Xmas

 Igen tudom, rég volt már hogy új tartalommal jelentkeztem a blogon, ennek pedig meg is vannak a maga okai. A kihagyásról azonban később! Lényeg ami a lényeg, karácsony van Morváéknál is, ami ráadásul Ágostonka első karácsonya.
Ezen sorok írása közben is a "kölyök" itt  tölti a "téli szünetet". A nagy evések ivások közepette legyen elég ennyi - sőt ahogy hallom a keresztfiam éppen telerakta a "pelut" ez az én BATMANJELEM - indulok is megmentem Őt.

Így telt nálunk a karácsony

Iguess

Ezt a nevet kapta a hamarosan induló másik blogom...

...most hogy egyik ámulatból átestetek a másikba, részletezem. Régóta foglalkoztat a dolog, hogy egy picivel komolyabb hangvételű, mélyebb témákkal foglalkozó "tematizált blogot" indítsak. Nos ennek elérkezett az ideje. A címe pedig ahogyan azt már írtam "IGUESS" azaz "szerintem". Ugyanis nyilván az én gondolataimat véleményemet fogja tükrözni aktuális társadalmi kérdésekkel kapcsolatban.
Amire számítani kell! Kevesebb ugyanakkor jóval mélyebb, és terjedelmesebb írások. Várhatóan 2 heti rendszerességgel fogok jelentkezni valamiféle produktummal. Ami biztos, hogy visszatérnek a kritikai anyagok is, ugyanakkor az én és a családom élete egyáltalán nem fog semmiféle figyelmet kapni azon a platformon. Így aki arra kíváncsi, annak mindenképpen javaslom, maradjon az "úti naplónál".
Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam a következő kérdést. IGEN, megtartom ezt a blogot is, továbbra is jelentkezem majd anyagokkal, egyelőre azonban nem ígérhetek mást.
Az új blog első bejegyzése november elejére várható, egy aktuális bár annál szomorúbb témával kapcsolatosan. Ne aggódjatok amint elkészülök vele, itt ebben a blogban is belinkelem, illetve FACEBOOKON is megosztom veletek.

Szóval tudjátok IGUESS...

A gyereknevelés, nemcsak játék és mese...

...Na nem kell megijedni, a legutóbbi bejegyzés óta nem tettem szert saját porontyra. Sőt attól is távol állok, hogy ÁGOSTON babát nevelni akarjam, arra ott vannak neki a szülei. Nekem a hétvégén az jutott osztályrészül, hogy minden eddiginél több időt tölthettem a "padawannal". - aki egyébként néha meglepő hasonlóságot mutat "DZSABBÁVAL a huttal". Így ezúttal számos olyan fontos ponttal bővült kapcsolatom a majdani "apaság" témakörével amire eddig még csak nem is gondoltam. 

Egyik ilyen volt például, hogy amikor nyöszörgött a gyerek, önkéntelenül is felkeltem átmentem a szomszéd szobába, és megnéztem, "hogy mi a helyzet" kell e neki valami? - egy fénykard esetleg - Illetve fertőtlenítettem Ágoston kanalát, aminek következtében püspöklilára égettem a mutatóujjamat - köszi "kölyök". Szó mi szó, van még mit javítanom a dolgon.

A hétvége legnagyobb durranása - erről ÁGOSTON maga gondoskodott - a pelenkázás volt. Igen tudom, már a 2016-os esztendőre megfogadtam, hogy megtanulok pelenkázni. Nos ez a projekt, egészen idáig csúszott. Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy flottul megy a dolog, és teljesen profi vagyok a "tisztába tevés" folyamatát illetően, azonban tény, ráléptem arra az ösvényre, amely sz@ros pelenkákkal és sudokrémmel van kikövezve, és amely végén vár a megdicsőülés avagy a gyerek tiszta feneke.

Az esetről videó is készült, amelyet megosztok veletek. Előre szólok, igen, mivel pelenkázásról van szó, van benne babak@ki, anyázás, na meg én egy picit megtörve, szóval csak óvatosan, mint ahogy én a pelenkával.

hiányos Szeptember

igen tudom.
csaknem egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de... minden ami a "de" előtt van lényegtelen. Tehát nem kell aggódni, élek még, csak egyszerűen, ihlet, kedv, motiváció gyanánt, egyszerűen nem láttam értelmét, hogy koptassam a virtuális tintát.
Sőt! őszintén szólva most sem nagyok sok újdonságról írni. A pici ÁGOSTON már nem is annyira pici, hiszen közelít a mágikus 7 kilós álomhatárhoz - lassan beledagad a chewbacca jelmezbe. Igazi kis tündér, kivéve amikor teleteszi a pelenkát. - igen még mindig nem jutott el arra a szintre a kapcsolatunk hogy tisztába tegyem a kis gombócot, de már nagyon közel állok hozzá, jövő héten amikor hazalátogatnak, talán... nem ígérhetek semmit.
Ami engem illet, nos, ha őszinte szeretnék lenni - és miért ne lennék - nem ez volt életem eddigi legjobb hónapja, sőt az idei év talán legmacerásabb, 30 napját tudhatom magam mögött. igen persze nem illik rébuszokba beszélni, de a lényeg, hogy a felmerülő kérdőjelek, lassan felkiáltóvá, esetenként ponttá váltak, így bizakodva tekintek az év hátralevő részére.

Nyárbúcsú

Bizony, merthogy a költő is megérta “vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak”! Na nem kell megilyedni annyira azért nem hűvösek azok a szelek, de a nyárnak immár naptárilag is vége van. A visszatérő olvasók tudják, ilyenkor szeretem meghányni-vetni a dolgokat, amolyan “summa summarum” módon.
Nos kezdjük a legfontosabbal, véget ért a TRÓNOK HARCA hetedik évada, és úristen micsoda finálé volt?! Ami azonban ennél is fontosabb, én is befejeztem mind az öt könyvet pedig a hatodik a kanyarba sincs. A TV verzió várhatóan csak 2019-ben – ó te jó ég – jön, addig nagyon remélem, hogy folytatódik kedvenc fantasy regényem.
Elérkeztünk a legrövidebb részhez a “dávid nyaralása” fejezethez. Nos ennyi volt ez a bekezdés, merthogy idén is olyan jól sikerült a TIME MANAGEMENT hogy egy hétvégi balatoni leruccanást leszámítva nem voltam sehol – bocs haver. Így kénytelen vagyok a legénybúcsút – amit már megénekeltem – betudni vakációnak.
Aztán lássuk csak mi van még? A munkahely és városváltásról tudtok, a magánélet még mindig tabu, -gondolkozz gondolkozz gondolkozz- persze ÁGOSTON baba születése is nagy dolog volt, már 2 hónapos a lelkem. Lassan elkezd inni, borotválkozni, és nőket vinni az ágyba.
Így visszaolvasva az eddig leírtakat, bár nem tűnik túl tartalmasnak, elég király nyár volt. Szóval, gyere csak szeptember, és ősz, és eső, és szél, és hideg, és köd és…

Öld meg a fiút! – megtettem

Tudom tudom, drámai kezdés de higgyetek nekem, van értelme! – nem, nem követtem el semmiféle életellenes bűncselekményt – a többi meg már elévült, vagy folyamatban van.
Szóval, mint mostanában oly sok minden, ez is a TRÓNOK HARCÁVAL van kapcsolatban. A címben taglalt mondat két karakter közti beszélgetésben hangzik el. A metafora lényege, hogy a párbeszéd idősebb részt vevője azt tanácsolja a fiatalabbnak, hozza meg azt a döntést amely szükséges.

