázás közepette a DANUBIUS KSE tollaslabdázóinál jártam, és az ott töltött edzés alatt elsajátítottam a Tollas alapjait. Őszintén szólva nagyon jól éreztem magam, hiszen maga a játék egyszerű, mégis fárasztó tud lenni, ha ez emberfia "odateszi" magát.

Az hogy alkalomadtán jól meg lehet szívatni a partneredet, már csak hab a tortán! Menjetek el, próbáljátok ki!

Önmagam kritikája

Újra itt!
Ahogyan ígértem, ezúttal egy kritikával jelentkezem, de mivel ez az "útinapló" negyed századik - micsoda szép kerek szám - bejegyzése, meglepő vagy sem, ÖNMAGAMAT fogom górcső alá venni pontosabban életem egy piciny szegmensét bemutatni nektek. Vágjunk is bele!

103... Mint egy szar ötös lottó reklám. Dávid most tudja meg, hogy 103 kg… mennyi? Igen, 2009 márciusában ezt mutatta, a még az átkosból ránk maradt szobamérleg. Az eszköz korából adódóan köveztethettem volna arra is, hogy szimplán megadta magát - a szüleim házasságát leszámítva, ez már ezredik ilyen probléma a háztartásban – számomra azonban elég riasztó volt. Tudtam, hogy pufók vagyok, de ez már túlment a „nézd, már de kis aranyos kerek a feje” dolgon. Elrettentett. Több mint egy mázsát nyomtam. Bár jobban belegondolva, voltak jelek.

Például, mikor zuhanyzás közben nem láttam a saját pöcsömet… eleinte azzal magyaráztam, hogy ez olyan dolog, mint a gravitáció, amit senki sem lát, még is mindenki tudja, róla hogy létezik. Ebből a problémából következik a második. 19 évesen, szégyen vagy sem – az volt – még csak wc-zésre használtam a fent említett szerszámot. Ami szintén nem meglepő, ugyanis önbizalmam a nők terén annyi volt, mint Etiópiában a túlsúlyos. Mondjuk a hamis önbizalom amúgy sem erősségem – sok minden más mellett – de valljuk be, ha 183 centihez 103 kg társul – az egyértelműség kedvéért nem 103 kg izomról beszélünk – az elég riasztó a gyengébbik nem szemében, teljesen jogosan.

A felsorakoztatott igen-igen nyomós érveket sorra véve, csak egy következtetésre juthattam – tudom, most sokan az evésre gondoltok, de nem - sőt még csak nem is arra, hogy Dunának megyek – na, jó 1 gyenge pillanatomban ez is megfordult a fejemben -. LE KELL FOGYNOM! ...
…LE KELL FOGYNOM! – ezt eddig is tudtam, a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy „hogyan?”

Ami engem illet, én a 90 napos diétát próbáltam ki, ugyanis egy meg nem nevezhető forrás szerint az hatásos – a szomszédom volt a forrás - ezzel a módszerrel jelentős eredményt ért el. Magáról a kúráról nem írnék sokat, hiszen – drága a papír – valamint a 21. században minden megtalálható az interneten. A nagy nap 2009. április 1. Vicces, hogy épp bolondok napjára, esett a választásom, de ha már egyszer így alakult miért ne? A baljós előjelek ellenére – „anya: én nem fogok úgy főzni, ahogy neked jó”, „húgom: úgyse fog sikerülni” – belefogtam.

A családom részéről csak édesapám részéről találkoztam valamiféle empátiával, bár az egykedvű hümmögését és dörmögését, értelmezhetem szimplán közönynek is. Ennyit a családom hozzáállásáról. Elvégre mit várjon az ember, a hozzá legközelebb állóktól? Talán biztatást? Egy normális családban, minden bizonnyal így lenne, de az enyém távolról sem volt ilyen.

Ahogy az lenni szokott, végül csak elkezdődött, és meg kell, mondjam kellemesen csalódtam, ebben a módszerben, és ebben az egész fogyás-témában. 1 hónap alatt közel 10 kilót fogytam, s egyből jobban esett ráállni, a még mindig meglévő szocializmusból megmaradt. Ami a folytatást illeti, a kilók egyre lassabban vánszorogtak le rólam, s az utolsó néhány hétben már nem is fogytam.

