kinek van jegye a GREEN DAY koncertre?

Nekem.

Merthogy a GREEN DAY kis hazánkba látogat 2017 június 18-án. Ezen sorok írója pedig odáig van meg vissza punk-pop bandától - ahogyan arról már beszéltem nektek egy korábbi zenei kritikát tartalmazó bejegyzésben. A trió mihelyst nyilvánosságra hozta dátumot meg is rendeltem a ticketet a fővárosi koncertre.

Ezzel véget is érhetne a bejegyzés, hiszen a címben feltett kérdést hamar megválaszoltam, de mivel régen találkoztunk...

Persze ez az én hibám. Hiszen nálunk a TV-ben már harmadik éve indult a #nagykarácsonyihajtás ami miatt nem sok másra jut időm. Szerencsére az ünnepekre mindenkinek megvan az ajándék, így a karácsony "csőre van töltve". Természetesen 1-2 meglepetést még be kell szerezzek.

Ha már karácsony, megérkezett BORI. BORI az ukulelém. Egyik fogadalmam volt, hogy 2016-ban elkezdek megtanulni valamiféle hangszeren játszani. Eleinte a gitárt preferáltam - és nem is tettem le erről - aztán úgy voltam vele "oké, kezdjük kicsiben". Így esett a választásom a fent említett hangszerre. És hogy miért BORI? Nos ha a húgoméknak lányuk születik, BORI lesz a neve, ezért az ukulele is ezt a nevet kapta, ha már a baba...

Amennyiben olvastátok az előző bejegyzést tudjátok, a húgom gazdatest babát vár. Mint ahogy az lenni szokott már most felmerültek gyereknevelési kérdések. Mármint köztem és a húgom között. Abban mindketten egyetértünk, hogy az idegen nyelv fontos, csak ő éppen az angolt preferálja, én pedig a klingolnt.

Mindkettőnk számára fontos a mozgás. Ő inkább a hagyományos sportokkal szimpatizál, én pedig azt hogy tanuljon meg fénykarddal is bánni... Ilyen és ehhez hasonló viták tarkítják mostanában a kettőnk viszonyát, várom a folytatást 

#comeonMALIK

epilógus - ha már GREEN DAY volt a kezdés...

(kereszt)APAI örömök előtt...

ja és nagybácsi is leszek!

...bizony...

Na jó kezdjük az elején. Itt a december és a tél, meg hideg is van - WHAAAT? Ennyit az általános tényekről.
A címet nem olvastátok félre, tényleg KERESZTAPA leszek - meg nagybácsi is. Nem kell rosszra gondolni nem alapítok bűnbandát - hiszen már van egy - csak éppen a kishúgom SZTYUÁRT na meg a sógorom babával gyarapítják az amúgy is méretes családfát.
Őszintén szólva anyuékkal már november eleje óta tudjuk, de a párocska megkért minket, hogy ez maradjon titok. Tegnap és ma azonban hivatalossá vált/válik a dolog.
Az ominózus bejelentés óta sok minden kavarog bennem - főleg miután a hugi a tudtomra adta a NAGYBÁCSI titulus mellé megkapom a "KERESZTAPA" rangot is. Szó se róla, megtisztelő feladat, és már listák hosszú sorát írtam össze arról, mit fogok tanítani a kis "jövevénynek". - erről majd egy külön bejegyzés is születik. Így az sem kérdés ki lesz a legjobb NAGYBÁCSI/KERESZTAPA közép-Európában.
Persze ezen kívül más is eszembe jutott. Fiú, vagy lány lesz a kicsi "MALIK" - merthogy neki ez lesz a kódneve, ahogy ZSófinak az UMBERTO. Hogy lesz abból a lányból felelős, és gondoskodó ANYA, aki általános iskolás korában még az ABC mögött "jósolt" a barátnőinek? Jól fogja csinálni? Hogyan lehet másképp?
Ha emlékeztek egy korábbi bejegyzésemre, ott azt írtam róla "PONTOSAN OLYAN MINT ANYA" - nos ha fele olyan jó anya lesz a húgomból, mint amilyen a miénk, a kicsi MALIKnak nagyon boldog élete lesz!

Úgy gondolom az első decemberi bejegyzés elég ünnepire sikerült, szóval most pszt...!

én, a MENTOR

Na jó nem kell megijedni, nem kaptam helyet az egyik kereskedelmi csatornán jelenleg is futó tehetségkutató műsor itészei között. - amúgy sziasztok
Persze-persze jól tudom hogy elég sok idő telt el a legutóbbi virtuális "pacsiosztás" óta, ugyanakkor mentségemre legyen mondva, hogy tényleg nem sok minden történt velem, azon túl amit már úgyis tudtok.
Néhány napja azonban nagy dolog történt. Gyakornokokat kaptunk a TV-ben. Ez alapvetően nem számít nagy kunsztnak, hiszen a Dunaújvárosi Egyetem főépületében van a szerkesztőség. Ezúttal azonban külföldi diákokat kell foglalkoztatni.
Ebből kifolyólag, ők - 2 török srác, valamint 2 kínai lány - csak és kizárólag angolul beszélnek. Így engem ért az a roppantul megtisztelő, ám annál nehezebb feladat, hogy foglalkozzak velük, és valamiféle tudást is átadjak nekik.
Pontosan, úgy van ahogy gondoljátok. Ez a feladat még az anyanyelvemen, sem feltétlen egyszerű, de angolul aztán... a helyzetet tovább rontja, hogy a két kínai lány, MULAN és LINGLING - nyugi nem ez a valódi nevük - rettenetes akcentussal beszélik az angolt. Ezért néha "ACTIVTY" szintre süllyed a gyakorlati óra.
Továbbá, baromira nehéz órákon keresztül angolul vakerálni a televíziós műásorgyártás alapjairól, ráadásul valami tényleges, releváns és alkalmazható tudásanyagot átadni a "légiósoknak".
Pedig a tanárt - azaz engem - nem érheti panasz, konkrét óravázlatot gyártok, hogy miként kéne haladni...

Szóval itt tartunk most!

boldog születésnapot "KISPAD"

Így hívják a sportmagazinomat! - bizony az enyém!

A műsor fennállásának történetében a november 15-i adás volt a 150. epizód. Eme jeles alkalomból készült egy "baki" videó amely egy rakás vicces, még viccesebb, és néhol zavarba ejtően mulatságos jelenetet tartalmaz. - ezt egyébként a bejegyzés alján meg is tekinthetitek.

Szóval szülinap! Hatalmas dolog, hogy 150 adáson keresztül, lassan 3 éve én vagyok, lehetek az aki tartalommal tölti meg, pontosabban akinek tartalommal kell megtöltenie a műsoridőt. Emlékszem az első adásra, késett. A második szintén. Aztán a harmadik is. Majd a hétfői időpontból keddre került át a "KISPAD". Ezzel pedig a késéseknek vége lett.

Aztán a műsor bővült. Nem csak a heti sportesemények bővített változata került adásba. Jöttek a stúdióbeszélgetések, utánpótlással foglalkozó blokkok. Aztán persze ott volt a "SZERKESZTŐ KIPRÓBÁLJA" rész. Számomra az volt a legkedvesebb. Nem csak azért, mert kellő exhibicionizmusom van az ilyesmihez, hanem mert egy nagy rakás élményt adott - és törött csontokat - és további betekintést a sportágak világába.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Ami a magazin RÁM gyakorolt hatásáról szól. Az biztos, hogy érettebbé, felelősségteljesebbé tett. Azzal, hogy 2014 januárjában"tessék itt van fél óra, lelked rajta hogy mivel, de töltsd ki" megkaptam ezt a plusz munkát, nyilvánvalóan egy extra felelősség került RÁM. A mellékelt ábra azonban azt mutatja egész jól sikerült megbirkózni a feladattal, hiszen 150 adást már megélt a műsor. Természetesen nem ment könnyen, ezt az alábbi vidó is bizonyítja.

Ha egy üzlet beindul...

... akkor beindul. Korábban folyamatosan havi rendszerességgel tudtam nektek valaki más által írt posztot bemutatni. Aztán ez - csakúgy, mint a videós szekció - elsatnyult picit. 

A novemberi hónap azonban zsinórban már a második, amikor nem kellett senkit sem felkérnem az írásra, hanem az illető önként és dalolva jelentkezett, hogy írt/ írna valamit. Bizonyára kitaláltátok, ezúttal sem volt ez másként, és "CK" írását kapjátok változtatások nélkül. Voilá:

Sziasztok! 

Nem hiszem, sokan ismernétek engem, de nem is baj. Én vagyok a háttérben maradó kis titkos irányító. Na, jó, nem, semmit nem irányítok, hisz még a saját életemmel is bajban vagyok. Amit Dávid se könnyít meg nekem. Ez az egész két évvel ezelőtt nyáron kezdődött, amikor egy barátnőm házára vigyáztam és unatkoztam. S persze az unatkozó elme szörnyű dolgokra képes, így fel is regisztráltam egy társkereső oldalra, de szigorúan unalom űzés céljából! Nagyban böngésztem eme sötét világ rejtelmeit, amikor egymásra találtunk Dáviddal. Kisütött a Nap, a madarak csicseregtek és máris kisimultabb lett az arcom. El se hittem, hogy egy dunaújvárosi sráccal hozott össze a platform, míg én Sopronban voltam, úgy, hogy egy évig a betonvárosba jártam középsuliba, de akkor nem volt szerencsém összefutni se vele, se egy hozzá hasonló emberrel. Sokáig csak az interneten keresztül kommunikáltunk, de ennyi nem volt elég, így számot cseréltünk és volt, hogy órákon keresztül telefonáltunk. Majd elérkezett a pillanat…A hivatalos "nem-randi".

Ahogy az lenni szokás, finomat ettünk, jót viccelődtünk a Bazilika előtt, majd kifeküdtünk a Lánchíd előtti szoborhoz beszélgetni, az időjárás is csak nekünk kedvezett. Esküszöm, mindenkinek ilyen "nem-randit" kívánok! Kellemes volt, fesztelen és csak még többet akartam belőle. Ahogy az lenni szokott, Hamupipőkének időre kellett hazamenni, így egy cipőmet (a telefonszámomat) hátra hagyva már ott se voltam. Ami nagy bunkóság volt részemről, de Dávid tanúbizonyságot tett róla, hogy ő maga a Tetkós Herceg. A kapcsolatunk megmaradt baráti szinten, de nem azért mert átesett volna a barát zónába, egyszerűen lehetetlen lett volna a távolság miatt ezt megoldani. Hisz Dávid Dunaújvárosban dolgozik nap, mint nap megállíthatatlanul én pedig Miskolcon lógatom a lábam és határozatlanul szemlélem a jövőmet. Ez a kettő pedig összeegyeztethetetlen. Így maradt a telefonon való dumcsizás, míg én a női problémáiról hallgatom, és, hogy mennyire nincs ideje találkozni eggyel se (ami remélhetőleg a napokban gyökeresen megváltozik), addig ő… hallgathatja a szánalmas problémáimat. Nem is igazán tudom, hogy bírja, bár tény, hogy gyakran olyan érzésem van, mintha nem is figyelne rám, de hát ilyenek a férfiak, nem igaz? Nem várhatjuk el, hogy olyan dolgokat próbáljanak feldolgozni, amire képtelenek, bár Dávid derekasan próbál helyt állni. 