Egy döntést, amely nagyban befolyásolja további életét, és a körülötte lévőkét. Egy döntés amelyről nem tudni, hogy jó vagy rossz, de talán nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy milyen érési folyamatoknak kell végbemennie a férfiemberben ahhoz, hogy alkalomadtán elég erős legyen dönteni. Majd természetesen vállalni annak következményeit, legyen jó vagy rossz. Ezen élethelyzetek hatására lesz/lehet a fiúból, férfi.

Ilyen terjedelmes bevezető után, téjünk a tárgyra. Néhány hónappal ezelőtt én is válaszút elé kerültem. Döntenem kellett, hát döntöttem. Maradok az addigi életemnél, a hivatásomnál, amiről általános iskolás korom óta tudom, hogy azt szeretném csinálni – nevesítsük: a médiában dolgozni – vagy váltok, és egy picit más irányba indulok tovább. Elhagyva a várost, amely gyakorlatilag 14 éves korom óta “második otthonomként” szolgál.
Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt… végül, összegezve a dolgokat a “váltás” mellett tettem le a voksomat, hátrahagyva mindazt amit kis túlzással közel 4 év alatt felépítettem és mindazt amit 14 éve ismerek.
Nem, nem tudom hogy jól, vagy rosszul döntöttem, ezt most még korai lenne megmondani, de bízom benne és hiszem azt, igen. Ahogyan írtam a bevezetőben, nem a döntés milyensége számít, sokkal inkább az, hogy mertem dönteni.

“öld meg a fiút, és hagyd megszületni a férfit”

Esküvő

Sziasztok!
Ha jól emlékeztek, egy bejegyzéssel ezelőtt írtam nektek egy legénybúcsúról, amelyben megígértem, hogy megéneklem az esküvő históriáját.
Nos, bár az esemény csaknem 1 hónapja történt, azért megér egy misét a történet. Mivel a pár NAGYKANIZSA városában mondta ki a "holtodiglant" ezért már délelőtt elindultunk a helyszínre. Megérkezés után egyből elfoglaltuk a szállást, majd utóbb kiderült, hogy rozmaringot is tudok kötni - ezt ugye a férfiaknak szokás, egy esküvőn.
Kisvártatva elindult a nászmenet a templomi szertartásra - amely egy picit hosszúra sikeredett - majd az immár ifjú pár nélkül tértünk vissza a "BULI" helyszínére. Miután mindenki megtalálta, hol ül, jöttek a sztorik a legénybúcsúról, hogy mennyire rossz volt a más-, és a harmadnap is.
Kisvártatva belibbent az ifjú pár, röpködtek a gratulációk, durrantak a pezsgők, és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás. Esetemben értsd szó szerint a hajnali mulatozást, ugyanis reggel fél 6 ig konkrétan zárásig maradtam, majd utána indultam reggelizni. Előtte azért a kötelező táncokat teljesítettem - tudjátok, anya, rokonság, menyasszony - majd volt közös éneklés a rokonsággal, továbbá egyike voltam annak a 4 daliának, akik széken táncoltatták meg az új asszonyt.
Mindemellett volt még tűzijáték, menyasszonyrablás kétszer is - mint az a hagyományos lagzikban szokás.
Mindent egybevetve, jó móka volt. Peti & Liza, sok boldogságot!

A Három betű - avagy vendégposzt az APASÁGRÓL

Üdv Blog népe. Mielőtt bármit is írnék/mondanék bemutatkoznék;én vagyok a Blog tulajának a Sógora. Tudjátok, mikor írja, hogy „Jönnek haza húgomék”,nos én vagyok az „ék”a szóban.

Firkálásom témája nem is lehet mással kapcsolatos,mint csodálatos kis fiam, Ágoston. Fedőnevén MÁLIK. Bár nem is konkrétan Róla, hanem megváltozott státuszunkról, a szülői mindennapjainkról egész lesarkosítva, az apaságról írok.
Nos, mindenki életében (most férfiakra értve) vannak bizonyos fontos hárombetűs tárgyak/fogalmak, események. A teljesség igénye nélkül néhány példa - Sör,nős,zűr,pia,női,nőé,hím,hős,sex. No,de egy, egy van ami azért igazán megváltoztatja a hétköznapi seggvakarós rutint:

APA

Egészen addig nem tudatosult bennem, míg a szülőszobában meg nem hallottam hangját, éreztem végre a súlyát, láttam ŐT egészben. Innentől át áll az ember „programja”. Mintha valahogy éreznéd, hogy amikor érkezel haza, nem a napi „rutinod” következik, hanem, hogy Vele és érte lehess. Sok megtett km a szobába mire elalszik, első hajfájás átélése, első nyakig felfo..tt gyerkőc kezelése, vagy, hogy csak az anyuka tudjon pihenni, cipeled a válladon amíg csak el nem kezd zsibbadni.

Ezek a pillanatok mind gyönyörűek, és le nem cserélném semmire sem. Hiszen APA vagyok, és a fiam egy szuperhős, remélem nem adja lejjebb, mint pl. Tony Stark,vagy Bruce Wayne. Már csak a szülői szponzorálás miatt sem ;)

Isten Hozott Fiam, Ágoston. Szeretlek.

"A" legénybúcsú

Hali!
Tudom, tudom restanciám vannak, nem is kevés. Ezúttal témahiányra nem panaszkodhatok. Ellenben időhiányra, és nyári lustaságra annál inkább. Hiszen ÁGOSTONBABA már eltöltötte első hónapját a planétán. Emellett sok egyéb említésre méltó dolog történt amelyekről nem írtam eleddig. Ezeket most elkezdem törleszteni.

Tekerjük vissza az idő kerekét két héttel.
LEGÉNYBÚCSÚ. Hónapokkal ezelőtt biztos volt, hogy részt veszek az egyik kedvenc unokatestvérem PÉTER legénybúcsúján. Az utolsó szabad hétvégéjén, mielőtt felölti a feketét, és az éjjeli őrség tagja lesz, lemond minden földi jóról, és önként teteti magára a házasság béklyóját. Nos a szóban forgó weekend eléggé emlékezetesre sikerült - tekintve hogy a következő hét keddjére sikerült emberi alakot öltsek - de erről majd később.
Maga a rendezvény pénteken kezdődött. Képzeljetek el 18 férfit, zenészt, 5 tálca sört 20 liter bort, 18 üveg töményet, és minden egyéb kelléket ami egy legénybúcsúhoz szükségeltetik. Ehhez adjatok hozzá egy villányi szállást, jó időt, medencét, szaunát.
Első éjjel ránk hívták a rendőrséget - csendháborításért - bár tekintve hogy a "ZENÉSZ" mulatós alappal kezdte el játszani a "NÉLKÜLED" című számot, ez nem volt akkora probléma. Másnap ki kellet hívni a mentőket, a vőlegény belelépett egy pohárba. Ennek ellenére természetesen még aznap részt vettünk a bormaratonon - amit lekéstünk - így spontán ivássá fajult a dolog, amit senki se bánt - mindemellett akkora showt csináltunk a nyílt utcán, hogy minden bizonnyal emlegetni fogják a helyiek egy jó darabig. - igen készültek képek és videók, de nem nem láthatjátok őket, azt hiszem ez a világ erre még nem érett meg.
Harmadik napon pedig - nyugi nem a TEK jött, bár én őket vártam - a tulaj remegő hanggal közölte, hogy még 4 bejelentés érkezett a rendőrségre, hagyjuk el a szállást...Így telt a legénybúcsú három napja.
Hétfőn a munkahelyemen, felvettem "a régen öntözött kardvirág" pozíciót. Mikor belenéztem a tükörbe nem tudtam hogy a mentőt, papot, vagy esetleg a FÓKUSZ stábját hívjam. De mint azt látjátok, itt vagyok, élek - PÉTER is.  Hamarosan megkapjátok a fent említett PÉTER esküvőjének krónikáját is.