Így a 90 nap elteltével 83 kilósan vághattam neki a nyárnak, ami életem egyik legfergetegesebb nyara volt egyben. Volt minden szerelem, boldogság, happy end, nagy veszekedések, és nagy összeborulások. Így érkezünk el a főiskola második évéhez. Ahogy az év elkezdődött, úgy kezdtek szépen lassan visszajönni a kilók is. Mígnem 2010. január elsején 87 kilósan álltam, a még mindig meglévő, időtálló mérőeszközre.

Hát nem voltam elégedett. Belekezdtem újra… bár a családom, az első alkalommal már tapasztalt hozzáállást tanúsított, engem ez cseppet sem zavart. Bár most „csak” 45 napra redukáltam le a böjtöléssel töltött napok számát, az eredményességhez kétség sem férhet. Immáron 75-76 kilósan ülök a gép előtt, és írom a sorokat.

Talán nem is kéne mondanom, hogy a gyengébbik nem képviselőinek is tetszik a változás, és már a pöcsömet sem csak wc-zésre kell használnom – köszönöm istenem. Belegondolva, közel 1 év alatt, leadtam 20 kilót, amit eleddig sikerül is tartanom. És hogy mi a titok? Semmi... a siker csak és kizárólag, elkötelezettség és hozzáállás kérdése. Nem gondoltátok volna mi? 2014-re pedig eljutottam oda, hogy szerkesztőségi kockahas versenyt is megnyertem - és igen EDINA a pezsgő jár nekem! Nos hölgyek urak ez volt az ünnepi negyed századik bejegyzésem, remélem jól szórakoztatok, nemsokára újra találkozunk. HI5

-=VÉGE=-

ŐSZ

Remélem jól kinevettétek magatokat az előző röplabdás videón!

Ahogyan már mondtam, itt az ideje a "mitörténtahéten" bejegyzésnek. Nos a címből is láthatjátok - ha az időjárásból nem lett volna nyilvánvaló - visszavonhatatlanul megérkezett az ŐSZ. Ami szívás... félre értés ne essék ez az évszak is tud baromira szép lenni, bár eddig nem az arcát mutatta. Bár ahogy egy általam nagyra tartott filmben elhangzik - aki megmondja a címét fizetek neki egy bambit - "NEM ESHET ÖRÖKKÉ".

Tehát az évszaknak megfelelően változtatni kell az öltözeten, ez velem sem volt másképp, végre elővettem a nyár utolsó heteiben vásárolt - ez itt a reklám helye - PUMA cipőmet, ami véresre dörzsölte mindkét(!) lábamat. (ökölpumpa) Bizonyítva, hogy a baj nem jár egyedül, a ruházat megváltoztatása ellenére, nem sikerült elkerülnöm a hagyományos negyedévenkénti náthát, szóval most neocitrános teán, és orrsprayen élek...

De hogy valami jóról is beszámoljak csütörtökön egy nagyon kedves barátommal, és a PAJTIMMAL ellátogattunk a RAMADA hotel fürdőjébe, egy kellemes késő délután/esti ejtőzésre. Hogy őszinte legyek nagyon jól esett kikapcsolódni és csak tespedni a mintegy 40 fokos vízben. Előre vetítve a hétvégét, nos munkával, edzéssel és önmagam kúrálásával töltöm majd. A legközelebbi találkozásig:

A röplabda & Dávid

Jó volt a "balcsin", kösz hogy kérditek!

De hát új hét, új sport, új videó. Bár ha teljesen őszinte akarok lenni, nos ezt az anyagok  - technikai okok miatt - még a balatoni nyaralás előtt forgattuk le. Az előző audiovizuális "élményt" picit megkésve kaptátok a bejegyzésben már taglalt "magyar tengernél" töltött vakációm miatt.

Ahogy a címből bizonyára világossá vált, most egy labdajátékban mutathattam meg istenadta tehetségemet...nos mindössze egy edzés elegendő volt ahhoz, hogy bebizonyosodjon, a közhiedelemmel ellentétben, és sem értek mindenhez ami gömbölyű...

Ami a héten még történni fog - valószínűleg!
Meg nem erősített források szerint készül a kettedik kritika a BLOG történetében, valamint egy "mi történt DÁVIDDAL" bejegyzés is lóg a levegőben!

YOLO

Bírkóztam

Hát srácok ezt is megértük!

Küzdősportra adtam a fejem, és minden egyéb porcikámat. Meg kell, mondjam eddig tévúton jártam, az „ERŐ”az „EDZETTSÉG” valamint a „FÁRADTSÁG” fogalmát illetően.