Be kell vallanom őszintén, erre a bejegyzésre még múlt évben kértek fel, de egyszerűen nem tudtam, hogyan írhatnék le röviden egy ilyen jó kis napot. Remélem azért át tudtam adni a lényegét és tetszett nektek.

C

U.i.: Sok szerencsét az ifjú arához!

"nem vagyok olyan, mint anyám" - TAPOLCA jelenti

"nem vagyok olyan, mint anyám" - mondta a húgom sajátos picit gúnyos hangnemében, a szája széléből vigyorogva. Na jó! Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjatok a történetről, el kell áruljam, a részleteket is.

A hétvégét a húgomnál, és a "sógornál" töltöttem TAPOLCÁN. Már az odajutás sem volt egyszerű. Dunaújvárosból eljutni Veszprémbe, viszonylag könnyen ment. Ott azonban a fél 3 kor induló járat sofőrje úgy gondolta, bőven elég az, ha 14:45-kor ténfereg be. Mivel péntekről beszélünk, cirka 50 ember várt a buszra, ami így már fél órás késésben volt, mire az elhagyta Veszprémet. Ha mindez pedig nem lett volna elég, a jármű megadta magáét, és befejezte földi pályafutását... Így ötvened magammal a puszta közepén vártuk a halálos ítéletet - valamint a mentő járatot.

Miután ezen viszontagságok után eljutottam a húgomék fellépésére, majd végre Tapolcára, elfogyasztottuk a város legfinomabb pizzáját, ami tényleg jó volt, ezt láthatjátok az első képen, vagyis annak a helyét.

Másnap - azaz szombaton - körbejártuk a várost, megnéztük a jelentősebb nevezetességeket. Ha jól emlékszem ekkor, vagyis az ebéd készítése közben hagyta el a húgom száját a címben leírt mondat. Nos így néhány nap távlatából meg kell mondjam, PONTOSAN OLYAN VAGY, MINT ANYA. Már ami a háztartás vezetését illeti. Elég pusztán a főzésre, vagy a ruhák hajtogatására gondolni. Őszintén szólva, kicsit fura is volt, ugyanazokat az erőviszonyokat látni, amit egyébként otthon is, azzal különbséggel, hogy ezúttal teli szájjal vigyorogtam a helyzeten. - na meg persze néhányszor együtt érzően veregettem meg a "sógor vállát". A szombati délutánon pedig - némi "xboxozás" után - meglátogattuk a szigligeti várat.

A vasárnap viszonylagos nyugalomban, (xbox) főzéssel, (xbox) készülődéssel, (xbox) na meg persze egy kevés "xboxozással" telt. Ebéd után megállapíthattam, tényleg OLYAN VAGY MINT ANYÁD. Már ami a főzést illeti. értendő ez a minőségre és a mennyiségre egyaránt. Egy rövid ejtőzést (xbox) kitérőt követően pedig, Veszprémből indultam haza.

Nos, így telt az első novemberi szabad hétvége...

 

Hosszú hétvége

HEllo!

Október utolsó illetve november első napjaiban mindenki a HALLOWEEN - HALOTTAK NAPJA - MINDENSZENTEK - kérdéskörön pörög. Éppen ezért szembe menve mindenféle társadalmilag elvárt irányvonallal, ÉN egy betűt nem fogok írni erről. - akit érdekel az okfejtésem erről a témáról, olvassa el a tavalyi bejegyzést.

Mi is történt az elmúlt napokban? A hosszú hétvége számomra nem volt olyan hosszú, részben ugyanis munkával telt, de szerencsére a passzív pihenésre /értsd: semmit nem voltam hajlandó csinálni, még blogolni sem/ is jutott idő.

Emellett persze "családozás" is volt, hiszen a húgomék -elhagyva a TAPOLCAI betondzsungel poszt-apokaliptikus rengetegét meglátogattak minket, hogy aztán egyesület erővel megidézzük a bolygó kapitányát meglátogassuk UMBERTÓT - és vad kompániáját. Ha bárki esetleg arra számított volna, hogy 1 éves korára levetkőzi azt a vállalhatatlan mennyiségű babahájat - ami egyébként végtelenül imádni valóvá teszi a kis jövevényt - nos tévedett. Ha olyan lábakon állna a MAGYAR gazdaság, mint UMBERTO... nos azt hiszem nem lenne probléma...Lényeg ami a lényeg, jól megünnepeltük az anyukáját "CUCUT" majd otthon, immár szűkebb családi körben folytattuk az italozást.

Történt mindez szombaton. Vasárnap kilátogattunk a temetőbe, majd ismét családoztunk. A hétfői nap ismét munkával telt, hogy aztán kedden a fülem botját se mozdítsam! Elérkeztünk a szerdához.

Többen kérdeztétek tőlem személyesen, mi van a vegetáriánus életmóddal. Nos az "őrület" még mindig tart, abszolút nem hiányzik számomra a hús, mi több, egészen hozzászoktam a dologhoz. Emellett kinéztem magamnak az ukulelét amin elkezdek majd tanulni, játszani, továbbá elméleti leckéket vettem a "pálinkafőzés" témakörében is. Kitalálhattátok, újabb két fogadalmam teljesítéséhez kerültem közelebb! - a babapelenkázással azonban nem sikerült megbarátkozzam..

PS: az NBA tippjáték zökkenőmentesen elindult. Sőt, 5 pontos előnyt is sikerült kiépítenem virtuális ellenfelemmel szemben. 

Tingli-tangli NBA

Félreértés ne essék nem az NBA színvonalát minősítem, pusztán összemostam két jelentős eseményt. - amúgy SZIASZTOK.

A hétvégén pár régi ismerőssel/baráttal, és néhány ismeretlennel - akik most már ismerősök - beneveztünk egy kispályás labdarúgó tornára. 

Az idejét sem tudom mikor került labda a közelembe, az első néhány mozdulatnál éreztem is a "rozsdát" magamon, valamint úrrá lett rajtam a "hú b@szod mekkora ez a pálya" érzés is, amely az első iramosabb futás után csak fokozódott. A kezdeti pánik és légszomj aztán elmúlt, és a "TINGLI-TANGLI" - ez volt a csapatnevünk - játszi könnyedséggel vette az előtte tornyosuló akadályokat, és jutott tovább a következő körbe...

...ahol aztán rögtön bele is szaladt egy zakóba - a későbbi győztestől - így végül tiszavirág életűre sikeredett a torna. Az eredménytelenség ellenére azonban jó volt ismét mezt húzni és rúgni a bőrt.

A bejegyzés másik témája a minap elrajtoló Amerikai kosárlabda-bajnokság azaz NBA. Korábban már megénekeltem a BLOGON "kobebryant" búcsúmeccsét, illetve a GSW rekorddöntését, ezekből már kiderülhetett számotokra, rajongója vagyok a sportágnak. Fanatizmusom odáig fajult, hogy ebben az idényben az egyik legjobb barátommal tippjátékot is indítottunk. Ennek lényege, hogy mindketten kiválasztottunk 1-1 csapatot a keleti és nyugati divíziókból egyaránt. Ezen gárdák alapszakaszbeli mérkőzéseire fogjuk leadni a tippeket. A nagyobb átláthatóság kedvéért pedig "EXCEL" táblázatban vezetjük a sorsolást, és a pontokat. Mindent gondosan kiterveltünk épp csak a győztesnek járó "valamit" nem sikerült kiötölni. Legrosszabb esetben kérünk egyet a 2016-2017-es szezon bajnokának járó gyűrűkből. 

#THISISWHYWEPLAY

Amikor a hóhért akasztják, avagy vendégposzt RÓLAM

Igen, hacsak egy bejegyzés erejéig is, de visszatért a "vendégposzt" rovat! Elöljáróban annyit, hogy ez egy igencsak különös bejegyzés lesz, íme:

ÉLET a BÁTYÁMMAL

Sziasztok!

Ezt a vendégposztot teljesen önszántamból írom, tehát nem a BÁTYÁM kért meg, mint a legutóbb. J

Igazából ez a poszt róla fog szólni, így az elején meg sem mondtam neki, hogy miről szeretnék írni.

Nos, a bátyám…az ő esetében is igaz a mondás: „A zord külső érző szívet takar!”

DE kezdjük az elején: mivel ő az ELSŐSZÜLÖTT, úgy véli, hogy ezáltal NEKI különféle (elő)JOGAI vannak velem, a kishúgával szemben…nos – mondanom sem kell – ez nincs így. Mint minden testvér, míg kisebbek voltunk rengeteget veszekedtünk, sőt!!!! verekedünk is (amiből ÉN kerültem ki győztesen, általában APA segítségével, és mert egy kis vadállat voltam :D ) Aztán „összenőttünk”. Ez kb. akkor volt, mikor ő volt 17 én meg 14. Onnantól egész jó tesók vagyunk. Bár drága bátyám előszeretettel köszörüli rajtam a nyelvét – pl. „Apa, miért nem fogtad anno kézen anyát és mentetek inkább sétálni?” – tudom, hogy szeret (még ha néha nagyon-nagyon-nagyon jól titkolja is).

A bátyámmal élni olyan, mintha egy narrátorral élnél. ESKÜSZÖM! Mindent kommentál (éljem a kommunikáció szak!!), mindenre van válasza és persze MINDIG neki van igaza….mármint SZERINTE.

Elnézést és bocsánatot kérni…nos, nem sűrűn szokott – akkor sem, ha teljesen tisztában van vele (jó mélyen), hogy nem neki van igaza…kivételesen – bár becsületére legyen mondva, azért Apánál többször teszi ezt meg, aki szinte soha nem mondja ki a mondatom elején említett két „bűvös” szót. Tipikus MORVÁK… Azért a bátyám fejlődőképes.

Ha már negatívumok…az EGO. Ebből a bátyámnak van bőven, ezt valljuk be. BÁR, szerintem ennek a híres-neves EGO-nak a nagy része csak látszat…korántsem olyan biztos ő magában, mint ahogy azt ő kifelé mutatja…

Viszont a tesóm egyik legjobb tulajdonsága – szerintem – a kitartás. Élvezettel fogad meg mindenféléket Szilveszterkor és szerintem a 95%-át be is tartja ezeknek. (a kávét abbahagyni nem sikerült, bár ez nekem sem menne…J ) Ezt becsülöm benne.