Képzelt riport Ágostonnal

Mersics Ágoston Benedek. Tudós, feltaláló, kisded. A fiatal playboynak csak megszületnie volt nehéz, hiszen mindene megvan amire csak egy korabeli aranyifjú vágyhat. Család, vagyon és hírnév. Földi pályafutásának 1 hetes "évfordulója" alkalmából adott -képzelt- interjút a blog olvasóinak. Ebből talán teljesebb képet kaphatunk a személyiségéről, sikereinek titkáról.

Nem könnyű időpontot egyeztetni Önnel.
Ne is mondja, folyamatos időzavarban vagyok, rengeteg teendőm van.

Érdeklődve hallgatom.
Amióta csak megérkeztem folyamatos fennforgás az életem. Emberek jönnek-mennek, tutujgatnak, becézgetnek, közben a formákkal is bele kéne húznom, a színezésről valamint a bilizésről nem is beszélve. Jóformán alig jut idő saját magam karbantartására.

Igen, ezt akartam is mondani, mintha picit kikerekedett volna.
Ne is mondja, a szüleim katasztrofális időzítése miatt, ezt a nyarat, pontosabban az idei bikiniszezont már buktam. De hamarosan elkezdek egy hat hetes intenzív edzésprogramot, végre megkezdődhet, egész életen át tartó kiképzésem. Mindemellett a helyes táplálkozás is fontos volna, de ahogyan mondtam, a rengeteg új impulzus miatt egyszerűen lehetetlen odafigyelnem magamra. Továbbá, bár az emésztőrendszerem, és én magam készen állnék más jellegű ételekre is mint az anyatej, a fogaim hiánya korlátoz ebben.

Visszatérve Önre, meséljen egy picit magáról, úgy tudom születése nem volt teljesen "sima"
A fogantatásról nem igazán tudok mesélni, bár azért van némi fogalmam a dologról - kacsint, majd nevet - a szerk. Visszatérve a kérdésre, nos anyám egész szépen tartott magában, de néha úgy éreztem túlságosan is beszabályoz. Nem kedvelem a kötöttségeket, így természetszerű volt, hogy majd jövök, ha én akarok, nem amikor anyám, vagy az orvos azt mondja. Először azt gondoltam tolatva könnyebb lenne, de többször is anya bordáinak ütköztem, és egy gyors "ipszilonozás" után irányba fordultam. A többi már történelem.

Kérem árulja el, hogyan érzi magát, mióta "rászabadult a világra"?
A kérdés jó. Mint már mondtam, néha nagyon megterhelő ez a sok impulzus, de mindent összevetve jól érzem magam, mindenem megvan amire csak vágyhatok, szerető család, rendmániás nagyi, picit hibbant nagypapi, meg persze a világ legfantasztikusabb nagybácsija. Felteszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Ő lesz a keresztapám is, valamint apával közösen ők ketten vezetnek majd be a világ dolgaiba is. Hogy is fogalmazzak, a kapcsolatunk picit olyan mint Batman és Robin, vagy Yoda és Luke közti kémia.

Mersics Úr, roppantul magabiztos! ilyen fiatalon, ilyen nagy elődökhöz hasonlítja magát...
Ugyan mi félnivalóm lenne? Arcom pirospozsgás, kacagásom imádni való. Tisztában vagyok a képességeimmel, és hogy azokkal miket tudok elérni, mire vagyok hivatott. Egészséges önképpel rendelkezem, úgy gondolom ez roppantul fontos. - Ha valamit üzennék az olvasónak ez lenne az.

Mit tartogathat az Ön számára a jövő? Hiszen rengeteg mindent tud, és tapasztalt. A nők önnel a férfiak a helyébe szeretnének lenni. Mit lehet még elérni, mivel lenne elégedett?
Nem szokásom elégedettnek lenni. Azt hiszem emiatt örvendek ilyen népszerűségnek, a folyamatos fejlődni akarás, a tudásvágy a bilizésre... ezek mind-mind olyan dolgok amelyek fontosak fejlődésem szempontjából. Hosszú távú céljaim között szerepel a leendő testvéreimmel, egy Rock banda alapítása, pici olyanok lennénk mint a Green Day, vagy mint a Hanson a 90-es évekből. De erről többet tényleg nem mondhatok. Ne haragudjon, lejárt az idő amit önre szántam. Sajnálom de rohannom kell, jön szokásos fél óránkénti szoptatásom...

Keresztbácsi lettem

Merthogy megszületett ÁGOSTON.
Mersics Ágoston Benedek (fedőneve MALIK) ma hajnalban, azaz 2017. július 2-án, hajnali fél 5 kor, 70 percnyi vajúdás után látta meg a "holdvilágot". A kis pufirizs csaknem 4 kilóval - 3950 gramm - és 56 centivel jött a világra. A vérnyomása teljesen normális, a testzsírszázalék azonban közelít 100% hoz. :) Meg nem erősített források szerint hatalmas barna hajkölteményével, már most kiakasztja a "cukiságmérőt". - egyébként baba mama jól van.

Azta...ott voltam a GREEN DAY koncerten

ez az első szó ami eszembe jut a vasárnapi GREEN DAY koncertről, amin volt szerencsém részt venni, de tekerjünk vissza picit.
Már tavaly decemberben kiderült hogy a 30 éve alakult rockbanda kicsiny hazánkba is ellátogat, világ körüli turnéja alkalmával. Mivel a trió azon kevés banda közé tartozik akikért elég komoly összeget is hajlandó lettem volna - nem értem a feltételes módot - fizetni, így amit bejelentették a Budapesti koncert dátumát, ezen sorok írója már rendelte is a jegyet az eseményre. Így érkezünk el június 18-ig.
A "bulira" természetesen nem egyedül mentem. Hozzá csapódtam az egyébiránt rettentő bájos és elbűvölő SZÜCS testvérpárhoz, így a koncert - ami alapvetően sem ígérkezett rossznak - tényleg remek szórakozássá vált.
Rajongásom komolyságát mutatja, hogy már kapunyitásra, az előadás előtt 3 órával helyet foglaltam az egyik, végtelennek tetsző sorban. Mivel azonban a fent említett testvérpár tagjaival nem egyszerre érkeztünk, felmerült a kérdés hogyan találjuk meg egymást, a tömegben. Nos a válasz egyszerű volt, hiszen én voltam az egyetlen, aki hosszú szárú farmerben, lila haj, térdig érő acélbetétes bakancs és fekete póló nélkül vett részt a koncerten. - jól érzitek, kilógtam a tömegből.
A hat pontos biztonsági ellenőrzés után végre benn voltam a rendezvényen, ahová kisvártatva a testvérpár fiatalabbik tagja - a továbbiakban csak VIKI - is megérkezett - szerencsére a fent leírt kellélek nélkül, így már ketten lógtunk ki a tömegből...
...akivel aztán később meglepődve konstatáltuk, hogy bizony felfelé húzzuk az átlagéletkort, holott 20-as éveink legszebb időszakát éljük, de a 12 éves keményvonalas GREEN DAY fanokkal nem vehettük fel a versenyt.
Az előzenekar a RANCID volt, akikről, nos, khm őszinte leszek, nagyjából tudtam kik ők, de ennyi és nem több. A hangulatot valamelyest rontotta a lökdösődés és a Papp László sportarénát már ekkor belengő izzadtság és sörszag - ez a későbbiekben egészen kétségbeejtő méreteket öltött.
Először azt gondoltam ez csak engem zavar, de VIKIRE pillantva rájöttem, van valaki aki nálam is jobban várja a RANCID végét.
Az előzenekar koncertje után a testvérpár másik tagja SELLŐ is megérkezett, a rend kedvéért fehér felsőben, így már tényleg le sem tudtuk volna tagadni hogy "együtt jöttünk a koncertre"
A koncertre ami tényleg kiérdemli az "AZTA" szócskát. A "KNOW YOUR ENEMY" című slágerrel indult az előadás, és az énekes már ekkor óriási hangulatot teremtett azzal, hogy egy "random" sráccal közösen énekelte a dalt. Billie Joe ezt követően közölte, hogy pont nem érdekli, kinek milyen jegye van a koncertre, mivel ez egy "FUCKIN ROCK SHOW" ezért lesz szíves mindenki felállni és állva tombolni.
Természetesen a közönség így is tett, de ezt a show-t aligha lehetett volna ülve kibírni, hiszen a vízsugártól kezdve, volt görögtűz, petárda, tűzijáték, de még lángszóró is. Na meg persze a GREEN DAY maga. Az igazat megvallva akkora hangulatot csinált a trió, hogy kis túlzással a "boci-boci tarka" is mehetett volna a háttérben, a hangulat vitte magával a tömeget.
A dalok közti átkötő szövegek is hatásosak - de néha azért közhelyesek voltak - "FUCK YOU DONALD TRUMP". Az együttes egyaránt játszott újabb és korábbi slágereket is, ami igazán ütős kis szettlistát eredményezett. A koncert abszolút csúcspontja az volt, amikor egy újabb "random" srác játszott néhány akkordot a frontember gitárján, majd Billie Joe mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna odaadta a fiúnak a hangszert - kib@szott mázlista. Összességében hatalmas élmény volt a koncert, ami a maga két és fél órájában maratoninak számított - mégsem vált monotonná a performansz. Kell-e mondanom, hogy nem bántam meg a dolgot, és újra megvenném a belépőt? Tényleg leírhatatlan élmény volt, a számomra egyik legkedvesebb bandát hallhattam élőben, a saját fővárosomban játszani. Még most is kavarognak bennem a képek és a dallamok - el is kezdtem újra végighallgatni a diszkográfiát...élmény volt, NA!