Bizton állíthatom, hogy aki volt küzdősport edzésen, az nem tudja milyen sportolásban elfáradni. Első alkalommal nagyon fura volt, az érzés, hogy jön velem szemben egy „monstrum” és fogalmam nincs arról, mit kellene, csináljak.

Én világéletemben valamilyen csapatsportot űztem, és leírhatatlan érzés az, amikor magadra vagy utalva, hiába is vársz, segítséget nem kapsz. Ugyanakkor mindenképpen értékes tapasztalatokkal gazdagodtam…mint például, hogy a bordazúzódás kellemetlen, és ha állkapcson vernek az fájdalmas…A vesszőfutásomat egy több mint 5 perces videóban ti is végigkövethetitek.

MAROON 5 – V

Itt van az ősz, itt van újra…

Ahogyan ígértem, szeptember első napján egy teljesen újfajta bejegyzéssel jelentkezem, mégpedig egy kritikával. Előre bocsátom, a későbbiekben is szeretnék ilyen tematikájú bejegyzéseket közzétenni, ugyanakkor semmiféle zenei, vagy filmes végzettségem nincsen, pusztán lelkes rajongó vagyok. Vágjunk is bele! 

A címből, bizonyára világossá vált, hogy a néhány napja megjelent MAROON 5 albumot fogom kritizálni. Reszkess ADAM LEVINE! Nos, a szerkesztői alapelveket, teljesen figyelmen kívül hagyva, kezdjük az általános dolgokkal. A MAROON 5 egy amerikai pop rock együttes a kaliforniai Los Angelesből. A banda 1995-ben kezdte működését KARA’S FLOWERS néven – nem értek el számottevő sikereket, bár ezzel a névvel, ez meglepő lett volna. Első albumuk a „SONGS ABOUT JANE” meghozta számukra a világhírt, a lágy soulos, jazzes hangszerelésű számok pedig kiemelték az együttest a mainstream lónyálból. Ezt négy másik album követte, a legutóbbi augusztus 30-án jelent meg, és a roppantul kreatív „V” – címet viseli, mivel ez a banda 5. albuma. 

Oké, szóval elérkeztünk az érdemi részhez. Maga az album AWESOME. Oké-oké felveszem a kritikusi szemüveget. Szóval az OVEREXPOSED – az együttes 4. albuma, már nagyon unalmas volt, mivel túlságosan is elektronikussá vált a hangszerelés, és ADAM LEVINE hangját is túlhasználták, így időközben elveszett az a lágy, POLICE-os már-már üthető ritmusa a számoknak.

A srácok mielőtt stúdióba vonultak, több nyilatkozatukban is ígérték, hogy igyekeznek visszatérni az alapokhoz, és a 2001-es debütáló albumhoz hasonló hangzású lemezt adnak ki… SIKERÜLT! A hangszerelés, ismét lüktető, már-már a 70-es, 80-as éveket idézi. ADAM hangja a megfelelő mértékig van használva, valamint az albumon (remekül/jól) el lett találva a pörgős, a mély és a lassú számok aránya.

Félre értés ne essék ez az album közel sem hibátlan. A tracklist túlságosan kiszámítható, 2 pörgős – 2 lassú, 2 pörgős 2 lassú, csak figyeljétek meg. Illetve az mindenképpen pozitívum, hogy visszatértek az alapokhoz, amiért megszerettük/megszerették őket, de az összes újítást nem kellett volna elfelejteni. Bizonyos számoknál jól használják az utóbbi albumokon megszokott hangzásvilágot, valahol meg mintha teljesen elfelejtették volna, és ugyanazokból a panelekből dolgoznak, mint 13 évvel ezelőtt. I guess a kettőt lehetett volna bátrabban vegyíteni, hogy a régi jó dolgok mellett, az újféle hangzás is megfelelően összhangban legyen a lemezen.

A konklúzió összességében mégiscsak pozitív, hiszen az album nagy részében sikerült visszaadni azt az igazi jazzes funky-s hangzást. A korongban benne van az esszenciális MAROON5 érzés, ahogyan a nyitott tetejű autóddal, álmaid nőjével, szépen lassan eltűntök a lenyugvó nap fényében, miközben a lejátszóból LEAVING CALIFORNIA szól…

-= Végezetül, a teljes albumot, az alábbi linken tudjátok meghallgatni =-

Az utolsó bejegyzés...NYÁRON

Sziasztok!