A másik, amit szeretek a tesómban, hogy nagyon, és tényleg nagyon szereti a családját és nagyon ki tudja ezt mutatni (már ha akarja, természetesen…). Törődik a családjával (mint, ahogy az elején is írtam: „érző szív” ) Még Debrecenbe is eljött meglátogatni a kis húgát, vagyis engem, pedig Debrecen nem a szomszéd „falu”.

Valamint mióta nem lakom otthon – először Debrecen, majd Tapolca…szóval a szó szoros értelmében már nem élek egy fedél alatt a bátyámmal – mindent dokumentál nekem. Be kell vallanom hősiesen, hogy ez néha megható. Oké, hogy sok mindenről lemaradok, ami OTTHON történik, de a bátyám mindig küld egy kis „szeletet.” Legyen az ANYA kórházi léte, egy otthoni esküvő, vagy épp a kedvenc unokahugink, Zsófi/Umbertó szülinapi „zsúrja”. Szóval KÖSZ tesóka!

Szóval, most jönne, mindezek után a konzekvencia…vagyis gondolom ezt várjátok! Hát, legyen!

Mindent egybevetve a bátyám egy JÓ ARC! TÉNYLEG! (sosem hittem, hogy ezt leírom) És ha megszokod a kellemes kis EGÓ-ját egy pici önimádattal fűszerezve, a karcos és ironikus humorát, akkor egész jó vele a ÉLET.

Minden összejött

Mármint annyi minden történt!

A múlt héten hazajött anya! Kérdezhetnétek, hogy "hova tűnt?" Nos a teljes történeti hűség kedvéért el kell mondjam JUDIT két hete a dunaújvárosi SZENT PANTALEON KÓRHÁZ vendégszeretetét élvezte. Nem kell túl nagy volumenű dologra gondolni a füléből távolítottak el egy oda nem illő dolgot. 

Lényeg ami a lényeg az elmúlt héten szerdán tért vissza a KINIZSI utcába a lelkem. Ennek megünneplése már hétfőn elkezdődött - amikor ő még a kórházban volt - és várhatóan néhány héten belül be is fejeződik. Tehát anya comeback!

Éppen ezért, illetve ehhez szorosan köthető STEWIE és a SÓGOROM látogatása. Ugyanis mindenképpen szerették volna látni az anyóst/anyát a család legnagyobb örömére. Természetesen nem is ők lettek volna, ha 1 hetes ottlétüket nem szakítják meg egy villányi kiruccanással. Aztán vasárnap visszajöttek és megünnepelték STEW 24. születésnapját. Édesanya természetesen bagatell módon "túlspilázta" a főzést - hiszen ő csak a másodszülött, ennek ellenére/ezzel együtt mindenki jól érezte magát, még "UMBERTO" is tiszteletét tette. Ha már itt tartunk a család legfiatalabb tagjával mostanság egyre többet bandázom együtt - és bár a pelenkázással még mindig nem sikerült megbarátkozzam - jó úton haladok a "ZSÓFI KEDVENC UNOKATESTVÉRE" cím felé.

Ami engem illet, nos a kajdacsi kolleginának köszönhetően 3 héten belül 2 szer sikerült valamiféle meghűlést elkapni, tönkretéve ezzel az "elpusztíthatatlanvagyok" elméletemet. Jelenleg pedig éppen a LINKIN PARKösszes abszolválásával igyekszem szélesíteni amúgy is széles zene spektrumomat.

Háromból egy

az kettő.
Az alapvető matek után térjünk rá a bejegyzés témájára. Október 7-én jelent meg a GREEN DAY, a ONE REPUBLIC és a SUM41 új albuma. "Hamargyorsan", de azért kellő alapossággal végigpörgettem mindhárom korongot, éppen ezért is vetemedtem arra, hogy némi kritikával illessem az előadókat. LET'S GO!

Mivel az előbb alfabetikusan haladtam, ezért most megtekerem kicsit, és kezdjük visszafelé a SUM41 együttes albumával, ami a "13 VOICES" nevet kapta. A banda igencsak hosszú - 5 éves - pihenőt tartott a legutóbbi megjelenés óta... éééééés ez érződik is a korongon. Mármint ugyanazt az elementáris, keményvonalas punk-rock zenét játsszák, ami miatt megszerettem őket. Ami miatt pusztán "amerikai pités zeneként" zenei stílusként aposztrofáltam azt amit ŐK és még sokan mások is pörgettek akkoriban.
Aztán felnőttem - állítólag. Az a fajta nyers punk-rock vonal amit képviselnek, már nincs rám olyan hatással mint akkor. Nyilvánvalóan én változtam, nem pedig az együttes. Ez nem feltétlenül baj. Ugyanakkor tartom magam ahhoz, hogy ha aktívabb lett volna a banda az elmúlt években, talán tudtak volna, "idomulni", pontosabban finomítani az általuk játszott muzsikán. Így megmaradt annak a nyers, de mégis elemi zúzós bandának akiket megismertem... és meguntam. (3-1)

A következő album legyen a ONE REPUBLIC és az OHMYMYMY. Hú, ez lesz a legnehezebb! Ez az album egy szar! De tényleg! Imádom, a végletekig odavoltam/odavagyok az együttes munkásságáért, és az eddig megjelentett korongokon szereplő számok méltán szerepelnek "DÁVID ZENEI BIBLIÁJÁBAN" ez azonban hatalmas mellélövés. - szerintem.
Ryan Tedder - az énekes - hangját olyan mértékig túlhasználják, minden egyes számba belenyomja ezt a "wúúúúú-úúúúúúúú-úúúúúúú" részt, és ez egy idő után komikussá, és élvezhetetlenné teszi az egészet. Főleg annak tükrében borzasztó ez, hogy az egyik olyan zenekar voltak, akiket sokkal inkább a számaik különleges hangzásvilága és hangszerelése miatt kedveltem, nem pedig az énekes hangja miatt.
Na ezt most szépen kidobták a kukába, és nagy elektronikus hangzásba mentek át, ami szintén nem volt jó döntés, ugyanis az eddigi fantáziadús, és különleges hangszerelés monoton "zajjá" változott. Szó se róla vannak remekül eltalált számok a korongon - "CHOKE" a "HEAVEN" és a "LET'S HURT TONIGHT" - de a nagy többsége, nem igazán talált telibe. (3-2)

És akkor jöjjön az alapvető számtani példánkban már emlegetett "1". A "GREEN DAY" ezúttal sem okozott csalódást! A "REVOLUTION RADIO" egy igazán jól megszerkesztett, gondosan összeállított album lett!
Vannak rajta lassabb, lírikus, illetve pörgős, igazi keményvonalas rock számok. A hangszerelést tekintve hozza a már megszokott "GREEN DAYES" vonalat, de mégis felfedezhetőek benne az újítás nyomai. A trió ezúttal is kitett magáért. Ezek után csak remélni tudom, hogy az európai turné részeként kis hazánkba is ellátogat a banda!

Hölgyek, urak ez volt az én zenei rovatom. Ne aggódjatok ebben a hónapban várható vendégposzt, valamint anya is hazajött, szóval lesz még mit olvasni!

1 éves lett UMBERTO

Mi másról is írhatnék? 

Persze itt az ősz, a Kékestetőn már az első hó is leesett. Túl vagyok az ilyenkor szokásos náthán - ezúton is köszönet a KAJDACSI világpolgárnak érte.

A minap dobta fel az egyik legnépszerűbb közösségi portál, mi is történt 1-2-3... szóval sok évvel ezelőtt. "természetesen" belebotlottam a digitális naplóm akkori bejegyzésébe. Október 4-én született meg a család legkisebb tagja. A "kis" szót persze ne vegyétek komolyan. Morva szokás szerint, jól megtermett -több mint 4,5 kilós- igazi kis vadorzó kölyköt hozott a világra "CUCU". Pontosabban inkább lehasadt az "apróságról".

Lényeg ami a lényeg, pontosan a napján, azaz október 4-én tartottuk családi körben UMBERTO/ZSÓFIA első születésnapi buliját. A kis húsos, persze nem értett meg sokat az ŐT körülvevő fennforgásból. A tortába bele-bele túrt, az ajándékoknak meg természetesen örült, de nem nagyon tudta hova tenni az egészet. Leginkább rohangált, és a felnőttek számára érthetetlen babanyelven gügyögött hol halkabban, hol hangosabban. Na meg harapott! A kis CÁPA láthatóan élvezi, hogy már több foga is van, ráadásul előszeretettel használja is őket. Függetlenül attól, hogy étel kerül a kezei közé, vagy éppen az unokabátyja válla... 

De legalább ez is megvolt. UMBERTO hivatalosan is betöltötte az első életévét

3 éve a pályán

...átlagos keddi napnak indult. Hamis diákkal, diákmunkásként tengettem napjaimat, amikor megcsörrent a telefon. Ennek már három éve.
A vonal másik végén egy férfias, ugyanakkor kellemes hanghoz volt szerencsém. - mint azt most már tudom - hang gazdája későbbi főnököm, "BOLDI" volt. Gyorsan meg is beszéltük, hogy csütörtökön személyesen is találkozunk a SZERKESZTŐSÉGBEN. Úristen mekkora dolog volt ezt kimondani. SZERKESZTŐSÉG és SZERKESZTŐ. Amióta az eszemet tudom - egy rövid vadászpilótaakaroklennimerthússzorláttamaTOPGUNt - kitérőt leszámítva a médiában szerettem volna dolgozni, mint újságíró vagy mint bármi. Átélve azt a pörgést, azt az életérzést ami a filmekből átjött.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam el a csütörtöki állásinterjúra. A Dunaújvárosi Főiskola - ma már egyetem - üvegépületébe mentem, amit hallgatóként csak plázának becéztünk. Ajtó csukva, benn fejhallgatókkal a fejükön ültek az emberek.
"Én addig be nem megyek amíg nem hívnak, lehet hogy vissza kéne forduljak, ne legyél már hülye, erre vártál amióta az eszedet tudod "- ilyen gondolatok keringtek a fejemben. Egyszer aztán nyílt az ajtó. A hang gazdája kilépett rajta, kezet fogtunk majd beinvitált. Ezt követően átcsörtettünk a szerkesztőségen, és egyből a főnöki irodába mentünk. Félhomály, hideg csend, őrült tekintet. Rövid nagyjából 20 perces meeting után pedig "BOLDI" felajánlotta az állást...
...a többi pedig történelem. Azóta eltelt három évben szerepeltem országos tv-ben, temérdek interjút készítettem államtitkárokkal, olimpikonokkal. Olyan embereket láthattam, beszélhettem akiket addig csak a televízión keresztül és annyi minden történt velem, van amit fel sem tudok idézni. Persze voltak nehézségek, vannak, és teljesen biztos vagyok abban, hogy lesznek is. Ahogyan eddig is, úgy ezután is meg fogok birkózni az esetleges gondokkal. Ahogyan a mondás is tartja "nem könnyű terhet, hanem erős hátat kell kérni". Munkatársak jöttek-mentek, barátokat, ismerősöket, sőt olykor még nőket is szereztem a munkának köszönhetően.
Pontosabban ez nem is munka, ha úgy tekint rá az emberfia, abba belefásul, és szerintem nem is tudja jól csinálni. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez inkább egyfajta hivatás, ÉLETFORMA, én mindenképpen így tekintek rá... október 1-jétől számítva immáron 3 éve...