u.i.: Az esemény végére talán VIKI és SELLŐ is megbarátkozott az időközben savanyú izzadtsággal keveredő sörszaggal.

Június

Remekbe szabott tényfeltárás így 10-e után...
Tudom-tudom mostanság picit csúsznak a bejegyzések, de az igazat megvallva, annyira jó (és zsúfolt) volt a május, hogy az első szabad hétvégémen egyáltalán nem vitt rá a lélek a körmölésre. Azt egyelőre még ne kérdezzétek a második héten miért nem jelentkezem valami új tartalommal arra még keresem a következő hangzatos kifogást.
Igazán most sem tudnék semmilyen jó sztorit megosztani veletek, hiszen a VESZPRÉM idén se nyert bl-t a REÁL meg megint. Kiderült hogy a magyar labdarúgásban mindig van lejjebb, most éppen az acélosnak közel sem nevezhető ANDORRA legjobbjaitól. Az Alien:Covenantot ne nézzétek meg a Wonder Womant még én magam se láttam. A húgom pedig most már gyakorlatilag 1 merő HAS.
Bizony, célegyenesbe fordult a terhesség - meg a baba is a szülőcsatornába - már csak néhány nap/hét és megérkezik a kis poronty. Mondanom sem kell az izgalom a tető fokára hág a családon belül, várjuk már a minden hájjal megkent "pufirizs" érkezését. A munka mellett most főként ez tölti ki a család napjait. - én azért a hétvégi GREEN DAY koncertet is nagyon várom.

Nagy hirtelenjében ennyi amit mondani tudok Nektek... addig is várjátok ti is a kicsiMALIKot

What a month?!

Hjaj bizony. Lassan véget ér a május!
Mennyi minden történt. Az első két hétvégén esküvőn voltam, és ahogy arról beszámoltam nektek, mindkettő remekül sikerült a maga nemében. A hónap második fele már nem telt ennyire kellemesen, hiszen a fennmaradó hétvégék mindegyikén dolgoztam.
Persze ez nem gátolt meg abban, hogy a rokonokkal felöntsünk a garatra, és másnap "minimálban" nyomjam végig a napot, később kiderült, hogy újabb - a fent említett hozzátartozó - lakodalmára is hivatalos lesz a család.
Aztán elbúcsúztam a kishúgomtól... mármint nem ment sehova, hiszen eddig is Tapolcán volt, csak megkezdődött a visszaszámlálás, hiszen már nem kizárólag az én húgom lesz, hanem elsősorban anyuka, "ágostonmamamája". Ebben a hónapban volt az utolsó olyan alkalom amikor még húgiként találkoztam vele, legközelebb minden bizonnyal egy poronttyal - egy jó húsossal - fogom újra látni... éééés akkor minden bizonnyal a bébi jobban fog érdekelni mint Ő.
Egy másik búcsú is végbement a hónapban, éppen a minap. Ő az aki miatt eredeti "sztreccs" AS ROMA mezt kértem karácsonyra - képzeljétek hogy nézett ki az akkori piffedt testemen - aki miatt leültem a fent említett hugival ROMA meccset nézni - én sportszakmai SZTYUI pedig "mertolyanhelyesaTOTTIhogybelehalok" indokból kifolyólag. Nos a klubhűség mintaképe, aki konkrétan régebb óta tartozik/tartozott az AS ROMA kötelékébe, mint ahány éves vagyok, szögre akasztotta a stoplist. Millió meg egy statisztikát érdekességet lehetne róla írnni, én inkább a számomra legkedvesebb és legnagyszerűbb gólját linkelem be, videó formájában.

...és igen, persze lassan végigviszem a "KARDOK VIHARA" - Trónok harca kötetet, így a nyárra, új olvasmányt kell beszerezzek.

Hogy mit tartogat a június? Green Day koncertet, megannyi mozit, BL döntőket, rengeteg fagyit, na meg persze elvileg ebben a hónapban jön MALIK is.

GOOD LUCK

Babaahasban

Mármint nem az enyémben, a kockáim nem bírnák ki egy pulykaméretű baba kihordását, illetve ez biológiai okokból sem lehetséges.
Viszont a húgom! Na ő más tészta. Mint azt bizonyára tudjátok a gazdatest már csak bő 1 hónapig lesz gazdatest utána, "a" vagy "an", aztán később "ana, anya" esetleg "mamszi" "mutter" és ahogyan cseperedik a poronty minden bizonnyal lesz "némber" is. Ha a gyerek hasonló intellektussal és szókinccsel lesz megáldva(?) mint a keresztapja akkor még "matriarchális despota" elnevezést is megkapja a kicsi MALIKtól.
Na de! Az apropó amiért rendhagyó módon hét közben jelentkezem, az nem más, mint az múlt héten elkészültek az első hivatalos képek a hamarosan trióvá bővülő családról. Ezek közül most megosztok veletek néhányat, íme:

Lakodalom BOROTÁN

Azt hiszem úgy kezdem mint a mesében.
"hol volt hol nem volt..." valahol az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyen, középföldén, a százholdas pagonyon de még a halál f@szán is túl, az Alföld kellős közepén, na ott van BOROTA. A hely, ahol ha lovaskocsi jön veled szembe, mindegy milyen "vas" van alattad, elsőbbséget kell adnod. A hely, ami kis túlzással 1 utcából áll, és amelynek térképe 1:1-es arányban van ábrázolva a községházán. A hely ahol lagziban voltam a minap.
Nyilván a fent taglaltakból kitűnik, hogy a lejutás kissé problémás volt, de tömegközlekedéssel végül sikerült elbotorkáljak a szóban forgó településre. Az apropóját a címből kitalálhattátok, esküvőn vettem részt. Drága exmunkatársam elérkezettnek látta az időt arra, hogy beadja a derekát - és minden más egyéb testrészét - így férjhez ment szíve választottjához.
Az esküvő "formális" részét hamar lezavarták, a két ceremónia összesen 1 óráig tartott majd kezdetét vette a "lagzi". Szerencsére jó társaságba kerültem, kezdve a dunaújvárosi ismerős arcoktól az újonnan megismertekig, mindenki értette és szerette a tréfát - és bár a pálinkával való viszonyukon lehetne mit javítani, ahogyan ritmusérzékükön is - lelkesedésükkel kompenzálni tudták a képességbeli hiányosságaikat.
Az este jól telt, az ételek finomak voltak, a menyasszony pedig gyönyörű, és ha az előbb megemlítettem a pálinkát... gyerekek, bizton állíthatom, aki még nem ivott borotai pálinkát, nem ivott még igazán ízletes nedűt, és ajánlom sürgősen pótolja ezt az elmaradást. Ezen sorok írója ugyanis végigitta az összes fajtát - ha jól emlékszem 8-féle - ráadásul volt amelyikből többet is, de mind fenomenálisan finom volt.
Vissza a lagziba. Amennyire meg bírtam állapítani, mindenki jól érezte magát, volt vonatozás, a férfiak a vőlegény ölében ülve itták a pálinkát - igen igen én is - a mulatozás pedig egészen hajnalig tartott.
Másnap, ami szigorúan véve aznap volt 8 órakor - mindössze 3 óra alvás(?) után -  kiszáradt torokkal, fejemben az emlékekkel, lábamban a "BUGIVAL", de vigyorogva ébredtem. A napot azért kerültem, ugyanis annyi koffein és alkohol volt a véremben, hogy féltem előbb utóbb meggyulladok ha napfény éri a testem, de ahogyan azt ez a bejegyzés is bizonyítja, végül sikeresen hazaértem.

Hát srácok mindent egybevéve nagyon jól éreztem magam. Az a hely, ahol olyan pálinkát főznek, mint Borotán, és olyan lányok nőnek ki a földből, mint a menyasszony vagyis most már feleség, EDINA rossz hely nem lehet.

ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR, ÉLJEN BOROTA

Sűrű

volt az utóbbi néhány nap.

Kezdve azzal, hogy csütörtökön munka után volt alkalmam megnézni a GALAXIS ŐRZŐI második részét. SZVSZ hatalmas film, mindenképp nézzétek meg, ha szeretitek a képregény adaptációkat.
Aztán pénteken a változatosság kedvéért, szintén munka után ballagáson voltam. Az utána esedékes evés ivás pedig egészen este 10-ig elhúzódott.

Másnap pedig esküvő volt - ezen a nyáron az első, de távolról sem az utolsó. Kedves unokatestvérem ment férjhez, és régen voltam ekkora lagziba, már ami a részt vevők számát illeti. De még előtte, jó szokás szerint a húgom hagyományosan elkapta a menyasszonyi csokrot. Komolyan nem értem a többiek egyáltalán minek álltak oda, hiszen szűk 1 év alatt ez már a harmadik ilyen precedens volt. Szó ami szó, igazi "ADONYI" lakodalom volt, aki volt már ilyenben tudja miről beszélek, aki pedig még nem, az imádkozzon, ezért a kegyért. A rendezvényen egyébként újabb meglepő felfedezésre tettem szert - dobpergés - tudok ZORBÁZNI. - vagy legalábbis annyit inni, hogy a "nemtudásommal" ne lógjak ki a többiek közül ebben a táncnemben.
Vasárnap hajnalban - pontosan nem tudom mikor, de a kakasok már fenn voltak - értünk csak haza. Érthető okokból ma egy fűszálat nem voltam hajlandó arrébb tenni.

Most a babáról. Ágoston rettentő aktív mostanában, érzi, hogy kezdi kinőni a gazdatestet. Ebből az apropóból a húgomék részt vettek egy ilyen "babaahasban" fotózáson. Jövő héten elvileg meglesz a teljes galéria, most ízelítőként íme egy fotó

1700 gramm

ennyit - vagyis már valamennyivel többet nyom - a húgom hasában növekvő baba. A szülésig a kiírás szerint szűk két hónap van hátra, így remélem mihamarabb elkezd némi hájat magára szedni a kis poronty - nehogy már 4 kiló alatt jöjjön a világra a trónörökös. De hogy a gazdatestről is szóljak pár szót, elmondása szerint jól viseli a terhességet, az utóbbi néhány hétben esik nehezére az alvás. Mindemellett úgy néz ki mint egy birodalmi lépegető. Lassan mozog és aránytalan. Summa Summarum anya és fia egyelőre jól megférnek egymás mellett. - amint elkezd kamaszodni a kölyök ez úgyis megváltozik.
Most pedig RÓLAM. Ezen sorokat már a megérkezett, és minden funkcióját tekintve eleddig hibátlanul működő laptopról írom. Bizony a korábban már említett "notebook saga" happy enddel végződött. 

Hosszú ideig ez volt az utolsó nyugodt hétvégém. Jövő héten pénteken ballagás majd másnap esküvő, harmadnap pedig anyák napja. Itt jegyezném meg, hogy a tavaly útjára indított "apák napja" ünnep amely május első szombatjára esik, megint megelőzi az anyanapot. Ha ez még nem lenne elég megtartjuk a ház úrnőjének - anya - szülinapját is. A következő hétvégén esküvő - megint - utána pedig 2 hétvégén pedig dolgozom, és bumm véget ért a Május.

...addig azonban még számos érdekes és izgalmas esemény van előttem amikről igyekszem beszámolni. 

"Kardok vihara" - de most tényleg.

Ugyanis megérkezett a várva várt harmadik kötet, az általam egekig magasztalt és imádott könyvsorozatból, a TRÓNOK HARCÁBÓL, ami a fent említett címet viseli. (sziasztok) Gyermeki lelkesedéssel estem neki - egyelőre mégcsak a prológusnak és a függelékek újbóli átbújásának, ami nem kis feladat hiszen a kettő együtt csaknem 100 oldal.
Ezt leszámítva sok remek dolog történt a héten. Biztosan emlékeztek a "laptop incidensre". Nos azzal igyekeztem elejét venni a gép nélküliségnek, hogy rendeltem - ezúttal egy vadonat új - masinát. Bár elég borsos ára volt, a napokban elvileg megérkezik. Mi több, ha a teremtő - kinek létét tagadom - na meg persze BENCE haverom is úgy akarja, és telepíti rá a szükséges rendszereket, úgy az utolsó áprilisi bejegyzést már "LENOVO ÚRRÓL" írhatom meg.
Az időjárásről most nem kívánok szólni, azt úgyis mindenki tudja tapasztalta... Amikor szerda reggel havazásra ébredtem, egy gyors agyérgörcsöt sikerült lábon kihordani, ugyanis az első gondolatom az volt "ÚRISTEN ÁTALUDTAM A GREEN DAYT". Aztán a szüleim gyorsan megnyugtattak, hogy ez csak a szokásos(?) áprilisi havazás.
Ezen sorok írója, aki már 1 hónapja elpakolta a téli sálat, sapkát kabátot mélységes csalódottsággal vette tudomásul, hogy a tél - ha csak pár napra is - de megérkezett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a MÁSOK - olvassátok a TRÓNOK HARCÁT - ezúttal nem tartottak a lehüléssel.
Mivel ezen a héten semmi új nem történt kedvenc leendő keresztfiammal, akinek nem mellesleg a bácsikája is leszek, a BABAROVAT ezúttal elmarad. Őszintén szólva én majdnem annyira várom, hogy ÁGOSTON kitolja a fehér seggét a világra, mint a TRÓNOK HARCA új évadát. Lényeg, hogy a hétvégén HUGIÉK hazalátogatnak, talán nyilatkozik is a kicsi hogylétéről