Hát ezt is megértük...vége a nyárnak... ami olyan volt mint a mesében... "Hol volt hol nem volt:". Mindent végiggondolva érdekes nyár volt. Ismerősök jöttek mentek, kavarogtak bennem a dolgok, néha úgy éreztem a világ mellett, önmagammal is harcban állok, de így a végére minden letisztult, úgymond "összeállt a kép". Elkezdtem vezetni ezt a netnaplót...ez is fura, úgy látszik valami nagy érzelmi törés vagy lökés kell ahhoz írni kezdjek.
Azt tartja a mondás ami nem öl meg az megerősít...nos ez a 3 hónap, megacélozott minden értelemben. Persze ez egyedül semmiképp sem ment volna. Szerencsés vagyok, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikért "hálás" lehetek. Név szerint nem említenék senkit, de tudják - nagy valószínűség szerint olvassák az "úti naplót".
De persze a mentális cunami mellett más is történt. Ez volt az első amit ténylegesen végigdolgoztam, és meg kell mondjam jó érzés volt. Minden visszásság ellenére tényleg jól esett elmenni Horvátországba, és egy kis szünetet tartani a munkában, és kikapcsolódni, úgy igazán. A nyár utolsó napjai azonban roppantmód jól telnek. Tegnap nagyon nagyon kellemes módon töltöttem a délutánomat, de had legyek annyira önző, hogy ezt az emléket/eseményt nem osztom meg veletek...végezetül pedig megjelent a MAROON5 új albuma teljesen kirángatva az álmatag és fülledt melankóliából...
Ami a blog jövőjét illeti, nos egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy Zamárdiban leszek - én ott zárom le a nyarat - az egykori gimis osztálytársaimmal. Ergo a jövőhéten némileg kevésbé leszek aktív, de mielőtt még elmegyek, azaz szeptember 1-jén az iskolakezdés alkalmából, egy teljesen új tematikájú bejegyzést fogtok kapni. De erről egyenlőre ennyi...

Végezetül aki ismer az tudja, hogy imádom a zenét. Nos ha tehetitek, holnap menjetek ki a párotokkal, vagy akár egyedül egy számotokra kedves helyre, és egy üveg bor & cigi kombó kíséretében az alábbi 3 számot pörgessétek egymás után, nézzétek a naplementét, közben pedig kortyoljatok a borba és szipákoljatok cigit. Nem fogtok csalódni! Ha nem lesz jó, szóljatok, és kifizetem nektek a bor és a cigi árát...

A lőtéren - videó

Ahogyan azt már megszokhattátok itt a kedd/vagy a szerda, és ahogy az ilyenkor lenni szokott megkapjátok a szokásos "Dávid & a sport" videót.
Nos előre bocsátom, ez egy kevésbé vicces, de annál hasznosabb, és információ dúsabb videó már ami a lőfegyvereket, és az önismeretet illeti. A konklúzióm egyébként annyi, hogy aki teheti, egyszer mindenképpen menjen el egy lőtérre, szánja rá az időt - és a pénzt - hogy kipróbálja magát, és megtudja milyen érzés "élesben" beleereszteni egy tárat  - akciófilmeshashtag - valamibe. Jövő héten ígérem visszatérünk a jól megszokott "röhögjünk együtt Dávidon" formulához.

Megszületett "MAJDNEM" és IBC

Sziasztok!

Újra itt! Nos így a hét utolsó napján, valamiféle összegzését kéne adnom a hétnek, szóval bele is fognék. Mint azt bizonyára sejtitek, kenuzni kedd óta sem tanultam meg. A kolleginával köttetett kockahas versenyünk lassan féltávhoz érkezik. Sőt belegondolva a mai napon el is érkezünk a félidőhöz. Elvileg nemsokára képet is kaphattok, hogyan állunk per pillanat.

De ha már versenyek, és kihívások, nos, Magyarországot is elérte az IBC (ICE BUCKET CHALLENGE). Aki nem tudná miről is van szó az Ice Bucket Challenge-akcióval az ALS-ben (amiotrófiás laterálszklerózis – az idegek elsorvadásával járó súlyos és egyelőre gyógyíthatatlan betegség) szenvedőkre kívánják felhívni a figyelmet úgy, hogy a vállalkozó személy leönti magát egy teli vödör jeges vízzel. A feladathoz tartozik, hogy a végén meg kell nevezni további három személyt, valamint 10 dollárral hozzá kell járulni a betegség elleni küzdelemhez. A megbízatást 24 órán belül teljesíteni kell. Amennyiben valaki a kihívásnak nem tesz eleget, 100 dollárra emelkedik a támogatás összege.