Ismerkedjünk! De hogyan?

Megtörve a csaknem 2 hetes hallgatást, ezúttal egy igencsak aktuális témakört igyekszem körüljárni. Az ismerkedést, illetve annak hogyanját, és mikéntjét!

A haverommal elég régen kinn vagyunk a "húspiacon". Ergo tartós és említésre méltó párkapcsolat nélkül tengetjük -amúgy végtelenül király- mindennapjainkat.
Amikor néha napján összeülünk dumálni az egyik kardinális kérdés a NŐK illetve a velük való interakció. Nyilván a "bugyiból kiéneklős" korszakot már kinőttük, ezért egyre inkább az foglalkoztat minket, hol, mikor, hogyan lehet megismerni olyan NŐKET akik nem csak ágybetétként funkcionálnak.

Az elején szeretném leszögezni, aki bármiféle életbölcsességet, esetleg "tutitippet" vár, nos csalódni fog, ne is olvasson tovább.
Szóval a minap a haverral az egyik ilyen összeülés alkalmával, annyira kilátástalannak láttuk a helyzetet, hogy elhatároztam, kutatni fogok a témában! A kérdés "HOL LEHET MANAPSÁG ISMERKEDNI, PÁRKAPCSOLATI CÉLLAL." A félre értések elkerülése végett, tradícionális tehát férfi-nő felállásra gondoltam. A mintavételi sokaságot a szerkesztőség miliője adta - na meg a haver. 23 és 34 év közti férfiak és nők!
Tehát az eredmények!
Meglepő -nem egy cseppet sem az- de a szerkesztőség női tagjai, nem igazán adtak értékelhető válaszokat, hiszen ők általában a fogadó oldalon vannak, és nem nagyon szoktak elmenni sehova pusztán az "ismerjünk meg valakit" felütéssel. Abban azonban egyetértettek, hogy a diszkó, illetve a mai szórakozó helyek erre teljes mértékben alkalmatlanok.
Nálunk pasiknál már jóval fantáziadúsabb válaszok születtek! A legtöbb voksot az online ismerkedés kapta.- cseppet sem meglepő módon. A KOCSMA. Igen ez is a kapott válaszok közt szerepelt. Sőt a válaszadó konkrét haditervet is felvázolt arra, hogyan és miként lehet megismerkedni egy NŐvel. Mondjuk az alany azon kevesek közé tartozik akinek a megkérdezettek közül párkapcsolatban él. -irány a kocsma. Végül, de nem utolsó sorban a FESZTIVÁL. Igen ez is kapott voksot. Ezen sorok írója is kötött, rövid, de annál tartalmasabb, BEHATÓ ismertséget egy-egy fesztiválon...

Mint azt leszögeztem, konklúzió nincs! Ezzel pusztán próbáltam felmérni a terepet, milyen lehetőségei vannak a hozzám hasonlóan, a piacon ragadt férfiaknak és nőknek az ismerkedésre! A bejegyzés alatt várom a további tippeket! Jelige #alföldiparasztgyerekkeresiengedelmestehenét

ÉLJENAZIFJÚPÁR avagy a 3 napos esküvő...

Igen, ilyen is csak ADONYBAN van...

...Ahogyan azt már korábban említettem a hétvége végre szabad volt, ami az esküvőzés jegyében telt. Férjhez ment ugyanis az (egyik) unokatesóm. Az esemény szombaton volt, de maga a "buli" már pénteken a pakolással elkezdődött. Ebben a folyamatban személyesen ugyan nem voltam érintett, így csak hallomásból, valamint édesapám kusza tekintetéből, és akadozó beszédéből következtettem arra, hogy a sátor összeszerelése alatt, nem csak az alkatrészeket, hanem a torkukat is megolajozták. - annyi baj legyen. (vége az 1. napnak)

A szombat, már ténylegesen a készülődés jegyében telt. Míg a menyasszony élete nagy napjára, addig én az első "vega" lagzimra hangolódtam. Kora délután meg is érkeztem alkalmi kísérőm házához - tudjátok a 15 éves kreol lány - majd onnan baktattunk egészen a menyasszony házához.
A leánykikérőt követően a menet végigment fél ADONYON - de rég láttam már ilyet - majd a polgármesteri hivatalban - anyám leverte a palackozott ásványvizeket - összeadták a párt. Nem sokkal később az egyház is áldását adta a frigyre - na, nem mintha lett volna választása.

A vacsora Dunaújvárosban, a Campus étteremben volt ahova - a vőfély kérésének megfelelően - minden létező közlekedési szabályt megszegve érkezett a konvoj. A buli tényleg jó volt, ezt jól példázza hogy már a vacsora előtt mindenki "FRED ASTAIRRE" itta magát. Amikor pedig a zenekar elkezdte játszani a "NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT" akkor mindenkiben felszakadtak a vélt/valós gátlások, és elindultak a parkettre - igen, én is. Sőt még a 15 éves kreol lányt is megrángattam - nem nem a hajánál fogva.

A vegaként eltöltött vacsorával is minden rendben volt, ezt követően pedig tovább táncoltunk egészen hajnalig. - vége a 2. napnak - Másnap reggel kicsit kiszáradva ámde macskabaj nélkül ébredtem. Délután azonban ismét mentünk a menyasszonyi házhoz, amolyan "morzsapartira" ami inkább hasonlított egy nyári grillpartira, mintsem egy lakodalom utáni rom eltakarításra. - konkrétan egyszemélyes zenekar húzta a talp alá valót, és mindenki újságolta a mellette ülőnek, mekkora buli is volt a tegnap este/másnap hajnal - ezzel el is érkeztünk a 3. nap végéhez. A krónikához hozzátartozik, hogy az első nap azaz pénteken felállított sátor még áll, ergo lehet hogy lesz egy ráadás 4. nap is.

Ez egy igencsak lebutított és zanzásított kivonata volt a történteknek. Ennél jóval több dolog történt, de a sarokpontjait a lagzinak megismerhettétek az írásból... Végezetül pedig álljon itt egy kép a menyasszonyról - aki talán a legszebb akit eddig életemben láttam...

mit is szokás ilyenkor mondani? Hát persze ÉLJENAZIFJÚPÁR - meg a rántott sajt

Busz, busz, buszozunk...

12 év
12 évnyi buszozás kellett ahhoz, hogy virtuális papírra vessem ennek az utazási formának a viszontagságait. Tudom, tudom 12 év hosszú idő, akár meg is szokhattam volna azt a sok tohonya, tesznye, az illatszereket nem - vagy a másik véglet - túlságosan is jól ismerő, köpködő, a zenét hangosan hallgató, két lábon járó szerencsétlenségeket, akik színesítik a reggeleimet. - jól érzitek TÁRSADALOMKRITIKA következik!

A buszon utazó tizenéves "YOLOBOY"oknak, valamint "WHÚÚÚGIRL"öknek több típusát különböztethetjük meg. Van egy elhanyagolható réteg - sajnos - ők "NORMÁLISÉK". Mivel azonban a fent említett rész elenyészően kicsi százalékát képezi az utazóközönségek, így róluk legyen elég ennyi.

"ALFÁK" - nos az alfák a "yoloboyok" vezérei. Védjegyük a térdülepig érő szakadt farmer, derékra, vagy nyakba kötött pulcsi, "pamacsfrizura" és a különböző bandajegyekkel és jelmondatokkal "budaf*ckinpest", "obey me" - ellátott - egyébiránt túlméretezett - sapka + felső. Magatartási formájukra jellemző a hangos beszéd, illetve az indokolatlanul sok hely elfoglalása a buszon. Példának okáért: igen nehezen viselem amikor egy vaságyastól 30 kilós "fiúcska" - a férfi, vagy a fiú megszólítást nem érdemlik meg - belém áll, hogy ugyan ne akarjak már leülni a buszon, Ő ugyanis kényelembe helyezte magát. - no comment.

"A TESÓK" - ahogyan a nevükből sejteni lehet a "tesók" nem igazi vér szerinti rokonok - bár némelyik értelmi szintjéből kiindulva lehet hogy a szüleik tényleg rokonok - ugyanakkor előszeretettel ordítanak egymásnak a busz elejéből annak hátuljába, hogy "BAAAZDMEG TESÓ, HALLOD, GECI" - a nyelvújítók biztrosan örülnek. Ezen kívül előszeretettel újságolják a "tesónak" hogy tegnap milyen csajt "szúrtak" meg. - csak remélni tudom, hogy nem késről volt szó. Emellett a hangos rágózás, éneklés, zenehallgatás - mondjuk a lopott telefonhoz nem adnak fülhallgatót - igazából meg se kottyan. Ehhez még hozzájönnek a vélhetően az egyik "tesa" által pusztán "tesaságból" elkészített "remek" nonfiguratív tetoválások...

"WHÚÚÚGIRL" - a hölgyeket sem kell félteni! A fent említett két kasztban megemlített dolgok gyakorlatilag egy az egyben jellemzőek rájuk is. Szakadt farmer... már ha van. Némelyikük ugyanis előszeretettel szeretne szemmel is jól látható bizonyítékot bemutatni az utazóközönségnek, hogy ő bizony biológiailag is nő. Előszeretettel keresik egymás, vagy az "ALFÁK" társaságát, - hiszen a tesók ott vannak egymásnak. Általában felhúzott lábbal támasztják az előttük ülő háttámláját - ne adja a sors hogy eléjük kerülj - és néha meg is rugdossák azt, jelezvén nem csak a tiéd a busz. A rövidítések használata -szupcsi, köszcsi - már eltörpül amellett, hogy a mellettük ülő, minden egyes kamu sztorijára hangos,vagy még hangosabb "whúúúúú"-val reagálnak

"SZERELMESÉK" - igen vannak párok is! Ők az intimitás legkisebb látszatát sem akarják kelteni, ezért szemrebbenés nélkül egy levegővel képesek - és meg is teszik - végig smárolni az a Adony - Dunaújváros utat, akár úgy is, hogy egymás mögött ülnek. - higgyetek nekem, láttam, és elég ijesztő.

Nos azt hiszem sikerült mindenkit egy életre elrettentenem a buszozástól. Meg különben is mára végeztem, lassan indulok haza... BUSSZAL.