"Kardok vihara"

Bocsi a teátrális kezdés miatt, de a másik ötletem a bejegyzés címére a "húsvét" lett volna. Lévén ez nem túl kreatív inkább elhajítottam az ötletet, ugyanakkor megkerülhetetlen tény, HÚSVÉT van. Az ünnep idén először 4 napból áll, de mint médiamunkásnak, nem lett volna az igazi ha tényleg 4 napot itthon töltök.
Az igazat megvallva nem is bánom hogy míg más otthon volt, addig nekem a Húsvét első fele munkával telt, a szüleim ugyanis leléceltek, így enyém a "kéró". Nyugodt szívvel üvölthet a GREEN DAY, gyakorolhatok az ukulelén, és szaladgálhatok tökpucéran, anélkül, hogy bárki is szót emelne ez ellen. - utóbbi nem komoly, mégis miféle beteg ember lennék akkor (kacsint)
Természetesen nem csak és kizárólag a fent leírtakból áll majd az ünnep, még számomra sem. Húsvét vasárnap egyfajta csonka családi ebéd lesz, illetve hétfőn Leó haverommal is találkozom - akit egyébként meggyőző fölénnyel győztem le a tippversenyben - hogy aztán kedden újult erővel vethessem magam a munkába. - közben természetesen a szülők is hazaérnek valamikor.
Majd elfelejtem! Időközben kiolvastam a Trónok Harca második kötetét is. A srác aki korábban a tv újság átnézését is rettenetes kínok között tette meg, alig több mint 3 hónap alatt "kipörgetett" 1700(!) oldalt, így most HÚSVÉT lévén megrendelte magának a sorozat harmadik epizódját, amelynek címe "Kardok vihara"

Volt & nincs

Elhatároztam, hogy megveszem életem első laptopját!
Ezt még januárban döntöttem el. Februárban tetlegességig fajult a dolog. Megvettem rajongásom tárgyát a SAMSUNG masinát.
Lelkesedésem azonban csakhamar pánikba csapott át, amikor is kiderült, hogy a "drágaszág" 4 billentyűje nem működik. Lelkemben rőzsedalokkal, indultam vissza a fővárosba, javítsák meg a szerkezetet. Csaknem 1 hónapos várakozás után közölték, hogy inkább visszafizetik a laptop árát, csak vigyem el, mert nem tudják megjavítani... Nem tudtam mit tenni, lelkemben - már kicsit borúsabb - rőzsedalokkal, kulloghattam haza, masina nélkül... Így most várakozó állásponton vagyok,  az biztos, hogy ezúttal jobban meggondolom, milyen szerkezetet vegyek magamnak. Ilyen téren, nem jutottam előrébb.

Amúgy bocs, tudom késtem a múlt heti bejegyzéssel.

Emellett, ha valamivéle beteges perverziótól vezérelve, hallani akartok, csak tekerjetek a Rádió24-re /102,9-es frekvencia/ Ugyanis minden második héten, délutánonként, ÉN olvasom fel a híreket. A tv-zés mellett mostmár egy másik médiaplatformon is "érzékelhető" vagyok. Eztuán már csak írni kéne megtanulnom, és teljes lenne a portfólióm.

... most a babáról. A hugom pocakjában nődögélő és a hugyhójagját párnaként használó "hasutas" hízik. Bizony, az a kis pufók hóangyal, több mint 1 kilót nyom. Lassan pedig minden bizonnyal átlépi a másfél kilós álomhatárt.

Ennyi volt erre a hétre, jövő héten HÚSVÉT!

Hogyan történt?

Kezdjük az elmúlt hét vasárnapján!
Engedve a rám nehezedő irdatlan nyomásnak, elmentem az Óvodai dolgozók legújabb színdarabjának ősbemutatójára, a PALACSINTÁS KIRÁLYRA. Látogatásom nem volt véletlen, ugyanis "JUDIT NÉNI" - anya - immáron sokadszorra mutathatta meg exhibicionizmusát a mezőföld népének. Az adonyi kultúrház zsúfolásig megtelt nézőkkel, akik szájtátva nézték az drámai és komikus pillanatokat.
Következtek a dolgos hétköznapok. Persze, tudom sokan legyintetek, hogy egy televíziós újságírónak, ugyan hogyan lehetnenének "unalmas" hétköznapjai, de meg kell mondjam ezen a héten - kivételesen - nem váltottam meg a világot - van ilyen is.
Következett a hétvégée, ami szintén munkával telt/telik. Tegnap részt vehettem életem első HFL /Hungarian Football League/ mérkőzésén. Ez az Amerikai futball "magyarítva". Meg kell mondjam annak ellenére, hogy amatőr sportolókról és csapatokról beszélünk, igazán remek élményben lehetett részem, még úgy is, hogy a kollégának gyorstalpalót kellett tartsak a szabályokból. - nézzétek a D+TV sportmagazinját, ott még az eredményt is elárulom ;)
A hét legörvendetesebb eseménye azonban a minap ért, amikor is megjelent a JUSTICE LEAGUE legújabb trailere. Ismertek, tudjátok, hogy egy gyerek lelkesedését meghazudtoló módon imádom a képregényeket, a képregényhősöket - na meg persze BATMANT. Íme megosztom veletek az örömforrás tárgyát:

Ja és mivel megjelent JAMES BLUNT legújabb albuma, íme erről is egy csodás muzsika, ami biztosan jobb kedvre derít mindenkit.

Babarovat most NINCS, majd legközelebb, PÁ

(csibe)farm, ahol élünk...

Mint ahogyan azt tudjátok, nálunk vidéken, ahol a 6-os út vet árnyékot a településre, ahol a turisztika jelmondata "minden utcában legyen kocsma", ahol a TSZ munkagépek zajára ébredünk, ahol szédülünk az aszfalton, ahol még a labda is kockaformájú, ahol a százhalombattai erőmű tornyai délibábként tűnnek fel a horizonton - egyszóval faluhelyen, még mindig van hagyománya az állattartásnak.
Nincs ez másképp Morváéknál sem. Édesapa a maga 55 éve alatt tartott már galambot, nyulat, csirkét, pulykát, kacsát, libát, sertést - a születésünk előtt szerintem még Mamutot is. Apa ezúttal az utánpótlásnevelésben jeleskedik. Merthogy megnyitotta kapuit a"csibetanya"! Nem, nem elírás. Kérlek szépen ezúttal kis csibéket keltettünk. Eszem megáll, hogy az "öreg" miket ki nem talál. Idén már második alkalommal vette kezdetét a márciusi megőrülés, amelynek lényege, születéstől a levesestálig gondoskodunk a pihés pusztítókról.
Az idei akció hatékonysága, minden előzetes várakozást felülmúlt. A 43 "bevetett" tojásból ugyanis 36 kikelt, ami csaknem 84%-os hatékonyságot jelent. Kis képzavarral évle a kakas igazi "csődör". Mivel anya óvodapedagógus, a hugi pedig babát vár, a családnak nem jelenthet nagy gondot felnevelni, és erős keresztény ugyanakkor liberális nevelést biztosítani a csőrösöknek.