Tehát már tudjátok miről van szó, mi több az erről készült anyagot meg is tudjátok nézni. Egyúttal, ha a szerkesztőséget kihívják, itt előttetek kijelentem, hogy vállalom a jeges fürdőt - és persze az ebből készült videós anyagot is megosztom veletek.

A pénteki nap krónikájához hozzátartozik, hogy a szerkesztőségben "lázadtak a gépek" ugyanis semmiféle technika nem akart működni, és ami lehetett elromlott. Józan ítélőképességem teljes elvesztésének tudatában meghirdettem a "hiba mentes munkanap" kihívását, ami annyit tesz, hogy messiásként várjuk azt napot, amikor a gépek nem fagynak le, a kazetta nem droppol, a hálózat probléma mentesen fut... nagyon utópisztikusnak hangzik. Ennek örömére a masinát amin a szerkesztőségben dolgozom, elneveztem "MAJDNEM"-nek, ugyanis az a gép majdnem mindent tökéletesen csinál...ergo semmit...

-= Így zárult a hét =-

A KENU vs. DÁVID - videó

Újabb médiatörténelmi pillanathoz érkeztük!
Ja igen, sziasztok, meg minden, szóval azt hiszem eddigi életem legpoénosabb, és egyben legmegalázóbb videóját sikerült összeollóznom...Mondanám,hogy a magyar ember nem vízre termett, de erre számos remek sportoló/ sportteljesítmény az ellenpélda.
Hétfőn számomra csak az nyert tanúbizonyságot, hogy ezen sorok írója abszolúte nem vízre termett, valamint, hogy a KENU nagyon nem egyszerű sport, illetve, hogy a DUNA vizének hőmérséklete, már augusztus 18-án is elmarad a kellemestől...(minimális megfázás...pipa)

A különös fogadás & a 180 éves parti

Ismét vasárnap...

...eszméletlen, de egy újabb hét eltelt.

Remélem tetszett a legutóbbi "DÁVID asztaliteniszezni próbál" videó. Tárgyhetünket figyelembe véve, az egyik legérdekesebb esemény a címben is említett fogadás, ami köztem, és egy munkatársaim Csányiék Edinája közt köttetett.

A kihívásunk tétje, egy üveg pezsgő, ami miatt megkötöttük a fogadást, nos 1 hónapos intervallum alatt kinek lesz kockásabb a hasa. Figyelembe véve azt a tényt, hogy ezen sorok írója, rettentően hiú, valamint heti szinten közel 1000 hasizomgyakorlatot megcsinál - jól érzitek elérkeztünk a DÁVID PROMÓJA részhez - nos azt hiszem borítékolható a győztes kiléte, de azért tetszik a kollegina lelkesedése.

A hét második felében, két "pajtim" születésnapját is megünnepeltük, ami olyan szintű retro estbe fulladt, hogy az valami félelmetesen jó volt! Mellesleg életem első MONOPOLI partiját is, megnyertem. (ökölpumpa)
A másik jelentős esemény a 180 éves parti, amelyen tegnap vettem részt. Nos tudni kell, hogy szüleim baráti köre hatalmas, és olykor összejönnek a dolgok. Ez a tegnapi napon ez történt, ugyanis a "kör" három tagja is belépett a 60-asok körébe. Így ezt egy fergeteges majd' 70 fős bulival ünnepeltük meg. Ez amolyan igazi falusi, evős-ivós-mulatós buli volt, ahol minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a kishúgommal STEWIEval olyan performance-t adtunk elő, amitől meggyulladt a táncparkett. Végül fél 3 ra sikerült hazaérni, és ágyba esni. 

A mai nap így a pihenésé. A jövő héten elvileg ismét kaptok egy videót, de a sportágat még nem lőném le, de terveim szerint igazi audiovizuális kuriózumnak lehettek szem és fültanúi, amennyiben velem tartotok.