336

2 hét
14 nap
336 óra
20.160 perc

Ez nem egy bonyolult matematikai egyenlet. Ennyi ideje dolgozom folyamatosan - mármint pihenő nap nélkül - és hol van még a vége??? Hazudnék ha azt mondanám, nem fáradok, vagy hogy teljesen ép elmeállapotban vagyok, ugyanakkor perverz módon, élvezem is picit. - a munkatársaim kevésbé.

Ennyit a "sajnáljukDÁVIDOT" rovatba. Jöjjenek az érdemleges történések. Nos ezekből sincs túl sok. Éppen a minap gondolkoztam rajta, mennyire egyhangúak a napjaim. Mármint munka, hazaérek edzem, TRÓNOK HARCA/ FAMILY GUY és alszom is. - na jó most már tényleg hagyjuk az önsajnálatot!!!

... köszi a kérdést amúgy a vegetáriánus lét egészen jó. Az eddig eltelt egy hétben nem vettem észre a HÚS hiányát. Picit fura, nap végén azért mindig elmélázom: "oké, akkor mit ettem ma? biztosan nem szegtem meg a vegaságot?" - eddig szerencsére a válasz mindig nemleges.

Az elkövetkező hét továbbra is a munka jegyében telik, szerencsére a hétvégém szabad lesz. "Szabad"... nos szombaton férjhez megy az egyik unokatesóm, szóval egy fergeteg bulira van kilátás. Ami engem illet "koszorúsfiúként" - ez a fejemben jobban hangzott, na mindegy - is képviselem a családot. Ráadásul egy 15 éves kreol leányzót fogok kísérni...
Hé, hé hé! Ne ítéljetek el! Tudom mire gondoltok, de nem... távolról sem! A leányzó egyébként tényleg szemrevaló, tőlünk délebbre, több tucat kecskét is adnának érte... nem hiszitek? Majd meglátjátok!

Pá

"VEGA lettem, kisapám!"

jó még csak két napja de akkor is!

Néhány hete jött az ötlet, hogy hosszabb távon is kipróbálom a húsmentes életet. - mint azt tudjátok tavaly végig csináltam a böjtöt. Ezúttal azonban az 1 éves időintervallumot vállalok be. beszéljünk a "szabályokról". A "VEGA" étrend, illetve "VEGALÉT" nálam kimerül a "nemeszemhúst" történetben. Nyugi, halat sem fogok enni - amúgy sem voltam érte oda soha. Viszont az "állati eredetű" ételek - tojás, zsírok - ezek azért megmaradnak - nem gárgyultam meg. Egyébként léteznek más fehérjeforrások, valamint ha kicsit szétnéz az ember a kulináris élvezetek tárházában biztosan nem válik kárára.

Felteszem minden "nem vega" vagy esetleg épelméjű (van ilyen?) olvasó felteszi magának a kérdést, hogy vajon miért szántam el magam erre a lépésre? Nem, nem undorodtam meg a hústól, és semmiféle új keletű diétát nem szándékszom kipróbálni, egyszerűen csak kíváncsiság, "mi lenne ha?" Nos, majd kiderül hogyan meddig bírom hús nélkül - amúgy szerintem nem nagy "was ist"

Ennyi voltam mára, és a nyárra, merthogy ugye hamarosan szeptember és ősz,eső, iskola...

Olimpia

Úgy bizony! Mint azt bizonyára tudjátok - felteszem nincs olyan ember világon, aki az utóbbi 2 hétben, legalább egyszer ne hallott volna róla - most vasárnap ért véget a Riói olimpia.

Mielőtt nagyon belemerülnék, lehet nem most kéne megírnom ezt a bejegyzést. Annyi minden kavarog bennem a játékok kapcsán, hogy mi minden történt, eredményesség, szervezés, dopping, sportdiplomácia, na meg persze botrányok terén, hogy belesajdul a fejem. Ígérem igyekszem valami logikai elv mentén haladni. - nem lesz egyszerű.

Kezdjük az elején. Első és legfontosabb, hogyan is szerepeltünk MI MAGYAROK? "Zanzásítva" "fantasztikusan". Összességében már az hatalmas dicsőség, ha egy sportoló képviselheti hazáját egy ilyen rangos eseményen. Ha ezt megfejeli azzal, hogy pontszerző helyen, vagy akár dobogóra, ne talán tán annak a legfelső fokán végez, na az, a "non plusz ultra".
Persze nekem is van hiányérzetem! Csapatsportokban, fájóan kevés MAGYARÉRT szoríthattunk, és igen, természetesen nekem is van olyan sportoló akitől többre, vagy egyszerűen más eredményt reméltem, mint amit végül szállított.
Ugyanakkor számos pozitív inger is ért a játékok alatt. A teljesség igénye nélkül - elég csak a kajakosok, vagy például az úszók teljesítményére gondolni - amelyekre még most sem találom a jelzőket. Gyököt vonva a történtekből, az hogy ilyen kicsiny ország mint a MIÉNK, az összesített éremtábla 12. helyén tudott végezni arra enged következtetni, hogy MAGYARORSZÁG még mindig SPORTNAGYHATALOM. - ej, de marha jól esett ezt e mondatot leírnom.

Nyilván egy ekkora esemény mellett nem tudok elmenni személyes érintettség nélkül. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van néhány olyan sportoló akiket, -jobban vagy kevésbé - de személyesen is ismerek. Különösen felemelő volt értük szorítani, vagy éppen beszélni velük a játékok ideje alatt. Tőlük azért sikerült néhány "bennfentes" infót megtudjak a szervezésről.
Legyen elég annyi kedves olvasó, hogy a legutóbbi 5 játékot figyelembe véve az ideire szerettél volna elmenni legkevésbé. NE ellenkezz, csak fogadd el, és ne tegyél fel kérdéseket! "Hogy miért kellett akkor megkapnia pont Brazíliának?" - nem tudsz olvasni b@zdmeg???? NE tegyél fel kérdéseket, egyszerűen nem vágysz RIÓBA, és kész!

Ebből következik a sportdiplomácia, hiszen nyilván nemcsak a homokos partjaiért esett a NOB választása RIÓRA. Az emberi tényező sajnos kikerülhetetlen bizonyos sportágaknál - akárcsak a helyszín kiválasztásánál - és nem sajnos én sem tudok elmenni szó nélkül azok mellett a nemhogy arcpirító, de pofátlan "elnézések" mellett, amelyek már inkább csalások. Igen ez is részévé vált az olimpiának az élsportnak akárcsak a dopping. - sajnos
Az oroszok voltak az elsők, akik megütötték a bokájukat - vagy akikkel megüttették - és őszintén csodálkoznék, ha néhány év múlva nem derülne ki, pár a 2016-os olimpián érmet szerzett sportolókról, hogy bizony "tiltott szert/szereket" használtak. A doppingról annak morális részéról több bejegyzést is tudnék írni, de így az olimpiai kapcsán legyen elég ennyi.

Félre ne értsetek, imádom a sportot, a versenyt, és annak minden formáját. Ahogyan arról írtam, fentebb, nem létezik, nem létezhet annál nagyobb megtiszteltetés egy sportolónak, hogy a hazáját képviseli a talán legrangosabb nemzetközi megmérettetésen. Szeretek szurkolni a mieinknek, aztán könnyekig hatódva hallgatni a Himnuszt. Odáig vagyok mindenért amit az Olimpia jelképez.

Leszámítva azt amivé vált, pontosabban amivé tettük...

Fura

AHOI!

Ha emlékeztek még az előző bejegyzésre - igen tudom elég régen volt - ott hagytuk abba, hogy szeretnék visszarázódni a munkába. Nos kijelenthető hogy, ez sikerült. Az elmúlt hetet végigdolgoztam, de természetesen nem csak ebből álltak a napjaim.

Időrendben haladva a múlt hétvégén volt egy családi hepaj, amelyen megünnepeltük, hogy egy rokon betöltötte a kerek 60 évet. Jómagam kicsit késve munkából érkeztem, de ezt kompenzáltam azzal, hogy szinte utolsóként távoztam. Másnap reggel - amikor csörgött a vekker - viszont kívántam, hogy megnyíljon alattam a föld.

Az elmúlt hétvége történéseihez hozzátartozik, hogy végre itthon volt SZTYUI húgom, és a párja. - másfél hónap után mondjuk ideje volt, khm. Természetesen most sem töltöttek sok időt otthon - hiszen az túlontúl normális lenne - inkább elmentek pusztakotkodácsra, valamiféle "nyenyerés" versenyre. Némiképp javított a helyzeten, hogy legalább díjat nyertek. - bár nem zártam még ki annak lehetőségét sem, hogy a visszaúton megálltak egy szuvenír boltban és vettek egy serleget.

A hétköznapok viszonylag gyors egymásutánban teltek egymás után. Összességében a munkát illetően igencsak produktív hetet tudhatok magam mögött. Emellett jutott idő a kikapcsolódásra is. - megnéztem a SUICIDE SQUAD-ot, és igen szeretnék belőle videós kritikát csinálni, még a hónapban. - Aztán eljött a hétvége. Szombaton megünnepeltük a haver születésnapját, na meg persze augusztus 20-át is.

Oh God! Augusztus 20-a is elmúlt. Az olimpiai is most ér véget. Visszavonhatatlanul is elérkeztünk a naptári nyár utolsó napjaihoz, közeledik az az ősz. Fura. Kölyökként mindig tragédiaként éltem meg, hogy az ajándékba kapott 10-12 hetes hallhatatlanságnak vége, és irány az iskola. Ez csak részben változott meg.

Most is van valami érdekes, amit nem tudok pontosan megmagyarázni. Persze régen nem a szünet hiányzik, vagy hogy visszaüljek az iskolába. Csak valahogy, bennem van az a "baszki, ez is elmúlt" - érzés. Érdekes, semmilyen más időszakban, évszakban nincs hasonló. Talán ilyenkor tudatosul bennem, hogy az év fele megint eltelt, esetleg, hogy jön a nyirkos, hűvös ősz...nem tudom pontosan megmagyarázni, nincs rá jobb szó, fura.

Munkában...

...mármint nem, nem onnan írok nektek -de amúgy igen, részletkérdés- lényeg ami a lényeg VISSZATÉRTEM a munka világába.
Déli szomszédainknál tett látogatásom után, még 3 napig élveztem(?) a szabadság nyújtotta lehetőségeket és nem csináltam semmit. Természetesen a rokonlátogatáson túl, hiszen így a hozzátartozók megbizonyosodhattak róla, hogy egészben hazatértem, és még a KRÁKEN sem evett meg.

Azt kell mondjam, VISSZATÉRTEM...végre. Hiányzott az a pezsgés, az a légkör amit a munkatársak, és a munkahely ad számomra. A nyaralás ideje alatt nem telt el nap, hogy ne beszéltem volna chaten, vagy ne telefonáltam volna valamelyik munkatársammal. A szabadságom ideje alatt folyamatosan azon agyaltam, milyen lesz majd újra felvenni - az egyébként cseppet sem szürke - hétköznapi élet fonalát, visszaállni a sorba, és újult erővel belevágni a munkába. Tudom ez nem teljesen "normális" dolog, de hát manapság, ki akar az lenni?