Az első ajándék(ok)

A mögöttünk hagyott héten volt a Nemzetközi Nőnap, na meg apa szültésnapja. Nálunk ez mindig nagy esemény, hiszen az "örök gyerek" egy újabb ével lett idősebb, ám megmaradt gyereknek, immár 55 éve.Morváéknál ilyenkor természetesen 1 hetes ünneplés veszi kezdetét, amely ma - 03.12 vasárnap - talán véget ér.
Eme jeles alkalomból hazatértek hugiék is - babával a pocakban, mondhatni 3-an. Ide kapcsolódik első ajándékom a kis csöppségnek. Pontosabban ajándékaim, hiszen rögtön 4 holmit kapott a keresztfiam. Bizony, megrendeltem hátralevő életem első rugdalózóit. Négy félelmetes cuki és menő babaruhában száguldozhat a gézengúz, amint világrajön. Íme:

Nem vitás, hogy ezekben a cuccokban Közép-Európa legpengébb kisbabája lesz a kis ÁGOSTON. A végére egy kevésbé örömteli hír: búcsút vettem RUPERTTŐL. Biztosan emlékeztek, tavaly vettem egy tabletet, aki egészen eddig hűen szolgált. Most azonban a húgomra száll majd a kis ketyere. Én ugyanis egy lap topot újítottam - amit azzal a lendülettel vihettem a szervízbe. Nos remélem legalább olyan hatékonysággal fog szolgálni, mint az elődje...

Húsos Trónok Harca

Na hali!

A héten több mérföldkavics is történt. egyrészt kiolvastam a Trónok Harca regénysorozat első kötetét - és már neki is kezdtem a másodiknak ami a "Királyok Csatája" alcímet viseli -. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire szorgalmas leszek, hiszen alig több mint 2 hónap alatt sikerült mintegy 900 oldalt kivégeznem. - mondja a srác akinek korábban a TV újság kiolvasásához is 2 wc- szünetre volt szüksége.
Aztán ismét visszatértem a húshoz. Bizony, letelt a fél éves böjt. gyorsan elment nem? Többen kérdeztétek, hogy milyen újra húst enni? Igazából pontosan olyan, mint azelőtt, mielőtt megfogadtam a böjtölést. Semmivel sem zamatosabb vagy szaftosabb vagy esik jobban, mint annak előtt. Elmondhatom magamról hogy "vega" is voltam. - édesapám valószínűleg erre azt mondja majd "nem fiam, te egy hülye vagy"
Végül de nem utolsó sorban következzen a "BABAROVAT". Leendő "keresztbácsiként" megrendeltem az első meglepően menő/aranyos babacuccokat. Mivel a húgom is olvassa is a sorokat ezért többet nem árulok el, sőt képet se posztolok róla. Az átadó majd jövőhéten lesz, akkor részletesen beszámolok mindenről. Addig is legyetek rosszak

u.i - FÉRFIAK, el ne feledjétek a nőnapot

Sütés & Dávid

50 dkg liszt
50 dkg túró
50 dkg margarin
1 tojás
1 evőkanál só

Nem ez nem az "ideális anya" receptjének egy másik változata, hanem annak a pogácsának a tésztájáé amit a minap sütöttem meg. Elhatároztam ugyanis, hogy idén elmélyítem - elég sekélyes - főzőtudományomat.

Miután édesanyát meggyőztem arról, hogy jobb lesz neki ha elmegy itthonról amíg én főzök/sütök nekiláttam életem egyik legnagyobb kihívásának. A csata a pogácsa és köztem ugyan epikus volt, de végül elkészült az első süteményem. Az eredmény pedig az elmondások alapján "zseniális" lett. Én még azért várnék merészebb kijelentésekkel - hiszen nem telt el 72 óra a pogácsa elfogyasztása, és a most íródó bejegyzés között - de eddig minden kostoló "tünetmentes". Ha és amennyiben ez így marad további vállalásokra adom a fejem, amelyekről természetesen beszámolok majd. 

Ami a hét további történéseit illeti, Ausztria után picit nehéz volt újra felvenni a "rendes" élet ritmusát, de aztán sikerült visszarázódni. Csütörtökön hazaértek a hugiék is. A kismamának szépen alakul a pocakja, de még mindig nem tudom, hogy fog elférni ebben a lányban egy csaknem 5 kilós bébi. A "Trónok Harca" kötettel jól állok, minden bizonnyal még februárban befejezem az első könyvet. A "vega hónapjaim" pedig a végéhez közelednek, ugyanis március 1-től ismét visszaállok a rendes húsevő életre. - a környezetem legnagyobb örömére. A legfőbb dolog viszonylag az, hogy végre minden kétséget kizáróan megérkezet a tavasz. - asszem ;)

"Wilkommen" - avagy újra itthon

- ezt majdhogynem biztosan rosszul írtam. Na de térjünk vissza, pontosabban kezdjük el a beszámolót. 

Ausztriában voltam. A hét jelentős részét SEMMERINGben - egy roppantul kiicsi, ám annál hangulatosabb településen töltöttem. Keddtől egészen péntekig tengettem ott mindennapjaimat. A kiruccanásnak több célja is volt. Az elmúlt év utolsó, valamint az idei esztendő első hetei, napjai elég nagy össze-visszaságban teltek, amelyek képesek voltak még az én - egyébként roppant stabil lábakon álló - lelkivilágomat is megmozgatni.

Először úgy gondoltam, hogy elvonulok valahová a BALATON mellé néhány napra, oda, ahol tényleg senki nem ismer, és nyaggatni se tud senki. Aztán jött valami, pontosabban valaki, akit itt most "második okként" aposztrofálok, de valójában Ő az első aki miatt éppen Ausztriát, azon belül is Semmeringet választottam. - kacsint - jól gondoljátok NŐ van a dologban...

Beszéljünk magáról a túráról. Az utazás nem volt vészes, fuvarral szűk 5 óra alatt ki lehet érni a sógorokhoz a fent említett településre, és bő 5 óra alatt vissza is lehet jönni onnan - tömegközlekedéssel.

A hotel ahol megszálltam kinntartózkodásom ideje alatt, remek volt - bár azért voltak érdekességek - összességében azt kell mondjam, igazán fergeteges néhány napot töltöttem a labancoknál. - ehhez azért "Ő" is nagyban hozzájárult. A "telelés" főként mozgással - merthogy volt edzőterme a szállodának - szaunával, sétával andalgással valamint olvasással telt - Most miért néztek így RÁM? Na persze azt hittétek teljes 4 napig csak tespedek?

Summa Summarum remek kis kiruccanás volt, és ami azt illeti feltöltődve várom az év hátralevő részét - magam mögött hagyva az elmúlt időszakot. 

it's a boy

Fiú lesz!

Ahogyan azt megígértem a februári első bejegyzésben megtudhatjátok milyen nemű lesz a hugi babája. Nos a kicsi "MALIK" hű maradt a kódnevéhez. Június végén egy kis "pöcsössel" gazdagodik az amúgyis népes családfa.
Én mint a csöppség leendő kereszbácsija - új szó, én alkottam a keresztapa és a nagybácsi összevont alakja - rögtön el is kezdtem gyártani az elméleteket mennyi mindent fogok megtanítani a "pöcsösnek" - a "ne szaladgálj késsel a szádban"-tól egészen a "mindig legyen nálad óvszer"-ig. Egy életre szóló kaland lesz, mindkettőnknek. Nem utolsó sorban nekem is hasznos tréning lesz, hiszen a távoli jövőben - ami talán már nincs is annyira távol, ki tudja? - lesznek majd saját porontyaim. Úgy gondolom kifejezetten jó felkészülési alapot biztosít a későbbiekre - nincs mese a pelenkázást tényleg el kell kezdenem.
Végezetül álljon itt kettő kép. Az elsőn a hugi pocakjára firkáltam a "SZTYUI" feliratot, pusztán azért, hogy egyértelmüsítsük a baba nemét. A másodikon pedig az "eredeti" STEWIE GRIFFIN látható, hagyományos öltözetében - első teendőm lesz venni egy ilyen ruhaszettet a kicsinek.