PACSI  

Az asztalitenisz & én - videó

Haligali itt a LALI

Sziasztok ismét! A vasárnapi videós bejegyzés után ismét egy habkönnyű audiovizuális beszámolót kaptok - el vagytok kényeztetve - ezúttal az asztalitenisz alapjaival igyekeztem megbarátkozni.
Nos elöljáróban annyit, hogy baromira nem egyszerű "rendesen" szabályszerűen játszani, főleg nem olyanok ellen, akik jóval magasabb szinten űzik ezt a sportot, mint ezen sorok írója. Bár legyünk őszinték, ilyen téren nem tettem túl magasra a lécet, de az alábbi videóból azt hiszem ez maximálisan észrevehető.

Íme

Videós beszámoló - HORVÁTORSZÁG

Sziasztok!

Ahogyan ígértem ismét videós bejegyzéssel jelentkezik a "piszkos útinapló". A címből bizonyára már rájöttetek, hogy ezúttal a festői szépségű VIR szigeten töltött egy hétről készítettem egy rövid 6 perces szösszenetet. Fogyasszátok egészséggel!

Dolgos hétköznapok és miegymás

Hölgyeim és uraim...MR CONWAY...

Vágjunk is bele!
Miután felébredtem a "KROÁTOKNÁL" eltöltött egy hetes kábulatból, hétfőn már fel kellett venni a megszokott élet fonalát, és munkába állni a szerkesztőségben. Őszintén szólva az első napon picit "döcögtem" de aztán minden visszakerült a helyére. Azt hiszem még jót is fog tenni, hogy hétvégén is benn leszek, az esélyt is elvéve magamtól, hogy elkényelmesedjek.
Sőt a mai napon kiderült szerénytelenségem nyerte meg a szerkesztőségi kávégépes tippversenyt, és az ezzel járó NUTELLÁT.

Jobban belegondolva baromi jó volt a mai nap, hiszen új cipőt is tudtam venni, valamint a szerkesztőségi naptárba is bekerült, hogy szeptember első hetét a Balatonon fogom tölteni, egykori gimnáziumbeli osztálytársaimmal. Őszinte leszek, imádom őket - szigorúan hetero módon - ugyanis egy kicsit olyankor visszavedlek gimnazistává, amikor még teljesen biztos voltam benne, hogy enyém a világ, és minden rendben lesz.
Megragadva a gondolatmenetet, volt már veletek olyan, hogy egyetlen szám hallatára, minden gondotok elszáll, megnyugszotok, és még ha nem is klappol valami, valahogy olyan földöntúli "everythingallright" érzésetek támad? Az elmúlt hetekben jött ki a THEORY OF A DEADMAN - SAVAGES című albuma, és hát a lenti videóban hallható/látható muzsika, az utóbbi egy hét legmegnyugtatóbb pillanatait adta.

Íme:

Uhh, most így visszaolvasva saját magam, azt hiszem a héten túl sok vallási anyagot szerkesztettem...

Élménybeszámoló Horvátországból - képekben

HOLA!

Újra én, újra itt!
Szóval, ahogy ígértem, -kicsit dadaista módon ugyan- elkészült a HORVÁTORSZÁGBAN töltött egy hét vállalható képeiből készült galéria. Azt hiszem felesleges lenne bármit is hozzáfűzni a képekhez, de ha mégis van valami, azt kommentár formájában megtehetitek!

-=GALÉRIA=-

Elindulós SELFIE, hugival

Az első horvátországi napfelkelte - még kocsiból

Trollkodj az alvó húgoddal!

Közel a cél

Totally FUCKED UP

MAKIK

VIR szépségei - part I

Csakasapi

Tömjénezés - part I

Tömjénezés - part II

Tömjénezés - part III

Tömjénezés - part IV

VIR szépségei - part II

felesleges írnom bármit is

VIR szépségei - part III

VIR szépségei - part IV

Volt egyfajta időjárás...

"közeleg a tél" - ja nem csak a monszun

VIR szépségei - part V

?

ilyet is láttunk

ilyet is láttunk II

VIR szépségei - part V

CÁPA

SEXY and I KNOW IT

Elmerengős

ejj de jó dolgod van Hugi

Mi a sz*rt néztünk?

VIR szépségei - part VI

De miért a Balázs keni be a hátamat????

ANDRÁS vs. SÖR

ATEK vs. SÖR

... süt ránk a napsugár...

Vízalatti

a "BÁRPULT"

VIR szépségei - part VII

horvátországi "street workoutszerűség"

The "A" TEAM

keep calm & trust me...

ma még nem ittunk semmit...

Igyak vagy ne? - az eleve eldöntött kérdés

Főzzünk!

Főzzünk! - part II

pfúúúúúha

Napfürdőzés

-=VÉGE=-