Nos így az első nap után, azt kell mondjam, picit még "döcög" az a bizonyos szekér - bár ez betudható annak is, hogy a szerkesztőség ismét elköltözött - de a hétvégére minden a helyére kerül - remélem.
Egyelőre ennyire futotta tőlem-nektek így frissen a szabadság után...

I'm back, avagy "Horvátország jelenti" - part II

...továbbá ez volt az a nap, amikor az első mosogatás megtörtént az apartmanban! - hékás ne ítéljetek korán, 5 férfiemberről van szó akik közül ráadásul...

Az egyikük a híres/hírhedt "antigoné & oidipusz" - összehasonlító elemzés megalkotója, továbbá a HANKOOK év dolgozója cím büszke(?) tulajdonosa.
A csütörtök valamint a péntek a megszokott rutinban telt. Kései kelés, kártya parti közben elköltött reggeli, majd egy kis ejtőzés után, a kora délutáni órákban elindultunk a partra, először ebédelni, majd fürdeni. Este pedig a délelőtti dolgokat ismételtük.

Szombat volt -szerintem- a déli szomszédainknál eltöltött időszak legjobb napja. A gondosan megfigyelt időjárásjelentésnek köszönhetően kiderült, hogy igencsak borús, szeles egyszóval nem éppen strandolásra alkalmas lesz ott tartózkodásunk utolsó teljes napja.
Éppen ezért nyakunkba vettük a BMW-t, és elindultunk RIJEKÁBA. Horvátország harmadik legnépesebb városa igencsak vegyes képet mutatott.
A kikötő, amely a legnagyobb és legfontosabb az országban, a központ, valamint a TRSAT városrész, magával a várral -erről láthattok néhány képet is- lenyűgöző a maga nemében. Ugyanakkor vannak a "nyolckerhez" hasonlatos lelakott részek is.
Kis túlzással bejártuk az egész várost, szóval viszonylag komplett képet kaptunk Rijekáról, ami alapján mindenképpen ajánlatos ellátogatnotok oda, amennyiben lehetséges!
Mivel a szombati napot szinte teljes egészében a kikötővárosban töltöttük, nem sok minden másra maradt időnk.
Vasárnap -az eddigiektől eltérően- időben keltünk, hiszen 10kor el kellett hagyni a szállást, hogy eleget tegyünk az anyaföld hívásának...

...summa summarum, jól sikerült az első külföldi kiruccanás a srácokkal, sok új élménnyel és értékes tapasztalattal gazdagodtunk, a Horvát szokásokkal kapcsolatban...

Na jó, most hagyjatok, szabadságom hátralevő három napjában látni sem akarlak titeket...

Horvátország jelenti - 1. rész

Doberdan! - legalábbis a Horvátok így mondják. Ahogyan azt ígértem, jelentkezem innen a "páviktól". Mint azt tudjátok, hétfőn indultunk másik 4 férfitársammal déli szomszédainkhoz, és ahogy az lenni szokott az érkezés sem ment egyszerűen.
Még otthon történt, hogy nem vettünk matricát a pályára, amit valahol somogy megyében vettünk észre. Miután javítottuk ezt az apróbb hibát, folytattuk utunkat  a cél felé. Természetesen megpróbáltatásaink itt nem értek véget. Zágráb után katasztrófa volt a Horvát autópálya, ennek köszönhetően 90 perc alatt mintegy 100 kilométert sikerült megtenni.

Ezt követően -egy eltévedést leszámítva- megérkeztünk CRIKVENICÁBA.
A szállás elfoglalása után -a kellemetlenül szeles idő ellenére- sikerült megmártózni, és fagyit enni a tengerben. Ennek köszönhetően másnap, azaz kedden jóféle horvát taknyot éreztem az orromban. Ez az állapot azonban szerencsére múlandó volt. - hurrá. Első este megtudtam hogy horkolok, erről elvileg hangfelvétel is készült, emiatt a kolléga inkább kiköltözött a szobából. -1:0 ide. Mielőtt azonban kiábrándulnátok belőlem, szólok, hogy a másik hálóban sem jobb a helyzet, a szűkös férőhely miatt igencsak "forróak" az éjszakák... de ahogy azt egyik kedvenc olimpikonom meséli, RIÓBAN sem jobb a helyzet.

Itt tartózkodásunk második napja igazán eseménydúsan telt. Póker scrabble betűkkel, fürdés, éjszakai túra, hanabi kártyajáték - amelynek szabályismertetésére külön bejegyzés kéne. Na meg persze fagyi. Ideérkezésünkkor kitűztem a "minden napra egy fagyi" kihívást. Nos kedveskéim egy kivételtől eltekintve a HORVÁT fagyik nemhogy nem jobbak a magyarnál, de sokkal drágábbak is... lehet hogy át kell álljak a jégkrémekre...

Szerdán váltottunk, már ami az eddig látogatott éttermet illeti, "fő a változatosság" címszóval. Emellett több jeles esemény történt. A hét közepéig kellett ugyanis várni hogy "végre" elduguljon a fülem a tengervíztől. Továbbá ez volt az a nap, amikor az első mosogatás megtörtént az apartmanban! - hé, ne írtéljenek ideje korán, 5 férfiemberről van szó akik ráadásul...

...na de ez már a következő részből derül ki...

elindultamHORVÁTORSZÁGba...

Igen tudom! Ennek a bejegyzésnek a témája inkább az "elindultamHorvátországba" kérdéskörhöz kéne kapcsolódnia, BUT a hétvégén olyan sok remek -olvasod ZSÓFI? remek!- élményben volt részem, hogy ezekről mindenképpen meg kell emlékezzek.

Kezdődött az egész pénteken amikor is hivatalosan "letettem a lantot" és a szerkesztőségből utolsóként ugyan, de megkezdődött a szabadság! Búcsúzóul ettem még egy gigafagyit, és érzékeny "viszlátot" intettem Dunaújvárosnak.

Szombaton a fővárosban jártam! A fent említett Zsófi és Leó haverom társaságában kajáltam, szabadultam a szabaduló szobából és megmentettük a világot - szívesen emberiség, ittam kézműves sört, és persze a fagyi sem maradhatott ki. Hazatérvén a fővárosból pedig átmentem a "haverhoz" meginni "csakegysört". A "csakegysörből" végül bor lett, és este 9-től tartott másnap reggel 4ig...

A vasárnap a pakolás, illetve a búcsúzkodás jegyében telt az "elindultamHorvátországba" - téma miatt. Délután pedig első alkalommal tartottunk "apa-fia" grillpartit, amelyen részt vett a fenti bekezdésben már említett "haver" és természetesen "CSABABÁ", illetve faterom és szerénytelenségem. A buli nagyon jó hangulatban telt, a fröccs hideg volt, a tarja meg finom. - azt hiszem erre mondják hogy jó párosítás...
A szervezők a rendezvény végén hozzátették, szeretnék évről-évre megtartani az eseményt, amolyan hagyományteremtő jelleggel...

Ahogy láthatjátok igencsak eseménydús hétvégén vagyok túl. Arról nem is beszélve, hogy amíg TI ezeket a sorokat olvassátok, én megérkeztem Horvátországba...

már látom HORVÁTORSZÁGOT...

persze egyelőre csak képletesen, de tény, egyre közelebb vagyok hozzá...

...ezen a héten annyi minden meló és elintézésre váró apró és kevésbé apró dolog szakadt a nyakamba, hogy most, ezen sorok írása közben kezdek végre megnyugodni, és uralkodik el rajtam a "b@szki jó lesz ez"! - érzés. 

A múlt hét után azt gondoltam, "oké, túl vagyok a nehezén" erre tessék. A karma/univerzum/élet/ISTEN ismét bebizonyította, hogy kispályás vagyok. - halkan kérdezem, biztosan szükség volt erre? - A napi teendők mellett, több határidős munka és olyan dolog is befutott, amiket mind jó lett volna megcsinálni még a HORVÁT kiruccanás előtt. Nem tehettem mást feltűrtem a nemlétező ingem ujját, és nekiveselkedtem. Így csütörtök tájékán mondhatom "karma/univerzum/élet/ISTEN" bekaphatja. - bocsi mindenség, csak vicceltem. De tény, hogy minden apró-cseprő dolognak a végére értem.

Ez biztosan nagyképűen fog hangzani tőlem - ez engem egy cseppet sem zavar - de ilyen nyár után, úgy gondolom maximálisan megérdemlem ezt a néhány napos horvátországi kiruccanást. Az utolsó munkanapom előtt már ténylegesen látom azt a bizonyos metaforikus fényt az alagút végén, és elhiszem, hogy ép ésszel megélem a jövő hetet. Amikor is megint összeáll a BACCKSTREET BOYS "kompánia" és meg sem állnunk CRIKVENICA csodaszép városáig - legalábbis ezt írja az útikalauz.

Legutóbb, ha jól emlékszem két éve voltam a "páviknál" látogatóba, akkor nem volt éppen kedvező az időjárás, remélem ezúttal másképp lesz. Így belegondolva, mindenképpen érdekes kiruccanás lesz, hiszen a "srácokkal" eddig csupán belföldön, a BALATON bizonyos pontjain múlattuk az időt. Ezúttal azonban nemhogy a Magyar tengert de az országot is elhagyjuk egy rövid időre.

Addig se aggódjatok értem - hahaha - addig még vár rám egy igencsak eseménydúsnak ígérkező hétvége, amelyről terveim szerint a vasárnap esti/hétfő reggeli órákban kaptok beszámolót. Továbbá HORVÁTORSZÁGból is szeretnék jelentkezni a jövő hét közepe tájékán, beszámolva az addig történtekről, megírva a blog történetének első külföldi bejegyzését.

pápá

Vége...

... az általam csak "leghosszabb hétként" aposztrofált időszaknak.

Nem volt egyszerű és mégis! A többiek szerencsére a hét hátralevő részében is segíttek és rendesen bedolgoztak, senkit nem kellett b@szogatni, és a nagy meleg ellenére helyt álltunk/álltak a "fronton". Furcsa volt ezúttal nem pusztán csak a saját, hanem a többiek anyagaiért is felelősnek lenni, hogy minden olajozottan működjön. Rendesen elosztani a munkát mindenki közt, de lehetőleg azt is figyelembe véve, ki, milyen témakörben érzi otthonosan magát.