27

Nem ez nem egy elb@szott TAYLOR SWIFT album. Mint azt bizonyára tudjátok - persze hogy tudjátok, hiszen egy csomóan meggratuláltatok ezen jeles alkalomból - a héten töltöttem be 27. életévemet.
Bizony, rohan az idő, újabb lépéssel vagyok közelebb a 30-hoz. Amíg 25 évesen még el lehetett bagatelizálni a dolgot, "félúton vagyok" címszó alatt, addig így friss és ropogós huszonhetesként deresedő halántékkal ki kell jelentsem "20-as éveim végét járom". Megrémít ez engem? - egy cseppet sem. Jól érzem magam a bőrömben, élvezem amit csinálok, és amíg ez így van teljesen mindegy hogy azt 22, vagy éppen 35 évesen teszem. - ez volna a bejegyzés "napi tanulság" része.
Az öntömjénezés kissé émelyítő, ám korántsem orrfacsaró mocsarából kievickélve, beszéljünk egy kicsit RÓLAM, pontosabban arról, mi is történt velem az elmúlt egy hétben. Be kell valljam nincs új a nap alatt, hacsak az nem, hogy teljesen sikerült beállítanom magam és a szervezetem a reggeli edzésre.
A hugi közismertebb nevén a gazdatest pocakja szépen kerekedik, és a jövő heti nagy ünneplésre várhatóan kiderül, milyen nemű lesz a kicsi MALIK. - amit a februári első bejegyzésből TI is megtudhattok.

Hamarosan vége...

...már ami a vegetáriánus életvitelt illeti.
Ha emlékeztek még, augusztus utolsó illetve szeptember első napjaiban tettem a fogadalmat, miszerint 1 évre lemondok a húsról. Ezt amúgy abszolúte sikerül betartani. Mi több eljutottunk oda, hogy egyáltalán nem hiányzik, sőt, fel se tűnik ha a vasárnap ebéd alkalmával, a köret mellé nem jut más, csak még több köret...
Mivel ez az állapot már a családom körében is elfogadottá vált, így a legkevésbé sem jelent kihívás odafigyelni magamra, varázsát vesztette az egész. Pontosan emiatt döntöttem úgy, lerövidítem az 1 évet, és március elején - ekkor már fél éve, hogy húsmentes leszek - újra magamhoz veszek némi állati eredetű fehérjét.
Ami engem és a hétköznapjaimat illeti, a szokott ütemben telnek. Azzal a különbséggel, hogy az egyik újévi fogadalmam a munka előtti azaz a reggeli edzés volt. Így január idusán elkezdtem beváltani a magamnak tett ígéretet. Kicsit fájdalmas reggelente 5:29-kor kivakarni a csipát a szememből és észlelni, hogy 1 perc múlva csörög a vekker. - igen jól érzitek az első hét nehéz.
Evezzünk más vizekre!
Ha január akkor ÁGNES NÉVNAP. Mivel a családban "mindössze" 3 érintett személy van, így az elmúlt néhány napban őket ünnepeltük. A vasárnapi ebéden a család egyik legifjabb tagja ZSÓFI/UMBERTO is tiszteletét tette, csakhogy kiakassza a cukiságmérőt. Íme egy kis szösszenet hogyan élte meg a névnapozást:

:)

Fagyos Januárt nektek! - remélem minden kívánságom így teljesül a jövőben!

Kezdjük egy bejelentéssel! Mint az számotokra is feltűnt, egy hete jelentkeztem legutóbb. Úgy döntöttem, a blog - vagyis én - egy kicsit visszavesz a tempóból, és egyfajta rendszert erőltetve erre az egészre, hétvégente fogok írni. Ha csak nem történik valami kihagyhatatlan és azonnali említést érdemlő dolog a környezetemben vagy velem. Jogosan teszitek fel a kérdést, mint az a csökött FLUIMUCILOS gyerek "de miért?". Nos miután lekevertetek magatok egy ordas nagy fülest elmondom. #CSATT
A legutóbb említettem a decemberi nagy katyvaszt, amikor nem volt kedvem, időm esetleg témám amiről blogolhattam volna. Emiatt pedig sz@rul éreztem magam. Az volt bennem, hogy cserben hagytalak titeket - ezt a kis makroközösséget - akik holtra vártan figyelik, és frissítik a napló felületét. Ez pedig egy cseppet sem jó.
Másfelől pedig annyi minden van amiben fejleszteni szeretném magam, amikre időt kell szenteljek, hogy muszáj volt valamiféle szisztéma szerint alakítanom az életemnek ezt a szegmensét is. Így jutottam a "minden hétvégén egy bejegyzés" rendezési elvre. Van rá esély, hogy a jövőben visszatérnek a vendégposztok a kritikák, sőt a videós bejegyzések lehetőségét sem vetem el, de ígérni egyelőre nem tudok, és nem is szeretnék semmit.
Egy ilyen hosszúra nyúlt bevezetés után lássuk, mi történt velem az elmúlt héten. Dolgoztam. Na jó dolgoztam, edzettem, magánéletet éltem - tudom egészen hihetetlen még számomra is, de így van - és nagyjából ennyi. A hétvégén hazalátogatott a gazdatest is. Bizonyos szögből, már egész szépen "anyásodik" - kerekedik a pocak, de a baba nemét még mindíg homály fedi. A jövő hónap elején - egyébként akkor jönnek majd legközelebb - már biztosat tudunk.
Az elmúlt napok krónikájához hozzá tartozik, hogy nemcsak kedvenc NFL csapatom a NEW YORK GIANTS "fázott meg" a hideg északi wisconsinban - #SZEMÉTPACKERS - hanem én is, de aggodalomra semmi ok. Akárcsak az "óriások" én is túléltem a hideget, és újult erővel várom a következő hetet...

Hello

Igen, gondoltam köszönök, hogy amúgy még élek. Tudom régen adtam bármiféle netbejegyzést csak hát a december...

Pedig annyi tervem volt! Kritkát írni az egyébként zseniális STAR WARS filmről, összegezni a 2016-os legfontosabb történéseit, kiparodizálni a "HAVER" egyébként rettenetesen szar évét - csoda hogy még él, már ha ezt még lehet annak nevezni. Végül de nem utolsó sorban pedig SZILBESZTERI bejegyzéssel is készültem, de ahogy az lenni szokott, az UNIVERZUM azt mondta ÁLJ!
Történtek olyan dolgok - némelyik rossz, másik jobb - amik miatt a legkevésbé sem volt kedvem - időm meg végképp  írni. Így maradt ez a mostani bejegyzés, ami a 2017-es év első megnyilvánulása.
Lássuk mi történt velem az elmúlt, csaknem egy hónap alatt. - persze a publikus részeket tárom elétek. Az új STAR WARS filről már beszéltem tényleg káprázatos volt.
Aztán jött a karácsony, vele együk húgomék. Egy IRON MAN pólóval gazdagodott amúgy is veretes szuperhős relikvia gyűjteményem. Na meg persze megkaptam BORIT, az ukulelét. Eddigi zenész pályafutásomat röviden és tömören össze tudom foglalni. Dec. 24-én megkaptam, 25-én délelőtt a szüleim ki akartak b@szni otthonról. - vége

Az ünnepek között jószerivel dolgoztam, de a pihenésre is jutott idő. A szilvesztert szűk családi/baráti körben töltöttem, majd január 1-jén munkába álltam, azóta pedig dolgozom. Azt hiszem a "BOLDOG ÚJ ÉVET" szlogennel elkéstem, szóval az elköszönést egy szimpla "HALI"-val oldom meg