Ez idő alatt szerénytelenségem is értékes tapasztalatokkal gazdagodott. A felelősség, és a teher mázsáiról fentebb már szóltam. Érdekes, de magamat is sikerült meglepnem. Minden reggel a "mi lesz ma a híradóba" gondolattal keltem, este pedig a "mindent jól csináltam? semmit nem felejtettem el? a holnapi nap hogyan áll?" - kérdéseken merengve hajtottam álomra a fejem. Mindenképpen pozitív hogy ennyire rá tudok "tekeredni"a munkámra is. Ez önismereti téren, a későbbiekre nézve igen hasznos "skill" lehet.

Nyilvánvalóan voltak hibák, és sok mindent lehetett volna másképp/jobban csinálni, de ami a legfontosabb nem vallottunk kudarcot. Mindezt úgy, hogy senkit nem küldtem el a p*csába - vállveregetés. Ráadásul péntek volt az első olyan nap, amikor elfogott a "f@szom, azért vége lehetne ennek a hétnek" érzés.

Összegezve a mögöttem hagyott időszakot, hogy őszinte legyek, ennyi éppen elég volt! Visszatérhetek a szimpla mezei szerkesztő-riporter életemhez. Megtapasztaltam át/túléltem, - a szerkesztőséggel együtt - kipróbálhattam magam "vezetőként" de örülök annak, hogy holnap már BOLDIVAL - ő a"boss" - kiegészülve vágunk neki július utolsó hetének...

...és milyen hét lesz, te jó ég! Sok mindent kell elintézzek az augusztus 1-jei horvátországi nyaralásig, de ha az elmúlt napokat túléltem...

Hosszú hét...

...és még csak szerda van!

Mielőtt a világot lerohanta a POKEMON GO! De már azután, hogy a farmon élő állatok túlélték azt a traumát, miszerint a hétvégén én felügyeltem rájuk, elkezdődött a "leghosszabb hét".
Ahogyan azt már korábban megírtam, ezen a héten én "viszem a boltot"idebenn a szerkesztőségben. Szerencsére a többiek - kevés kivételtől eltekintve - veszik a lapot, és igyekeznek mindenben segíteni.
Tekintve hogy már/még csak(?) szerda van, de -eddig- nem kaptam idegösszeomlást, mi több a híradók is időben elkészültek, ráadásul minden kitételnek meg is felelnek kijelenthető, hogy - ÁCSI, KI NE MOND, HOGY "MINDEN RENDBEN" - szóval igen pszt...

A másik igen jelentőségteljes dolog ami ráadásul immár publikus is. Hogy megjelent egy írásom a helyi lapban - tudjátok ADONYBAN, ahol élek. Továbbá ha nem leszek tróger, és nem mismásolom el a dolgot, akkor ezentúl havi rendszerességgel ott is olvashattok engem. - természetesen a sport rovatban kell keresgélni.

Nem semmi ugye? Tekintve, hogy az elektronikus sajtóban jelent már meg cikkem - emlékeim szerint a teljes szöveget megkaptátok itt is egy bejegyzés formájában. Továbbá TV-nél dolgozom, emellett blogot írok, ráadásul a nyomtatott sajtóban is olvashattok, elmondhatom magamról, hogy a média csaknem összes csatornáján jelent már meg legalább egy olyan anyag amelynek a végén ott virít : "KÉSZÍTETTE/ÍRTA/SZERKESZTETTE - MORVA DÁVID" - pacsit ide!!!

Na de elég az öntömjénezésből, elvégre még csak szerda van...

Stressz & magány...avagy élet és halál ura

de pozitívak vagyunk mostanság... Na jó a cím egy kicsit megtévesztő, bocsi! Távolról sem ilyen rettenetes a helyzet, SŐT!

A címben szerepelő "MAGÁNY" arra vonatkozik, miszerint a szüleim lecuccoltak TAPOLCÁRA, megnézni hogy színleli a munkát és tengeti mindennapjait - az indokolatlanul "túlhájpolt" - húgom STEWIE.
Így a teljes gazdaság a nyakamba szakadt! A "farmon" most én vagyok az úr, a "PARASZTLEADER", élet és halál ura. Reggel én nyitom, etetem, majd zárom be az állatsereget, ami tartalmaz kutyát, csibét, tyúkot, libát, kacsát - és egy mamutot is. Emellett dolgoznom is kell, szóval lehet hogy a tanyán lévő állatokat, léböjtkúrára fogom és szálkásítanak egy picit - én amúgy is a sovány húsokat részesítem előnyben - igaz ez a kutyákra is.

A címben taglalt "STRESSZ" azonban valós, hiszen a jövő héten pontosabban már holnaptól "én viszem a boltot" a FŐNI ugyanis szabadságra megy, így a szerkesztőségben egészen JÚLIUS 25-ig én leszek élet és halál ura...(sátáni kacaj) A kajdacsi kollegina szerintem már tudja amit a többiek még csak sejtenek...
Na jó picit több komolyságot hozva a bejegyzésbe, belegondolva azért egy pici drukk van bennem. Olyan már volt, hogy néhány napra én vagyok a felelőse mindennek ami a szerkesztőségben történik, ezúttal azonban majdnem 10 napról beszélünk.
Nincs pánik gomb, sem mentőöv, ÉN vagyok, pontosabban nekem kell lennem annak a személynek aki mindent tud, és akinek segítenie irányítania kell a többiek munkáját, figyelve mindenre. Mindezt uborka szezonban, a nyár közepén amikor még a fű sem nő...

Ezt így leírva majd újraolvasva elég félelmetes. Vagy inkább motiváló? - még nem döntöttem el, azonban egy kis stresszoldás nem jöhet rosszul

Beragadt...

Írhatnék sok mindenről...

véget ért az EB, végre ténylegesen szabad volt a szabad hétvége, ahol aztán volt Agárd, kerti sütögetés, EB döntő megint... de NEM

Megszokhattátok már hogy előszeretettel "savazom" a hozzám közel állókat egy-egy historikus elszólásukért, vagy ballépésükért #anyamegnagymutter

Ezúttal azonban velem történt olyan ami azt hiszem megér - ha nem is egy misét - egy bejegyzést. A történeti pontosság kedvéért utazzunk vissza az időben néhány napot július 7-ig. Helyszín - Dunaújvárosi Egytem "C" épület, férfi mosdó...

Miután hősünk - ez vagyok én - elvégezte dolgát megrettenve konstatálta, hogy a WC fülke ajtaja bizony beragadt. Elárasztotta - ezúttal nem a meleghugy, mint néhány perccel korábban - hanem a nyugalom. Visszagondolt ugyanis QUI GONN JIN tanítására, és híres monológjára "... érezz, ne töprengj, hallgass az ösztöneidre..." ha ezt teszem tokostul rúgom ki a fülke ajtaját, és minden bizonnyal magát a fülkét is, hiszen ezek az építmények statikailag nem tartoznak a legmegbízhatóbb kategóriába. Továbbá ezek a fülkék eléggé szűkek, így a magamfajta megtermett férfiember még lendületet sem tud venni, hogy kirúgja az ajtót.
Maradt a "B" verzió! Segítségül hívtam sosem volt NINDZSA tudásomat és másztam. Epikus küzdelem - és egy törött wc papír tartó - árán feljutottam a fülke tetejére, ahol sikeresen kifejeltem az álmennyezetet.
Itt kezd egy picit zavaros lenni a történet, nem tudni, hogy az agyrázkódástól amit az álmennyezet kifejelése okozott, vagy a bennem tomboló-lüktető adrenalin miatt, de levetettem magam a mélybe, és egy szuperhőslandolással már ismét szabad voltam, KIJUTOTTAM BÖRTÖNÖMBŐL.

A felfelé vezető úton annyira nevettem, hogy nem kaptam levegőt, majd miután a kollégákkal megosztottam szabadulásom hőstörténetét, ők is hasonlóképpen tettek, és a szememre vetették, hogy miért nem hívtam inkább őket #szabadítsatokki jeligével, hogy aztán decemberig hallgassam a zrikákat...

UPDATE - az előbb lementem megnézni, és a wc még mindig zárva...

Július első napjai

Végre véget ért a júniusi nagy pörgés, és úgy a teljes június! Letudtuk a kötelező köröket, mint esküvő, ballagások, tetoválás, trónok harca stb stb.

Ebből a jellegtelen felsorolásból úgy tűnhet mintha untam volna ezeket az "event"eket, de nem erről van szó. Egyszerűen akkor sem volt szabad hétvégém amikor a munka miatt effektíve szabad volt a hétvégém. Azt hiszem értitek, ha a soron következő (július 9-10) hétvégére az lesz nekem mint eső a kalásznak - wow milyen érzékletesen fogalmaztam -.

De térjünk csak vissza a bejegyzés címében taglalt tárgyhónap első néhány napjához. Pénteken egyfajta házibuli volt, csak szolidan a "srácokkal" akikkel majd CRIKVENICÁBA is megyek nyaralni. Házi hamburgert sütöttünk - na jó főleg a LEÓ...inkább a LEÓ, mi többiek csak ettünk - de az adagokra visszagondolva, nagy energiát vett igénybe a hamburgerek elfogyasztása is. Ezt követően pedig átrugdaltuk a szomszédba az összes fellelhető gumilabdát, miközben megpróbáltunk a házigazda medencéjében kulturált keretek közt szórakozni, majd hajnal 3 környékén takarodót fújtunk.

A másnap sajnos korán kezdődött ugyanis dolgoztam, amely nem nyúlt túl hosszúra, így végre találkoztam a fent már említett LEÓval és kedvesével. A hölgyemény nevét/kilétét fedje egyelőre jótékony homály, egyrészt ugyanis szinte biztosan olvassa a blogot, másfelől nem tudom mennyire örülne annak a ha nevesíteném, így marad az anonimitás. Ez azonban mit sem von le abból, hogy remekül éreztük magunkat, ittunk közterületen (ajjaj) fagyiztunk, és jó volt végre megismertni az egyik legjobb barátom párját.

Szombat este apával, és a haverral kiszurkoltuk a németek elődöntőbe jutását az EB-n, a hét zárásaként pedig mozizni is voltam - nyugi nem felejtettem el a WARCRAFT kritikát.

Azt hiszem ez a bejegyzés így a hónap nyitásként elég tömény volt.

Folyt. köv

Elkészült a karom, véget ért a Trónok Harca

...legalábbis a hatodik évad, és atyaúristen mekkora rész volt!? De először a karom...

2014-ben kezdődött, akkor döntöttem el, hogy - a rendszeres blogolás mellett - televarratom a bal karomat, amelyen amúgy is díszelgett egy felirat... Ez a csaknem két éves utazás véget ért. Mintegy 3 tubus bephanten, némi vérveszteség és fájdalom - na meg semmi sincs ingyen - végre elkészült, és baromi jól néz ki a "feedbackek" alapján, de ami a legfontosabb nekem is tetszik.

Ami a tartalmat illeti, nos minden egyes résznek megvan a maga jelentése, olyan dátumokat, szimbólumokat tettem magamra, amelyek igen nagy jelentőséggel bírnak számomra, és amelyek fontosak is.

A másik jelentős esemény az elmúlt napokban - mivel keményvonalas "GAME OF THRONES" rajongó vagyok - véget ért a sorozat 6. évada. Gyermeki lelkesedéssel tudtam örülni annak, hogy végre látom a sorozat végét, azt hogy a cselekmény halad valamerre. Láthatóan a készítők is beleuntak a "WESTEROSI BARÁTOK KÖZT" a SZOMSZÉDOKAT megszégyenítő unalmas és néha semmitmondó epizódjaiba, "tököt növesztettek" végre elindultak előre!
Nem sűrűn csináltam ilyet, de az évadzárót gyors egymásután kétszer is megnéztem. lelkesedésem odáig fajult hogy én - aki a tv-műsort is két nekifutásra olvassa el - elhatároztam elolvasom a regényeket is, hogy teljesebb képet kapjak a világról.

Nos ennyi voltam a hónapra! A WARCRAFT kritika így átcsúszik a következő hónapra, de ne aggódjatok nincs elfelejtve.

Addig is, NYÁRRA FEL!

Kellemest a hasznossal

AHOY!

Vannak dolgok amik nem változnak, ilyen az EB láz! A legutóbbi bejelentkezésem óta, nos ha lehet még tovább nőtt az országban tomboló "HAJRÁMAGYAROK" mozgalom. Ez nagyban köszönhető a portugálok elleni 3-3-as döntetlennek is, amelyet volt szerencsém a munkatársaimmal közösen - és még több száz, sőt talán 1000 dunaújvárosival a település főterén - megtekinteni. Félelmetes hangulat volt, és csak ismételni tudom magam - fergeteges látni és érezni, ahogy az embereket összehozza a sport!

UPDATE - 5 nap alatt kétszer berekedni az ordítástól, azt hiszem teljesítmény. Bravó DÁVID, jár a keksz...

A hét teljes egésze gyakorlatilag munkával telt - igen a vasárnap is - így baromira örültem amikor MOTYA vagy a bájos KAJDACSI kollegina fejéből - ezt nem tudom pontosan - kipattant az ötlet miszerint a vasárnap azon részét amelyet nem munkával töltünk, töltsük inkább a BEACH-en. Nekem sem kellett több, a hét utolsó napján korábban mentem be - "khm" a hónap dolgozója - hogy mielőbb mehessünk a partra.

Lelkesedésem szerencsére a többiekre is átragadt, és az ügyeletes telefonnal a zsebemben, naptejjel a kezemben megindultunk, és AGÁRDIG meg sem álltunk. Ott aztán volt minden, a teljesség igénye nélkül - aroma, jégkása, lángos, fagylalt, kellemeshőmérsékletűvíz, szandrabazdmeggyerebeavízbe, nemmegyekhagyjál, énazárnyékbannapozom - na ezen mondjuk kiakadtunk a kollégával - égetanap, látomahátadonbazdki, irányavíz, kéneazanaptej, minekéncsakbarnulok, húbazdmegdemelegvan, najólvanmostmárinduljunk.

Így visszagondolva egész termékeny nap volt, hiszen a munka mellett a kikapcsolódásra is volt idő. Most pedig tűkön ülve várom az estét, hiszen ahogyan már Franciahonban is tudják "... az éjjel soha nem érhet véget..."

Béke vagy TE, SPORT?

Igen, most a múlt héten lezongorázott két ballagásról kéne hogy beszámoljak, de erre egyelőre képtelen vagyok rá!

EB lázban ég az ország... és ez TELJESEN JÓL VAN ÍGY!!! - a magamfajta tejfeles szájú 26 éves még nem szurkolhatott a sajátjainak világversenyen az egyik - ha nem a legnépszerűbb - csapatsportban, egészen mostanáig.

Az elején természetesen szkeptikus voltam, aztán amikor kiharcoltuk a pórselejtezőn való részvételt, csettintettem. Amikor kiejtettük a végtelenül pökhendi lékhorgász NORVÉG csapatot, olyasféle elégtétel árasztott el, hogy abba a mai napig beleborzongok. Aztán következett a sorsolás... AUSZTRIA - IZLAND - MAGYARORSZÁG - PORTUGÁLIA - nem lehetetlen a továbbjutás - gondoltam magamban.

A sógorok elleni győzelem pedig csatasorba állított mindenkit! Az is meccset néz és szurkol, akit eddig lehetetlen lett volna rávenni arra, hogy akár a kezdőrúgást megtekintsen. Nemtől, kortól, politikai, vallási hovatartozástól függetlenül a közös cél - esetünkben hogy egy emberként üvölthessük hogy "OTT VAN B@ZDMEG" - nagyon jól összehozza az embereket.
Néhány mondat erejéig mégis megemlítem a ballagásokat! Mindkét rendezvény - szokás szerint - a HIMNUSSZAL kezdődött. Amikor véget ért a tömegből jó néhányan elkiabálták magukat "HAJRÁ MAGYAROK!" - természetesen a jelen lévők többsége hangos nevetésel, vagy egy szimpla vigyorral nyugtázta a történteket. Azt hiszem ez is jól példázza mennyire sokat jelent az embereknek, hogy szoríthatnak a "mieinkért". Kell ennél több?

A címben citált kérdésre, pedig a választ ugyan nem tudom, annyi azonban bizonyos,bármi is legyen ennek a tornának a vége, azt gondolom mi MAGYAROK elégedettek lehetünk a csapattal - bár egy 94. percben elveszített EB döntő azért fájna.

Eseménydús napok után

Úgy bizony!

Kezdődött mindez pénteken! Megérkezett húgom és kedves párja, majd a már hagyománnyá vált "iszunk e valamit, hogy újra együtt a család?" - játék sokadik epizódját játszottuk, amely egészen este 11-ig tartott, és végül sztorizássá és meccshallgatássá nemesült!

...apropó...

Elkezdődött ugye, az EURÓPA BAJNOKSÁG ezzel együtt pedig a "családok csatája" is amelyről az előző bejegyzésben már szóltam. egyelőre nem állunk jól - ezt az URALKODÓ/anya előszeretettel dörgöli az orrunk alá - de bízzunk benne ez a továbbiakban változni fog!
A péntek este krónikájához tartozik, hogy 1-1 re vettük a meccset. A 88. percben anya sztoikus nyugalommal fekszik le az ágyba, és a következő mondat hagyja el a száját "áh jól van meglesz a 4 pontunk" - ugye tudjátok mi történt a 89. percben? 2-1 a házigazdáknak... az a röhögés, és szitkozódás ami akkor a Kinizsiben felhangzott... APA szemei vérben forogtak, és szerintem először a csaknem 30 éves kapcsolatuk alatt még csak nem is kívánt "jóéjt" anyának, aki szerintem aznap este PALVIN BARBIVAL karöltve sem tudta volna megerőszakolni a fatert, az annyira dühös volt RÁ. - Laci & Sztyui & jómagam persze szakadtunk a röhögéstől

Másnap nem kezdődött valami jól, ugyanis a kölcsönmobilom is megadta magát - a biztonság kedvéért az is LG volt, a hétvége tanulsága - nevegyetekeLGtelefont - ezt leszámítva pedig készültünk az esküvőre!
Egy gyermekkori barátnőmnek ugyanis bekötötték a fejét, asszony lett a lányból stb,stb...Gyönyörű szép menyasszony volt, és jó volt olyanokkal találkozni akiket hosszú évek óta nem láttam. Maga a ceremónia és az azt követő banzáj is remek volt! A képet árnyalja, hogy a fent említett "régen látott ismerősök" sőt maga a menyasszony is többször nekem szegezte a "mikor nősülsz meg végre" kérdést. Nos ahogyan nekik is elmondtam, most leírom ide is a nyomatékosítás végett, "NEM SZABAD ELSIETNI A DOLGOT".

A vasárnap a regenerálódás jegyében telt, tegnap pedig végre új telefont vettem, és megnézhettem a WARCRAFT filmet, szóval videós kritika a láthatáron! KEDDEN pedig amikor mindenki a magyaroknak szorít a sógorok ellenében, Dávidnak külön angolja lesz...44 év után világeseményen, és az első meccs helyett angolozom... úristen, ki a legnagyobb barom?

Miniszterelnöki vizit után - EB előtt

Pontosan...

...Most egy kicsit ugrálnék az időben ugyanis ehhez az eseményhez vissza kell lapozzak egészen május 31-ig!
Ahogy azt korábban már beharangoztam Dunaújvárosban járt a MINISZTERELNÖK és azt a lehetőséget kaptam hogy egy kérdés erejéig "megvilláminterjúztassam". A kérdés természetesen a sportra vonatkozott - most őszintén, mást vártatok? - de tekintsünk el magától a kérdéstől és az erre adott választól, nem ez volt ugyanis a lényeg.

Maga az esemény körítése - tudjátok kigyúrt "járó-kelők" mindenhol, pásztázó tekintetek, miniatűr fülhallgatók, az ellenőrzések, tűzszerészek na meg a TEK - mind mind olyan dolog amikről hall az ember, meg látja a TV-ben és a filmekben, de mindez olyan távolinak és lehetetlennek tűnik, mígnem ott áll veled szemben SHREK I, SHREK II, méregetnek, mennyire vagy "gyanús elem".
Ennél kellemetlenebb talán már csak az interjú volt! Szakmai szempontból jelen pillanatban ezt tekintem ugyan pályám csúcsának, de amúgy...Nem vagyok az az izgulós fajta, amikor azonban olyan iramban ver a szíved, hogy látod azt dobogni a testeden belül... esküszöm jobban izgultam mint mikor először voltam nővel...
De csak sikerült! Az már hogy nem működött a mikrofon amibe beszélnem kellett már másodlagos, a lényeg, hogy MEGCSINÁLTAM

A bejegyzés másik fele...

KEZDŐDIK AZ EURÓPA BAJNOKSÁG! - say whaaaaat? - nos persze tudom mostanság a csapból is ez folyik, ami azért érthető, hiszen labdarúgóink végre felültudtak emelkedni a rájuk nehezedő nemzeti nyomáson - na meg a vaskos milliókon amit zsebre vágnak - és 44 év után kijutottak egy világeseményre.

Ennek apropóján megosztanék egy családok közti tippjátékot, amelyet szüleim és még páran űznek! A lényeg, hogy az EB teljes ideje alatt előre megsaccolják a győztes kilétét, valamint mérkőzések végeredményét - értelemszerűen egyelőre csak a csoportmeccsekre tudtak tippelni - és aki a legpontosabban tippel az nyer - meglepő nem igaz?

Mindenesetre jó közösségkovácsoló ereje van a játéknak, és egymás froclizása is jól tud esni. Így ha a meccsek unalmasak akkor is jó szórakozást ígér az Európa bajnokság